„Ahol a bizalom hiányzik, ott a szerelem koszorújának hiányzik legszebb virága”

Egy ideális párkapcsolatban megtaláljuk az egyensúlyt, nem billen a mérleg, egymás testi és lelki szükségleteit önként, feltételek nélkül ellátjuk, nem élünk meg zavarokat a kötődésben, nincs hiányérzet.

Amikor azt mondom, az övé vagyok, kinyilatkoztatom, hogy elköteleztem magam, és ragaszkodom hozzá. Mindez nem azt jelenti, hogy a tulajdona lettem, és a kezébe ajánlom magam, hanem azt, hogy szövetségünk erős és eltéphetetlen, egymáshoz tartozunk.

Ha nincs szeretet, szerelem, akkor féltékenység sincs. A féltékenység a szerelemből szívja el az erőt, az éltető energiát, és ha fölé kerekedik, kóros, patológiás méreteket ölt.

A féltékenység helyet kapott minden szerelmes szív zugában, és időnként kitekint zölden villogó szemmel, megnyilvánul és mérgez, borít mindent maga körül. Téves elgondolás az, hogy a féltékenység érzése csupán önbizalomhiány miatt reaktiválódik. Egy önmagával elégedett, pozitív énképpel, megfelelő önbecsüléssel, és megfelelő önbizalommal rendelkező embert egészséges mértékig ugyanúgy eléri a vasmarok szorítgató érzése, eléri a szerelemféltés. Én féltékeny? Hová gondolsz? Nekem rendben van az önértékelésem. Ez az egyik legnagyobb ferdítés, amelyet szemérmetlenül önmagunknak próbálunk bemesélni. Mert soha nem szeretett az, aki soha nem volt féltékeny.

A féltékenység normális határokig lehet fűszer, szikrát ébren tartó, pozitív, építő érzés, szexuális energia, és lehet beteges, romboló rögeszme. Normális emberi reakció, alapérzés adott körülmények között, kötődésünkről, ragaszkodásunkról árulkodik, és aggodalmunkról, hogy érzelmileg komfortos állapotunkat elveszíthetjük. A féltékenység azt is jelzi, hogy a kapcsolatra esetleg nagyobb figyelmet kell fordítani, több energiát, életet, törődést, szerelmet kell belefektetni. Irracionális formája azonban megmérgezi a szerelmet, és hatására romokba dől egy párkapcsolat.

„Ahol a bizalom hiányzik, ott a szerelem koszorújának hiányzik legszebb virága.”

– Johann Wolfgang von Goethe.

Valóban, a spontán, tiszta bizalom alappillére egy kapcsolatnak. Amikor a bizalom hiányzik, feltörik, ott zaklatott napok jönnek, feszült, idegesítő csendek. A kapcsolat teher lesz, hatalmi harc, csatamező, belülről feszítő, kimondatlan szitokszavak, éles felszólító mondatok, számonkérések, folytonos ellenőrzés, leskelődés, aztán ideges sóhaj, vánszorgó órák, és kényszeredett mosoly. Ebben a mérgező folyamatban sem a féltékeny fél, sem a kontrollált másik nem érzi jól magát.

Miért tesszük?

A féltékenység csendesen mérgezi a kapcsolatokat. Ha egy előző viszonyban eltört a bizalom hűtlenség vagy hazugság miatt, akkor a fel nem dolgozott bizalomvesztést tovább hurcoljuk az új kapcsolat falai közé, és a bizalmatlanság lassan, alattomosan átitatja majd az új szerelmet. Minden féltékeny érzésben továbbá ott van az elhagyástól rettegő gyermeki énünk. Ez a korai anya-gyermek kötődés biztonsága vagy bizonytalansága jelenik meg minden ragaszkodáson alapuló emberi kapcsolatban. Ha hiányt szenvedtél, bizonytalan voltál, vég nélkül sírtál, örökösen várakoznod kellett a figyelemre, ez a frusztráció időnként majd bekopogtat párkapcsolatod ajtaján is. Egy egészséges, elkötetelezett kapcsolatban is előfordul, hogy a féltékenység időnként megpróbál dominálni, de be kell látni, a szerelem biztonságos kötődésen és bizalmon alapuló építményével szemben esélye sincs. Hozzá tartozó vagyok, elegendő nekem, akkor önbizalmam növelésére sincs szükségem a kapcsolatunk falain kívülről érkező impulzusokra.

Féltés vagy féltékenység?

A féltéssel őt féltem, mert szeretem, bízom benne, és energiáim nem a pótcselekvésekre, a mérgező, mételyező gondolatokra irányulnak, hanem a jelenre, az együtt fejlődésre, a közös céljaink megvalósítására. Elhiszem, tudom, hogy szerethető, érdemes, és alkalmas vagyok. A féltékenységgel azonban kizárólag önmagamat féltem, nem érzem magam egyenértékűnek a társammal, a bizalmatlanságom, gyanakvásom mind önmagamra irányul, csak ÉN vagyok a fókuszban, és a sérüléstől, elhanyagolástól, megcsalástól való iszonytató félelmem. Egy féltékeny ember, bár úgy tűnik, érzéseit kivetíti a társára, mégis egyedül van a párkapcsolatban.

Alacsony önbizalommal, sérült önértékeléssel nagyon nehéz elhinni, hogy szerethető, értékes és egyetlen vagyok a számára, ezért ér el folyamatosan a féltékenység vasmarkának szorítgató érzése”. Az egészséges önbecsülés, a helyes önértékelés alapjait a gyerekkorból kellett volna hoznunk, a dicséretek, a pozitív megerősítés, a segítő, elfogadó szeretet által. Már gyermekkorban éreznünk kell az alkalmasság, a szerethetőség érzését, hogy igazán értékesek vagyunk valamiben, és hogy ebben boldogan, felszabadultan kiteljesedhetünk. A legtöbb felnőtt sajnos még mindig nem érzi mindezt. Az a felnőtt, aki gyerekként nem tapasztalta meg saját értékét, abban mindig ott bujkál majd a szeretetlenség, az alkalmatlanság negatív élménye, és kínzó megfelelési vágy, önleértékelés, párkapcsolati függőség, szeretetkoldulás lesz a keresztje. Ha valaki folyamatos kontrollt, ellenőrizgetést, bizalomhiányt tapasztalt meg gyerekként, ha soha nem érezhette ezt a boldog, felszabadult kiteljesedést, és senki nem tisztelte autonóm személyiségét, akkor az ő szemében a szeretet felnőttként is egybemosódik a kontrollal, majd így próbálja meg kapcsolatait működtetni. Ha gyerekként a legfontosabb, érzelmileg legközelebb álló emberek elhagyták, folyton hazudtak, becsapták, esetleg soha nem váltották be ígéreteiket, akkor a gyanakvás, a bizalmatlanság ugyanúgy átlengi a felnőttkort, mert gyermekként azt tanulta meg, hogy még a szeretetkapcsolatainkban sem bízhatunk.

Senki nem cipelheti annak terhét, ha a társa nem szereti, nem becsüli önmagát

Bárhonnan is származik a féltékenység, gyógyulást csakis az okok megtalálása, és feldolgozása hozhat. Biztosnak kell lennünk a szeretet valódiságában és a tényben: ahogy én döntöttem, hogy őt választom, ő ugyanígy meghozta értem a döntést. A féltékenység ellen a legjobb védekezés az eleven, lüktető, mindig megújuló és izgalmas párkapcsolat, amiért minden nap tenni kell. Törekedjünk önismeretre és a helyes énkép kialakítására. Az egészséges önbizalom az egyik legvonzóbb tulajdonság, aktiváljuk az önbecsülést, és erősítsük önmagunkban az alkalmasság érzését, hogy szerethető, vonzó, izgalmas, vágyott emberek vagyunk, akikhez érdemes kötődni. Vegyük elejét a mérgező gondolatoknak, és ha tudni akarjuk a választ, nyugodtan, higgadtan kérdeznünk kell.

Cikkajánló: Aki valóban el akar köteleződni, annak nincs B terve

Egy érett személyiséget nem borzaszt el az egyedüllét, a szakítás réme, mert tudja, hogy ezzel is képes lesz megküzdeni. Önmagával elfogadásba került, pontosan tudja, hogy szerethető, alkalmas, és ő az egyetlen, nem kell senkinek bizonygatnia, hogy mennyit ér.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: Jills on Pixabay.com

april-mo on Foter.com / CC BY-NC-SA

PublicDomainPictures on Pixabay.com

JUrban on Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk