A legszebb, legnemesebb hivatás is értelmét veszíti, ha közben a gyermekünk látja kárát

Mennyi tetszetős, vagy kevésbé kényelmes arcot, jelmezt próbálgat egy nő élete során, amíg eljut a nyugalmas bölcsesség állapotáig, amikor igazán nővé válik, és megtanulja a férfi-nő kapcsolat összes, első ránézésre kibogozhatatlan, elsajátíthatatlan rendszerét? A nő sorsszerep sokféle, egyetlen élet alatt rengeteg „életet” élünk, mi nők. Lehetünk derűs életet élő nők akkor is, ha nem adatott meg az életadás, a gyermekszülés ajándéka, de el tudtuk engedni, kiteljesedtünk más életszerepünkben, és csak lélekben ringatunk kisbabákat. Gondolhatjuk magunkat karrierünkben megbicsaklott, „semmire sem jó lúzernek”, de közben csodálatos feleségek vagyunk, és női kezeink nyoma nélkül kevesebb lenne ez a világ. Akkor nem társnak, feleségnek lenni a sorsszerepünk? Lehetünk egyedül is, és nem azért mert a szingliség intézményét fényezzük lelkesen, attól még a Férfira várunk, hogy segítsük, hogy mi legyünk neki a felhajtóerő, a szerelem, érzelmi biztonság, múzsa, szépség szenvedély, gyöngédség, női finomság.

Egy Nő tudja, hogy óriási a felelőssége ennek a világnak a megmentésében, a férfias értékek megmentésében, ahogyan ezt Éva is tudta Madách Imre Ember tragédiájában, hogy csakis ő mentheti meg Ádámot. „Anyának érzem, óh, Ádám, magam” – mondja, és Ádám egyszerre csak megnyugszik, megvilágosodik, és belátja, hogy folytatnia kell a harcot. Ádámot Éva fogja segíteni, ő lesz társa egy életen át, és ő fogja megtestesíteni a szerelmet, érzelmi biztonságot, múzsát, szépséget, szenvedélyt, gyöngédséget, költészetet, művészeteket. A férfit a nő segíti, ő a társa, a férfienergia felhajtó ereje.

Különbözőek vagyunk. Vannak nők, akik boldogan, önként és mindent hátrahagyva belesimulnak az anyaszerepbe, magukévá teszik, és egy életen át tökéletesen azonosulnak vele. Ez tiszteletreméltó döntés, mert felvállalják azt, hogy ebben az egyetlen, csodálatos női szerepükben fognak tündökölni, kiteljesedni, és egyáltalán nem bánják. Karrier nélkül is megadatik a boldog anyaság, mert maga az anyaság is karrier. A legfontosabb, hogy éberen, önismeretre törekedve ne féljünk meglátni és megvalósítani a saját feladatunkat, a saját útunkat.

Isten nem tud jelen lenni mindenhol, ezért megteremtette az anyát, tartja a mondás. A gyermek örökre megjelöl. Nem csak a megváltozott testünk emlékeztet minket, anyákat arra, hogy életet adtunk. Nem a terhességi csíkok, és a begyógyult hegeink teszik ránk a különös ismertetőjelet, hogy anyává lettünk. Anyának lenni egy életen át tartó, élesített, „beriasztott”, mégis nyugalmi állapot, melyben egy végtelenig „bővíthető tárhelyű”, képzeletbeli szeretetnaplót vezetünk. A figyelmünk örökre megosztott lesz, újfajta érzékeket fejlesztünk ki önmagunkban, lesz anyai megérzésünk, az éjszaka közepén „denevérfülünk”, olvasni tudunk majd egy hangszínből, a lesütött, szépséges szemekből, mert egy életen át, ha nem is minden másodpercben, de ott fészkelődik majd gondolatainkban a gyermekünk. Hogyan születik az anya? Valamiféle lelki átállítódásról beszélünk, minek során egy láthatatlan kapcsoló a fejben hirtelen anya üzemmódra vált? Tévedés azt hinni, hogy amikor gyermek születik vele egy időben, szimultán megszületik az édesanya is. Anyává válni nem egyetlen, kiemelt élettani pillanat műve, és biztosan nem a szülés az, ami pálcasuhintásra anyává varázsolja a nőt. Vannak olyan nők is, akik bár életet adtak, soha nem válnak igazán anyává, mindig csak szülők maradnak. Számukra a szülőség egy betöltendő poszt, státusz, egy végrehajtandó feladat, amelyben maximumot kell nyújtani, meg kell felelni. Az a nő, aki nem hagy magának elegendő időt, nem hagyja, hogy virágba boruljon benne ez a spontán, megfelelési kényszer nélküli, vigyázó, puha-dédelgető szereteten alapuló érzés, az anyaság érzése, az rengeteg élményt mulaszt el ebből a példátlanul gyönyörű, közös utazásból. Ha a gyerekeddel vagy, legyél valóban jelen a pillanatban. Mert ő akkor fog emlékezni rád holnap, ha MA vagy vele.

El kell fogadnunk azonban azt a tényt – és nem is tehetünk mást –, hogy a női feladatok nem merülnek ki a gyerekszülésben és a családi tűzhely őrzésében. A nők között is vannak kreatív elmék, tudós alkatok, önmegvalósító művészek, üzletasszonyok, írók, balerinák, operaénekesek, akik mind követendő példák. Ők mind benne akarnak maradni a karrierösztönző forgószélben, úgy vélik, kár lenne eltékozolni tehetségüket, megéri balanszírozni az anyaság és karrier kettősségében. Számukra nem opció egyik sem, mindkettőt felvállalják, mert azt gondolják, csak így élhetnek teljes életet. A mai modern világ azonban elvárások tömkelegét kényszeríti a nőkre, akik próbálnak minden szerepükben megfelelni. A női energiák érezhetően gyengülnek, és a ránk zúduló szupernő-szuperanya- szupermunkaerő nőideál csak még inkább összezavar, azonosulásra méltatlan. Legyél szuper magabiztos, sugárzóan szexi, vonzó, független, legyen karriered, egzisztenciád, állj meg a magad lábán, de harminc előtt legyen eljegyzésed, majd gyorsan esküvőd, szülj minél hamarabb, de aztán siess vissza dolgozni, vedd vissza a pozíciódat, lépj előre, lépj egyre feljebb, mert mindenhonnan, a csapból is a magazintéma folyik, hogy anyaság és karrier gyönyörűséges szimbiózisban állhatnak egymással, mint a zongora billentyűi, amelyek egymás nélkül mit sem érnek.

Mégis azt gondolom, ideje kimondani az igazságot: nem rendelkezünk szuperképességekkel, az élet minden területén lehetetlen maximumot hozni. Nem lehetünk teremtő, száz százalékon teljesítő munkaerők, támogató, szerető, ugyanakkor bombázó feleségek, odaadó, gondoskodó, mindig jelenlévő anyák, akikre a gyerekek bármikor számíthatnak, és nem lehetünk a konyha virtuóza, a hálószoba szexciklonja egyben, mert erre holtbiztos, hogy nem lesz erőnk hosszú távon.

Az én szememben a legszebb, legnemesebb hivatás is értelmét veszíti, ha közben a gyermekünk látja kárát. A karriert választó anyák valóban csillognak, ragyognak a siker dicsfényében, és büszkén állítják, hogy az anyaság és munkahelyi elismerések járhatnak kéz a kézben, mégis a szoros időbeosztás miatt az anyai felelősség túl sokszor hárul a dadusra, a férjre, vagy a nagyszülőkre. Nehezíti a helyzetet, hogy a klasszikus nagymamaszerep eltűnőben van, hiszen sok esetben a mai nagymamák is dolgoznak, vagy távol vannak. Súlyosan hiányzik a családból az a nő, aki valóban jelen van, ráér, süteményt süt, ellenőrzi a leckét, és van ideje játszani, foglalkozni a gyerekkel. Ezt a hiányt a mai gyerekek erősen megérzik. Nagyon magas szintű tudatosság, és fejlett önismeret szükségeltetik továbbá ahhoz is, hogy egy férfi megfelelően tudja kezelni, ha a mellette álló nő munkájában elismertebb, és klasszisokkal többet keres nála, főleg, ha a háztartásban és a gyereknevelésben is az övé a munka oroszlánrésze. Rengeteg múlik a nő hozzáállásán. Le tudja-e vetni a domináns, erős, harcedzett amazon szerepet, ahogyan átlépi a családi otthon küszöbét? Mennyi lágyságot, finomságot, női energiát menekít ki a férfiakhoz uniformizálódó karriervilágból? Hogyan tudja a férfit mindezek ellenére önbecsülésében erősíteni, férfiszerepének megtartásában segíteni? Ezek nagyon fontos kérdések.

Cikkajánló: Amazon szerepben a nő nem találhat tartós boldogságot

Nem kell mindenben tökéletes teljesítményt nyújtanunk, hiszen így eleve egy megugorhatatlan mércét állítunk magunk elé. A nőkkel ma megpróbálják elhitetni, hogy valamiféle szupernők, akik életük minden területén képesek maximumon pörögni, ám a munkahelyek többségét többnyire még mindig olyan alkalmazottakra tervezik, akiknek nem kell munka mellett gyerekneveléssel is foglalkozniuk. Úgy gondolom, a dolgozó nők közül azok a legboldogabbak, akik el tudták engedni a szupernő, szuperanya, szupermunkaerő imázst, és sikerült elfogadniuk a valóságot, hogy egyáltalán nem képesek egyszerre mindenre, és bizonyos kompromisszumokat igenis kötniük kell szakmai életükben. A karrierjük időnkénti feláldozása, illetve a szülői felelősség alkalmankénti átruházása segít számukra megteremteni az egészséges, lelkileg is komfortos munka-anyaság egyensúlyt, és ennek eredményeképpen egy boldogabb életet.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: rawpixel via Pixabay.com

TheVirtualDenise via Pixabay.com

prettysleepy via Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (2)
  • ...

    Ildy0310

    2018. február 25 10:35
    Ha már biztosak leszünk abban, hogy kik vagyunk, és kié az életünk, akkor leszünk alkalmasak mások hatékony szolgálatára. E nélkül tévelygés és színjáték az élet.
  • ...

    Linda

    2018. február 25 11:27
    Hiánypotló írás. Szükséges megtanítani a gyermekeket az anyává és apává válás szép és áldozatos feladatának a betőltésére. Másképp lassan nem lesznek családok, sajnos. Ezzel együtt azt is jó időben tudni, hogy milyen negatív hajlamokat hordozunk magunkban, amelyek megakadályozzák, hogy boldogok legyünk.
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk