Ahhoz, hogy valaki képes legyen a párkapcsolati elköteleződésre, le kell válnia a szüleiről érzelmileg és fizikailag

A házasság, a tartós párkapcsolat két érzelmileg is felnőtt ember felszabadult, autonóm élete, és ebben a felszabadultságban és önállóságban kettejüknek és a leválásukat segítő szülőknek is nagy felelősségük van.

A boldogan éltek, míg meg nem haltak után nem minden szépen kiszámítható és konfliktusmentes. A házasság néha inkább kalandtúra, egyeztetés, tervezés, huzakodás, engedés, kipróbálás, gyakorlás. Sírás, nevetés, veszteség, nyereség. Idő és rengeteg türelem jól, szépen, helyesen beleadni a közösbe, ami helyes, ami érték. A sikeres konfliktuskezelés megtanulása önmagában még nem elég, mert mindig vannak és lesznek konfliktusok, amelyek nem kezelhetők, és ellentétek, amelyek kibékíthetetlenek. Ezeket vagy elengedjük és megtanulunk velük együtt élni, vagy nem. A házasság, a tartós párkapcsolat két érzelmileg is felnőtt ember felszabadult, autonóm élete, és ebben a felszabadultságban és önállóságban kettejüknek és a leválásukat segítő szülőknek is nagy felelősségük van.

„A férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.”(1Móz 2,24)” Nagyon fontos szempont, hogy mindkét félnél megvalósuljon a szülőkről való érzelmi és fizikai leválás az „elhagyás és ragaszkodás” kettős feltétele. Ez az elszakadás nem azt jelenti, hogy a férjnek vagy feleségnek végleg meg kellene szakítania a kapcsolatot a szüleivel és minden korábbi családtagjával. Sokkal inkább annak a fontos dolognak a felismeréséről szól, hogy egymás választásával, az egymás mellett meghozott döntéssel új család született, érzelmileg és anyagilag is kialakul független, felnőtt identitásunk. Az egymáshoz való ragaszkodás pedig nem amőbapárként létező örök szimbiózist jelent, hanem egy bensőséges egységélményt. A ragaszkodás, a döntés kulcs ahhoz, hogy kapcsolatunk a vészterhes időket, a kríziseket is kiállja.

Egy felelősséget vállalni tudó, felnőtt ember képes kimondani, ha valamivel nem ért egyet.  Aki nem tudja meghúzni a határait, a lelke legmélyén folyton tipródik, saját igényeinek megtagadása, a nyílt önérvényesítés hiánya miatt. Mert a határok meghúzása minden kapcsolatban, és így szeretetkapcsolatban is a „lelki magánterületem” barikádja, hogy eddig és nem tovább. Aki nem tudja a határait felállítani a szülei felé, az egy örökké függő kapcsolatban marad, ami súlyos teherként egész életében fojtogatja, nyomasztja majd. Nem tudja majd eldönteni, kit válasszon, kihez maradjon „hűséges”, önállósodási törekvéseit pedig a szülők bűntudatkeltő, mártírkodó viselkedéssel torolják meg. Az érzelmi és fizikai leválás nagy érzelmi kihívás azoknál a visszatartó szülőknél, akik számára a leválófélben lévő gyerek „életük értelmeként” még mindig azt az állandó feladatot adja, hogy törődhetnek és gondoskodhatnak róla, hiszen ezek a szülők ettől érzik saját értéküket, így érzik magukat fontosnak, nélkülözhetetlennek.

Ha a szülőkről való leválás nem történik meg, akkor a két, gyermekszinten érzelmileg megrekedt ember próbál felnőtt párkapcsolatban létezni, kevés sikerrel. Egy idő után sérül az intimitás, nem hoznak közös döntéseket, igényeiket, kéréseiket, negatív érzéseiket nem tudják megfelelően a másik elé tárni, érzelmi kérdésekben a szülőktől kérnek és várnak tanácsot. Ha a párkapcsolat érdeke ütközik a szülők véleményével, nem tudnak társuk mellett kiállni, vállalni eltérő szempontjaikat, saját szükségleteiket előtérbe helyezni. Akkor lesznek képesek érett egyenrangúságra, ha mindketten felismerik, hogy az elhúzódó leválás romboló hatással van a kapcsolatukra. Segít, és erősíti az intimitást, ha megosztják egymással ebből fakadó érzéseiket, és bíztatják, támogatják egymást, így találják meg az utat egymás felé új, felnőtt, közös életükben.

Cikkajánló: Egy jó társ 9 legfontosabb tulajdonsága 
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Ahhoz, hogy valaki képes legyen a párkapcsolatában az elköteleződésre, le kell válnia a szüleiről érzelmileg, fizikailag, döntésben, értékrendben, szokásrendszerben, életformában. Korunk gyerekei ma valahogy nem akarnak felnőni. Egyre gyakoribb az úgynevezett kapunyitási pánik, amely olyannyira általánossá vált a fiatal férfiak körében, hogy külön elnevezést is kapott, quarter-life crisis, vagyis kapunyitási, életkezdési krízis néven is emlegetjük, és mindazokat a félelmeket és szorongásokat jelenti, amelyek a felnőtté válás felelősségéből adódnak. A felnőtt lét magában foglalja a küzdést és a kitartást, a tetteinkért, döntéseinkért, saját életünkért, szeretteinkért való felelősségvállalást. Ezek a fiatal férfiak gyakran komolyan sérülnek nemi szerepeikben, nem képesek férfivá válni, védelmezni, gondoskodni. Ösztönösen idősebb, elfogadó, gondoskodó, dajkáló partnernőt keresnek maguk mellé, akik már eljutottak valahova egzisztenciálisan, velük nem kell felelősséget vállalni, nem kell férfivá érni, mégis magukévá tehetik a felnőtt lét örömteli elemeit. Jó volna, ha a – szintén érzelmileg érett ­– szülők nem avatkoznának bele az érzelmi edződés folyamatába, vagyis segítenék a gyerekek leválását, megmutatnák, hogy a célok eléréséért keményen dolgozni, és tenni kell.

Meg kell élni a felnőttség, az érett felelősségvállalás különböző szintjeit, fel kell nőnünk, érzelmileg is felnőtté kell válnunk ahhoz, hogy szövetségként élhessük meg a szerelmet.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter párkapcsolati tréner, képzésben mentálhigiénés szakember, író, tanár, a Meddig tart a kapcsolatunk? című könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotók: People photo created by ArthurHidden - www.freepik.com

Love photo created by freepik - www.freepik.com

Lauren Rader on Unsplash

Küldés
Hozzászólások (1)
  • ...

    Ladislaus

    2020. április 29 09:44
    "Ösztönösen idősebb, elfogadó, gondoskodó, dajkáló partnernőt keresnek maguk mellé, akik már eljutottak valahova egzisztenciálisan, velük nem kell felelősséget vállalni, nem kell férfivá érni, mégis magukévá tehetik a felnőtt lét örömteli elemeit." Sajnálatos módon, van erre igény - egyre nagyobb igény - a társkereső, párt választó nők részéről. Szinte alig van nő, aki a korának - klasszikus értelemben - megfelelő párt keres. Jellemzően, koruknál 5 - 10 évvel fiatalabb férfi partnert keresnek. Azt hiszem, ezek mindkét fél részéről, ideig - óráig működő érdek kapcsolatok. Sajnos, óriási kereslet mutatkozik erre a nők részéről. És amíg kereslet van...
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk