Akik túlságosan szeretnek

Érzelmi érésünk során megtanuljuk, hogy nem kell mindenáron akárki. VALAKI kell!

Egyedül lenni azt is jelenti, hogy megértettük, nem kell mindenáron útitárs. Ha nincs alkalmas földi halandó, hogy társ legyen, inkább tovább megyünk egyedül. Nem adunk engedményeket, nem árusítjuk ki a lelkünket megrekedő „majdnem szerelmek” kedvéért.

Elérhetővé kell válni egy hosszú távú kapcsolat számára

Eleinte felemészt a társfüggőség, bele akarunk halni a szerelem elvonási tüneteibe, újra és újra csak a párkapcsolattól akarunk boldogok lenni. Aztán ráébredünk, hogy a boldogságnak rengeteg más árnyalata is van. Megtanulunk egyedül lenni, egyedül táncolni, önmagunkkal harmóniában mozdulni, szólóban is szépnek lenni. Már nem kutakodunk rémülten új táncpartner után.

Elérhetővé kell válni egy hosszú távú kapcsolat számára, és ez az elérhetőség azt jelenti, hogy lelkileg teszed magad elérhetővé, kisugárzásod megváltozik, már nem a szerelemtől akarsz boldog lenni, már nem csak egy párkapcsolaton belül érzed magad teljesnek. Nem azt üzeni minden megnyilvánulásod, hogy még mindig múltbeli sérelmeid, levetett kapcsolataid el nem varrt szálait rendezgeted.

A túlszeretés, a párkapcsolaton belüli túlragaszkodás az alacsony önbecsüléssel függ össze…

…és mondhatjuk, hogy tipikusan női, de a férfiak is szenvedhetnek érzelemfüggésben. Minden érzelmi függés eredete a gyermekkorban elszenvedett sérelmek, elhanyagoltság, erőszak intenzív, fájdalmas emlékeiben keresendő.

Egy érzelemfüggő tudat alatt mindig abban reménykedik, hogy majd a párkapcsolat megvédi őt a múltjától, a múlt sérüléseitől. Ha érzelmi függőként a nő szeret jobban, akkor meggyőződéssel hiszi, hogy egy társ a megoldás minden problémájára. Ez sehová sem vezető út. Az ilyen kapcsolat folytonos érzelmi hullámvasút, és nem hoz megnyugvást, egy korlátokkal és szenvedésekkel megterhelt szerelemben nem lehet kiteljesedni.

Ha a nő szeret jobban, és ezt százféle módon ki is nyilatkoztatja, akkor egy idő után a férfi számára talpig nehézzé válik ez a túlzottan odaadó, kívánságait leső ragaszkodás. Amikor ehhez a ponthoz érkezik egy kapcsolat, akkor ez a férfi talán már nem is szeret igazán.

A férfi nem köteleződik el, ha azonnal mindent a lábai elé terítenek

Ha a férfi valóban szeret, akkor mindig jobban szeret a nőnél, és ezzel kár vitába szállni. A vonzalom, a kémia ébredhet első látásra, de a férfinak elemi szükséglete a hódítás, a várakozás, a küzdelem, hogy akadályokat ugorjon meg, és a nő legyen különleges jutalom, végállomás, ahonnan majd nem tágít tovább egy lépést sem.

A férfi nem köteleződik el, ha azonnal mindent a lábai elé terítenek. Valójában egy nőnek nyugton kellene ülnie magabiztosságának és csáberejének biztos tudatában. Mert bármilyen hihetetlen, a mai férfiak is tudják, mi a „széptevés”, udvarlás, hódítás. Egy férfi is csak a méltóságot, az erőt, a tartást, a nehezen megszerezhetőt kutatja. Ha egy nő teljesen kifordította a lelkét, akkor az már túl sok, akkor menekülőre fogja. És ha egy nő mindenét feláldozva, és figyelmét kizárólag rá fókuszálva a karjaiba zuhan, és később a párkapcsolatban észre sem veszi, hogy megfojtja őt szeretetéhes polipkarjaink ragaszkodásával, akkor kibújik az ölelésből, köd előtte, köd mögötte.

Az erőt, a tartást kellene látnunk egymásban. A hosszú távon működő párkapcsolatokban a férfinak is az erőt, a tartást kell látnia a nőben, nem egy túlszerető, érzelemfüggő, térdre boruló, méltóságát vesztett nőt, aki egyre csak arra vár, hogy a férfi őt ölelje, felemelje, testi-lelki komfortérzetét biztosítsa, ragyogtassa. A túlszeretés, az érzelmi függőség megöli a vonzalmat.

Mikor beszélünk érzelemfüggésről, túlszeretésről?

Amikor valaki csakis kizárólag egy párkapcsolaton belül érzi magát teljesnek és boldognak. Önbecsülése, saját értékeiben való hite, jókedve, testi-lelki jólléte kizárólag a társa ítéletétől, vagy aktuális hangulatától függ, mániásan csakis a másikra gondol, megfeledkezve önmagáról. Túlságosan szeret, de nem szeret jól. Társának megerősítő, támogató jelenléte akárcsak bármilyen „szer”, letompítja a szorongást, és eltereli a figyelmét az élet más aspektusairól. Ebben a kötődésben folyamatosan szenved. A párkapcsolati konfliktusok miatt önmagát okolja, bűnösnek érzi magát, mert ő maga nem elég szerethető, nem érdemel szerelmet. Magánytól, kirekesztettségtől, alkalmatlanságtól való félelem gyötri, ráakaszkodik valakire, akit nélkülözhetetlennek képzel, aki nélkül nem létezhet. Határtalanul „szereti” abban a reményben, hogy a másikban majd riadalmat ébreszt az ő elvesztésének gondolata. Mindez ördögi körbe kényszeríti, egyre többet és többet kell, hogy adjon.

Amikor valaki a szerelemtől akar boldog lenni…

Amikor valaki a szerelemtől akar boldog lenni, akkor szomorú, lelki sérült társfüggőként az elképzelt ideális párkapcsolatot hajszolja, és sérült önbecsülését a párkapcsolatban akarja erősíteni, gyógyítani. Egy lélekben érett nő jól érzi magát a bőrében, ideiglenesen egyedül is képes ragyogni, egyenrangú, inspiráló társ lehetne, olyan, aki nem támaszkodik. Nem akar férfiasabb lenni a férfinál, és a hagyományos értékeket, a hagyományos női viselkedést képes a modern, huszonegyedik századi világba integrálni. Társat szeretne, és szeretne harmóniában élni valakivel, de tudja, hogy ehhez először meg kell tanulnia önmagával harmóniában, önszeretettel, önbecsüléssel, egyedül élni.

Cikkajánló: Aki valóban el akar köteleződni, annak nincs B terve

Amikor valaki a szerelemtől akar boldog lenni, akkor a párkapcsolat terápia, és egyik kapcsolatból a másikba sodródik, sóváran és szeretetéhesen újabb megerősítő, pozitív visszajelzésre várva: szerethető, értékes ember vagyok, megérdemlem, hogy valaki átöleljen, és megossza velem a mindennapjait. Pedig egy párkapcsolat nem gyógyító eljárás önértékelési zavarok leküzdésére, nem önbizalomnövelő tréning, nem terápia, és nem gyógyszer a múltbeli traumák feldolgozására. Mindenkinek valóban készen kellene állnia egy párkapcsolatra, mégpedig úgy, hogy az egyedüllétben már megszerezte a megfelelő szintű önismeretet, önbecsülést, és önbizalmat. Csak az tudja önmagát szívvel-lélekkel, mélyen átadni, aki elért már egyfajta önállóságot és érzelmi függetlenséget. Csak az tud  építő módon függő viszonyba kerülni a társával, aki a saját életét egyedül is irányítani tudja.

Szeretnél boldogan élni valakivel? Akkor először meg kell tanulnod, egészséges önszeretettel, önbecsüléssel egyedül élni.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: Trixpaule on Pixabay.com

StockSnap on Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (2)
  • ...

    Rossi

    2018. március 31 12:08
    Sajnos velem is hasonló a helyzet. Az önállósodással nincsen probléma, viszont nem érzem teljesnek magam a párom nélkül, túlságosan is gyászolom a 3 hete véget ért kapcsolatot. Egyszerűen már annyira közösnek terveztem a jövőt, hogy most azt sem tudom, mit kezdjek magammal. Folyamatosan azon agyalok, hogy lehetett volna elkerülni a szakítást, és már megvan, mit csinálnék másképp, ha újrakezdhetnénk. Szeretném is, ha újrakezdenénk, mert úgy látom, hogy alapvetően egy jó pár voltunk, ráadásul rettentően szeretem a lányt, egyszerűen nem tudom elengedni, úgy érzem, lassan beleőrülök az elvesztésébe...
  • ...

    Ildy0310

    2018. március 31 14:38
    Kimaradt a lényeg az írásból, hogy mi lenne az egészséges önszeretet, és önbecsülés? Mert a torz szeretet és a torz önbecsülés az nagyon jól működik embereknél. Megoldási javaslatok nélkül minden írás olyan mint a csöbörből vödörbe érkezés. Hiábavalóság ! Szerepjátékokkal írt mesékkel nem lehet emberi életet építeni !
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk