Aki önmagával elfogadásba kerül, az már úgy képes szeretni és az életet élni, hogy nem kell folyton bizonygatnia, ő mennyit ér

Az igazán boldog emberek nem teregetik ki a privát életük mozzanatait a külvilágnak. Egy érett, felnőtt ember kiegyensúlyozott, szeretetteljes, és ami talán a legfontosabb, működő párkapcsolatának alig van nyoma a közösségi médiában. Nincs baj az időnként kapcsolataink fontos pillanatainak, mérföldköveinek megosztásával, de a stabil párkapcsolatok bizonyítéka mégis az őszinteség, a bizalom, az elkötelezettség, és a krízisek megküzdésén át az egymáshoz való ragaszkodás.

A negatív önértékeléssel, a (párkapcsolati) önbizalomhiánnyal hozható összefüggésbe az oversharing, a közösségi hálózatok kommunikációs magatartása, vagyis a túl sok felszínes, semmitmondó, vagy a túl személyes tartalmak megosztása a közösségi oldalakon. Ez a személyiségtípus egyrészt fölöslegesen terheli ismerőseit, önmagáról pedig túl sok információt árul el, amivel fokozatosan lebontja a privát szférájának határait, mérhetetlenül védtelenné téve önmagát. A közösségi oldalakon posztolt intim pillanatok, szerelmes évődések mennyisége és gyakorisága is szoros összefüggésben van azzal, ki mennyire érzi boldognak és kiteljesedettnek magát a kapcsolatában. Együtt vagyunk, mégis a minőségi időt hagyjuk elveszni az együttlétünkből. Elfelejtjük, hogy a legőszintébb mosolyok, a szeretetteljes pillantások, a legszebb, egymásban elmerülő tekintetek a valódi együttlét varázsában születnek, amikor együtt repül az idő, és nincs is arra igényünk, hogy azonnali szelfit, hangulatjelentést posztoljunk. Nem ontjuk a közösségi médiának gondosan filterezve, a legjobb szögből fotózva, ideálisra retusálva az élményt.

Aki egyfolytában másokat akar meggyőzni, valójában önmagát akarja meggyőzni. Amikor egy pár mindig romantikus, idealizált pillanatokat oszt meg, azt próbálják sugallni a külvilág felé, hogy boldog és egészséges kapcsolatban élnek. Sokszor azonban ezt az állapotot elsősorban éppen önmagukkal szeretnék elhitetni.

Az igazán boldog párok életstílusukat, élményeiket vagy az érzéseiket nem hasonlítgatják másokéhoz, így párkapcsolatuk is kiegyensúlyozottabb. A közösségi médiában való szociális összehasonlítgatásnak, az egymásra való „rálicitálásnak” egyébként romboló hatása a mentális egészségre bizonyított, depressziót, szorongást válthat ki. Ne felejtsük el azt sem, hogy akit sokszor irigykedve szemlélünk, azzal talán nem is azonos életciklusban járunk, így felesleges is az összehasonlítgatás. Arról nem is beszélve, hogy sosem jártuk végig az útját, cipeltük a terheit, nem tudjuk, milyen áldozatok bújnak meg az irigylésre méltónak tűnő élete mögött, illetve azt sem, hogy mi a tényleges valóság az általa közölt képből. Senki nem leshet be egészen egy élet kulisszái mögé. Mert mit látna akkor? Lehet, hogy magánéleti sikertelenséget, társas magányt, kíméletlenséget, meghasonlottságot, szeretetlenséget.


Cikkajánló: Férfias férfi?
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Az elfogadásért való könyörgés terhét húzzuk-vonjuk, a megfelelési kényszer terheli vállainkat. Pedig semmi mást nem kellene tennünk, csak elfogadásba kerülni önmagunkkal, elengedni az összehasonlítgatás súlyát. Attól a perctől nem kell majd senkinek semmilyen eszközzel, folyamatos vetítéssel, a boldogság külső igazolásaival bizonygatnunk, mennyit érünk és mennyit ér a párkapcsolatunk. Mindenkinek meg kellene tanulnia önmagával szeretetben, szépségben, törődésben, sőt egészséges önszeretetben élni, és nem dübörgő, hedonista külsőségeket villogtatva, hanem csak úgy egyszer igazán élni, és elfogadni önmagát és a másik embert. Nem megfelelni vágyni, hanem járni a saját, örömöt hozó útunkon. Jó lenne gyakorolni annak a művészetét, hogy nem hasonlítjuk önmagunkat másokhoz. Függővé tesszük magunkat a közhangulattól, a külvilág zajától, mások véleményétől, kedvétől, életeseményeitől, párkapcsolat státuszától. Ez borzasztó fárasztó tud lenni. De aki önmagával elfogadásba kerül, az már úgy képes szeretni, az életet élni, és haladni a saját útján, hogy nem kell folyton bizonygatnia, ő mennyit ér. Gyakoroljuk a hatékony és szelíd ignorálás művészetét is. Mert hihetetlen jó érzés elengedni a megfelelési kényszer görcsét, amikor önérzeted, önbizalmad foka már nem függ mások sikereitől, boldogságától, vagy párkapcsolati elégedettségétől. Egyszerűen csak éljük a valódi életünket.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter író, a Meddig tart a kapcsolatunk? című könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotók:People photo created by cookie_studio - www.freepik.com

Winter photo created by freepik - www.freepik.com

Background photo created by freepic.diller - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk