A nő nem mer elgyöngülni, a férfi nem mer dominánsabb lenni – Hogyan találjuk meg az utat egymás felé?

A gerinc, a tartás, a határozottság, az önazonos, magabiztos kisugárzás gyakran összemosódik az erős nő fogalmával. Valóban, ha a párkapcsolat tánc lenne, akkor a nő ma úgy próbálna ebben a táncban vezetni, hogy közben elvárja, vezetve legyen, miközben kimondva, vagy kimondatlanul ellenáll a lépéseknek.

A férfi ölelésében megnyugodna, révbe érne már, elgyöngülne, rábízná magát, hiszen ő is ugyanúgy vágyik egy inspiráló szeretetkapcsolatra. Mégsem adja át az irányítást, nem tud kilépni amazonszerepéből.

Egy független, önálló nő gyakran egyedül próbálja megváltani a világot. Nem kér, nem szól, nem tesz utalásokat, nem mutatja gyenge oldalát. Mindent megold egyedül, mert sokféle küzdelmet megélt már, megvívta a csatáit, mert meg kellett, hogy vívja azokat, hozott már áldozatot, egy sor nehéz döntést. Kontrollt gyakorol a saját élete felett, és lelke mélyén ott lapul a jóleső érzés, hogy nem tartozik elszámolással senkinek, egyengeti a saját életét, van kialakult jövőképe, ereje, ambíciója, hogy mindezt meg is valósítsa. Így edzette az élet, és talán számos negatív tapasztalat vezetett odáig, hogy megtanulja, csak akkor van biztonságban, a dolgok akkor folynak a helyes mederben, ha kézben tartja, pontosabban ő tartja kézben az eseményeket. Azt tanulta meg életében, hogy nem támaszkodhat másokra, ezért megerősödött, méghozzá oly mértékben, hogy a férfiak nagy része már nem tartja őt elég nőiesnek, lágynak, befogadónak és törékenynek. A férfiak vagy elfordulnak tőle, vagy nem éreznek kapcsolódási pontot a jól működő, egyszemélyes rendszerében, nem érzik, hogy szükség lenne rájuk. Így a nő tiszavirág életű kapcsolataiban újra és újra megéli, hogy a férfiakra nem tud és nem is lehet számítani, ezért még erősebbé, még függetlenebbé kell válnia, még vastagabb páncélt kell növesztenie. Sajnos ebben a folyamatban napról napra távolabb sodródik a vágyott párkapcsolati léttől.

A független nő valójában arra vágyik, hogy ne kelljen mindig erősnek lennie, mindenben egyedül helyt állnia. Azt szeretné, hogy legalább a párkapcsolaton belül ne kelljen erőt, határozottságot, dominanciát sugároznia. Nőnek akarja érezni magát, tudva, hogy a férfi, aki a társa, nála is erősebb, stabilabb, hogy bízni lehet benne, és képes őt is megtartani. Persze mindez csak úgy lehetséges, ha végre időnként az irányítást a férfi kezébe adja. Meg kell tanulnia engedni a saját, eddigi, látszólag jól működő hatásköréből, és előre tessékelni a férfigondoskodásra vágyó nőt, engedni, hogy az a férfi valóban férfiként viselkedhessen mellette. Mert minden nőnek szüksége van becéző, szép szavakra, bújásra, bátorító ölelésre, lelki támogatásra, arra, hogy nőként bánjanak vele, akkor is ha önállóan vezeti egyszemélyes életét. Ekkor érezheti nőnek magát valaki mellett. Be kellene vallania őszintén önmagának, hogy mégse jó mindig erősnek lenni, egyedül dönteni, mindig mindenhol megingathatatlan erőt sugározni.

A nő nem mer elgyöngülni, nem meri elengedni magát, a férfi nem mer dominánsabb lenni, mert fél, hogy ezzel elriasztja a nőt. A nők ma gyakran kikérik maguknak az udvariasságot, az előzékenységet, mert ennek olyan üzenete van számukra, hogy a férfi gyengébbnek tartja őket. Pontosan emiatt sok férfi ma óvatosabb, bátortalanabb a lovagias gesztusokkal. Pedig a nők ugyanúgy vágynak egy szeretetteljes kapcsolatra, hiszen mindannyiunk számára az elköteleződés, a stabil párkapcsolat biztonsága hozza meg végül a harmóniát. Szinte mindenre képesek vagyunk férfijelenlét nélkül, végül mégis a nagybetűs Férfi, a férfias, hagyományos értékeket és férfiszerepet képviselő partner dobogtatja meg a szívünket. Aki kinyitja az ajtókat, felsegíti a kabátot, aki kiáll mellettünk, gondoskodik, felelősséget vállal, elköteleződik, aki nőként bánik velünk, és férfiként viselkedik. Egy megbízható, stabil, biztos támaszon a független nő fokozatosan megengedi, hogy a férfi kivegyen a kezéből minden önvédelmi fegyvert, és rétegről rétegre lebontsa páncélját, hogy újra törékennyé, érzékennyé, lággyá, befogadóvá váljon. Ekkor lesz bátorsága újra gyengéd nőnek lenni, amire egyébként szíve mélyén oly fájón vágyik is, de ami egyben a kiszolgáltatottság, a ráutaltság érzésével is szorosan összekapcsolódik számára.

A nő nem mer elgyöngülni, elengedni magát, a férfi nem mer dominánsabb lenni. Hogyan találjuk így meg az utat egymás felé? Érzelmileg csak kellően támogató és biztonságos környezetben tudunk megnyílni, és megmutatni sebezhető énünket. Nincs felszabadítóbb érzés, mint letenni terheinket azáltal, hogy vállaltuk valós önmagunkat, őszinte, igazi arcunkat. Ma az induló kapcsolatokban az őszinteség, a tiszta, világos szavak hiányoznak leginkább. A késztetés, a vágy, hogy megosszuk a másikkal, amit érzünk, alapvető emberi igényünk, mégis gyanakvóvá váltunk, félünk megnyílni, lényünket átjárja a bizonytalanság. Pedig ideje lenne végre álarcok nélkül, szelíden, mégis határozottan kimondani, amit keresünk, és nem azon aggódni, hogy a másik hanyatt homlok menekül majd az érzelemlavina elől. Elérhetetlen jégkirálynő és vasálarcos macsó jelmezekben tetszelgünk, a férfi attól tart, hogy lehull a macsó álarc, és kiderül, talán csak egy sérült lelkű, búsképű lovag. A nő meg azon aggódik, túl sok lesz, érzelmeivel elárasztja, elrettenti a másikat. Pedig mindennél jobban vágyunk arra, hogy valaki végre a karjaiba zárjon, az ő ölelésében révbe érnénk már.

Sokszor azért nem mer egyik fél sem lépni, mert nem tudja, majd mire számíthat. Csak az hozhat változást, ha valamelyikük elég bátor ahhoz, hogy megnyíljon, őszinte legyen, lerakja a terheit, megmutassa sebezhető énjét, vállalja valós önmagát, és szelíden, bátran közölje, hogy ő mire vágyik. És ne azzal törődjön, vajon mit reagál majd a másik, mi a legbiztonságosabb lépés, mi okoz legkevesebb sérülést.

Cikkajánló: A társ az, akivel jó lehetek

Kockáztatás nélkül ugyanis nincsenek igazi találkozások. Egyetlen ölelés, érintés, beszélgetés meghúzza a vészharangokat a fejben. Mit akar tőlem? Ha őszintén kiadom magam, az veszélyes, kockázatos művelet, sérülök, és sérteni fogok, mert sebezhető leszek, és megsebzek. Beengedni valakit, megmutatni igazi, kitakart, retusálatlan arcomat, vállalni, megadni magam, kockáztatni. Ez az induló párkapcsolatok legnagyobb kihívása.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: Designed by V.ivash

ivanovgood on Pixabay.com

Designed by Yanalya

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk