A nő felelőssége

Minden fontos irány meghatározása férfienergiát igényel, de a megvalósításhoz a nők szíve nélkül nincs esély. A nőnek ott kell lennie. A kezdetektől ott van, érint, táplál, vigyáz, a növekvő magzat a hasfal és a méh rétegein át is reagál, az anya lelkével érez, és átéli hangulatait. Simogató kezeinkkel még aprócska testrészeit is tapinthatjuk. A nő már a születés előtt oltalmazza a gyermeket, a magzatvíz közvetíti az ő szívverését, a járásával ringat, a légzésével kellemesen, finoman, ösztönös hozzáértéssel érinti a magzat bőrét. „Ciróka terápiával” bátorítja életre a koraszülött babát, és hiába az inkubátorok steril biztonsága, ha nincs az anya simogató, gyógyító keze.

Az anya érintésének gyakorisága a szeretet fontos kifejezőeszköze. A simogató, érintő ringatás nélkülözhetetlen, a baba keringése fokozódik, szívének teljesítménye nő, szilárdul az anyával való kötődés. Gyerekkori élményeink nagyban befolyásolják társas kapcsolatainkat, és meghatározzák, hogyan viselkedünk későbbi párkapcsolatainkban. Mindez mély hatással van kötődéseinkre, melyek életünket kezdettől fogva átszövik. Az első anyai érintések, később a környezetünk tévesen megítélt reakciói, és a berögzült sémák, amelyekhez foggal-körömmel ragaszkodunk, mind meghatározzák jelenlegi kapcsolatainkat. A legelső, anya-gyerek kötődésünk minősége, vagy annak hiánya a legmeghatározóbb, és ez életünk végéig kitart. Az a kötődési mintázat, amelyet gyermekkorunkban édesanyánkkal kapcsolatban alakítottunk ki, életünk hátralévő részében is jellemző lesz ránk, és lehet rajta változtatni, de az alapvető mintázatok alattomosan ott ragadnak saját párkapcsolatunkban.

Mindenkit jellemez egy kötődési stílus, és korán kiderül, hogy nem mindenki alkalmas érzelemdús kapcsolatra. Az anya első érintései, a jelzésekre, a sírásokra való odafigyelése mind ott van mélyre szorítva tudattalan emlékeinkben, és a sémát akarva akaratlan előhívjuk kapcsolatainkban a bizalom, az elfogadás, az együttlét szintjein. Meghallotta a sírásaid közötti különbséget és reagált is rájuk? Felismerte és kielégítette a szükségleteidet? Képes volt megnyugtatni, érzelmi biztonságot teremtett? Te nem szenvedtél hiányt semmiben. A párkapcsolat ugyanez, meghalljuk és megértjük egymás hangját, reagálunk is rájuk, egymásra figyelünk, tekintetünket egymásra fókuszáljuk. Amikor biztonságosan kötődünk, nem félünk az elköteleződéstől, de az egyedülléttől sem, pozitívan ítéljük meg önmagunkat, és egymást, meleg, bizalomteli, intim kapcsolatban élünk. Ez a korai anya-gyermek kötődés biztonsága vagy bizonytalansága jelenik meg minden ragaszkodáson alapuló emberi kapcsolatban. Ha hiányt szenvedtél és bizonytalan voltál, vég nélkül sírtál, örökösen várakoznod kellett a figyelemre, ez a frusztráció időnként majd bekopogtat párkapcsolatod ajtaján is. Minden kötődéstől való félelmünkben ott van az elhagyatástól rettegő gyermeki énünk. A biztonságosan kötődő emberek a legelégedettebbek, stabilan hisznek önmagukban, egymásban, és a kapcsolat életképességében, a társkapcsolattá szelídült szerelem erejében.

Kötődni valakihez egészséges lélekkel egy szükséglet, olyan, mint amikor a gyökér kapaszkodik, és ha elég erősen, szilárdan áll, akkor elkezdődhet a közös élet, a fa és a talaj együtt létezése. Egy gyökér nem életképes talaj nélkül, egy ember nem lehet egészséges lelkületű emberi kapcsolatok, kötődések nélkül. A kötődés vágya ott él mindannyiunkban, és vágy, akár mélyre szorítjuk, akár szembe nézünk vele, mégis elemi erejű.

A nő, aki szeret, állandó, szélcsendes kikötő, keze érintéséből energia árad, egyszerre ösztönző, feltüzelő és megnyugtató. A nő lélekpihenő, kiürült, „férfi érzelemtankok” csordultig töltője. A nő a férfival való kapcsolatában válik igazán alkotóvá, boldogságmegőrzővé, egy önmagával elégedett, és bármely női szerepében kiteljesedett nő a házasságban hasonlít leginkább az istenekhez, mert az ő dolga, hogy szebb, és jobb legyen ez a világ. A férfivilág sajnos unalmas finom, lágy, mégis férfias tettekre ösztönző női energiák nélkül, ahogyan a női világból is örökre hiányzik a markáns, célratörő, karakteres, öntudatos férfierő.

A férfi vezet, mint a táncban, és én hagyom. Tudom, mit tudok, bízom önmagamban, tudom, mire vagyok képes nélküle. Én is tudnám vezetni, mégsem teszem. Hagyom őt, a férfit vezetni, bízom benne, és biztonságban vagyok mellette.

Mennyi tetszetős, vagy kevésbé kényelmes arcot, maszkot, jelmezt próbálgat egy nő élete során, amíg eljut a nyugalmas bölcsesség állapotáig, amikor igazán megtanul nővé válni, és megtanulja a férfi-nő kapcsolat összes, első ránézésre kibogozhatatlan, elsajátíthatatlan rendszerét? A nő sorsszerep sokféle, egyetlen élet alatt rengeteg életet élünk mi nők. Kislányból anyává, anyából felnőtt, felelősségteljes dolgozó nővé, egyszemélyes családfenntartóvá válunk. Kívánatos nővé varázsolódunk, férfiak gyötrő vágyálma leszünk, kacérkodunk, dámák vagyunk, sorra váltják egymást a kosztümök. Ha meginog önmagunkba vetett hitünk, akkor is megrázzuk magunkat, felkelünk, és járunk, megmosdunk, kifestjük az arcunkat, és leengedjük a hajunkat, hadd szálljon rakoncátlanul a szélben. Megértjük a sorszerepet, és minden tehetségünket, vagy tehetségtelenségünket bevetve magunkévá tesszük azt, és van, aki könnyedén váltogatja az életszerepeket, van, aki nehezebben. Nem kell minden sorsszerepben megfelelni. Lehetek csapnivaló feleség, de csodálatos anya, és lehetek teljes, boldog életet élő nő, akkor is, ha nem adatott meg az életadás, a gyermekszülés ajándéka, de el tudtam engedni, kiteljesedtem más életszerepemben, és csak lélekben ringatok kisbabákat. Gondolhatom magam karrieremben megbicsaklott, „semmire sem jó lúzernek”, de közben csodálatos feleség vagyok, és női kezem nyoma nélkül kevesebb lenne ez a világ, akkor nem társnak, feleségnek lenni az én sorsszerepem? Lehetek egyedül is, és nem azért mert a szingliség intézményét fényezem lelkesen, attól én még a Férfira várok, hogy segítsem, hogy én legyek neki a felhajtóerő, a szerelem, érzelmi biztonság, múzsa, szépség, szenvedély, gyöngédség, női finomság.

Cikkajánló: Közös ágyban, mégis széjjel

Amit még nem találtunk meg, vagy sokszor elvétünk, az a női és férfi energia közötti egyensúly, a két energia kölcsönös elfogadása, és létjogosultságuk elismerése, mert egyik sem szárnyalhat a másik nélkül. Egy nő tudja, hogy óriási a felelőssége ennek a világnak a megmentésében, a férfiértékek megmentésében, ahogyan ezt Éva is tudta Madách Az ember tragédiájában, hogy csakis ő mentheti meg Ádámot. „Anyának érzem, óh, Ádám, magam” – mondja, és Ádám egyszerre csak megnyugszik, megvilágosodik, és belátja, hogy folytatnia kell a harcot. Ádámot Éva fogja segíteni, ő lesz társa egy életen át, és ő fogja megtestesíteni a szerelmet, érzelmi biztonságot, múzsát, szépséget, szenvedélyt, gyöngédséget, költészetet, művészeteket. A férfit a nő fogja segíteni, ő lesz a társa, a férfienergia felhajtó ereje.

Király Eszter újságíró

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: Marcecalvillo via Pixabay.com

Niky_filipova via Pixabay.com

Hans via Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk