Ahol a beszélgetésekben nincs jelen az empátia, ott valójában egyedül vagyunk

Akik nem kommunikálják a negatív érzéseiket, attól félnek, hogy a kapcsolat nem bírná el a negatív visszajelzés feszültségét, illetve az ebből eredő konfliktust, a másik biztosan megsértődne, csenddel, kivonódással reagálna, vagy éppen védekezésből visszatámadna és kész a veszekedés. Akik a pozitív érzéseiket sem kommunikálják, attól félnek, hogy túlságosan kifordítják lelküket, kiadják magukat, ami a kiszolgáltatottság, ráutaltság érzésével kapcsolódik össze számukra.

A párok nagy részének először fel kell ismernie a romboló kommunikációs módozataikat majd megtanulni a sokkal építőbb lehetőségeket.

A vagdalkozó, személyeskedő, romboló interakciók azt az érzést keltik bennünk, hogy ítélkeznek felettük, ezek a fajta beszélgetések korlátozzák az igazi érzések kimutatását mindkét oldalon, fenyegetőleg hatnak, erősítik a méltatlanság, a „nem vagyok elég jó”, vagy az alacsony önbecsülés érzést, blokkolják az építő változást, a kiteljesedést azzal, hogy arra késztetnek, védjük magunkat, ami nagyon gyakran védekezésből visszatámadás. A sértő szándékú kritika, verbális agresszió, személyeskedés, a másik érzékeny pontjainak feszegetése persze, hogy feszültséghez, sértődéshez, eltávolodáshoz, érzelmi falakhoz vezet. („Unalmas vagy”, „Igénytelen vagy”, „Figyelmetlen vagy”) Az ítélkezés során hibáztatás történik, amire a megfelelő reakció a védekezés, a düh és a visszatámadás.

Amikor a beszélgetésekben nincs jelen az empátia, abban a kapcsolatban valójában egyedül vagyunk, meg nem értettnek érezzük magunkat, ott lassan bezárjuk önmagunkat, végül beáll a csend, és a társas magány felé sodródik az egykor életteli kapcsolat. Az empátia értő figyelmet is jelent, ilyenkor belépek a társam világába, belebújok a bőrébe, arra ösztönzöm, hogy bátran nyíljon meg előttem, ne féljen megmutatni sebezhetőségét, beszéljen a legmélyebb vívódásairól, mert válaszkész vagyok és figyelek rá.

A cikk még nem ért véget, felhívásunk után folytatódik: Várunk Bedő Imre Férfiak Klubja alapító, bestselleríró őszi előadásaira. Kattints a képre a részletekért. Erős közösség. Új felismerések. Egy értékrend.

A beszélgetéseknek mindig szabályai vannak. Az egyik legfontosabb: egymás meghallgatása kritika, vádaskodás és félbeszakítás nélkül. Amikor egyikünk beszél, a másik értő figyelemmel, félbeszakítás nélkül hallgatja, majd neki is joga van válaszolni. Az elfogadás kommunikálására, és az érzésekre figyeljünk, ne mindig a tartalomra.

Fontos igazság, hogy az empátia gyakorlása kettőnkről szól. Ha valaki nem képes jól kifejezni, vagy egyáltalán nem fejezi ki érzéseit, akkor nehéz vele empatizálni. Ha valaki „nem engedheti meg magának”, hogy elgyengüljön, lebontsa érzelmi falait, gyengeséget, szomorúságot mutasson, akkor nem engedi meg azt sem, hogy együtt érezzenek vele. Túl sokat beszélünk a semmiről, vádaskodunk, rágódunk és gyanúsítgatunk, miközben sokszor semmi másra nem vágyunk, mint egy együttérző szóra, egy erőt adó érintésre, hogy a másik ember a karjaiba zárjon.  Sokszor nincs is szükség szavakra, egy ölelés is elég az empátia kifejezésére, felold és felmelegíti a szívet.

Akik nem kommunikálják a negatív érzéseiket, attól félnek, hogy a kapcsolat nem bírná el a negatív visszajelzés feszültségét, illetve az ebből eredő konfliktust, a másik biztosan megsértődne, csenddel, kivonódással reagálna, vagy éppen védekezésből visszatámadna és kész a veszekedés. Akik a pozitív érzéseiket sem kommunikálják, attól félnek, hogy túlságosan kifordítják lelküket, kiadják magukat, ami a kiszolgáltatottság, ráutaltság érzésével kapcsolódik össze számukra.  Tudattalan parancsokat cipelünk gyerekkorunktól, például egy férfi nem sír, nem mutatja ki gyengéd érzelmeit. De a nők ugyanúgy hordozzák az erős nő látszatának maszkját, nem gyöngülhetnek el, nem engedhetnek át senkit sebezhetőségük rétegjein. Merjük végre megélni és kimutatni egymás felé a szeretetet, gyengédséget, az elismerést és a hálát is!


Cikkajánló: Hogyan kovácsoljunk előnyt egymás különbözőségéből?
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Azt is figyelembe kell vennünk, hogy mindig vannak és lesznek konfliktusok, amelyek feloldatlanok maradnak. Idő és rengeteg türelem jól beleadni a közösbe azt, ami helyes, ami érték, ami hasznos. A sikeres konfliktuskezelés megtanulása önmagában még nem elég, mert mindig vannak és lesznek konfliktusok, melyek nem kezelhetők, és ellentétek, melyek kibékíthetetlenek. Lesznek problémák, amit nem lehet megoldani, csak túllépni rajta. Ezeket vagy elengedjük, és megtanulunk velük együtt élni, vagy gyűjtögethetjük sérelmeinket, melyeket mindig a kellő pillanatban, személyeskedéssel, a múlt felemlegetésével megtűzdelve húzhatunk elő a sérelemraktárból.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter párkapcsolati tréner, mentálhigiénés szakember, író, tanár, a Meddig tart a kapcsolatunk? című könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotók: Jenny Marvin on Unsplash

Love photo created by freepic.diller - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk