Amikor nem fogadjuk el a férfi és nő közötti különbözőségeket, akkor esélyt sem adunk arra, hogy megértsük és tiszteletben tartsuk egymást

A férfi látásmód olyan, mint egy kifestőkönyv szépen megrajzolt vonalai. Tiszta, egyszerű rajzok, jól átlátható keretekkel, melyek önmagukban is megállják helyüket, bár talán kissé híján vannak tónusnak, színnek, mélységnek, árnyalatnak. Aztán jön a nő és kiszínezi a rajzokat…

A férfi látásmód olyan, mint egy kifestőkönyv szépen megrajzolt vonalai. Tiszta, egyszerű rajzok, jól átlátható keretekkel, melyek önmagukban is megállják helyüket, bár talán kissé híján vannak tónusnak, színnek, mélységnek, árnyalatnak. Aztán jön a nő és kiszínezi a rajzokat, energiát, színt, ragyogást, vibrálást, életet visz bele. Egy férfi jól teszi, ha örömmel és nyitottan fogadja ezt a kiegészítést az ő „rajzához”, sem mint bosszankodjon rajta. A nő emocionális lény, a női kommunikációt is az érzelmek színezik, akkor is, ha a férfiak ezt időnként túlzásnak érzik. A döntések meghozatalában is sok esetben az érzelmek vezérlik.

A nőket nem érteni kell, hanem nagyon kell szeretni, tartja a mondás. Ha a szeretet és elköteleződés döntése megszületett, már nem is olyan fontos, hogy a férfiak megértsék a női lélek kuszaságait. Különbözőek vagyunk, uniszex agy nem létezik, nem a férfiak magassarkúban járó változatai vagyunk. Ha nem ismerjük, és nem értjük a két nem közti alapvető különbségeket, akkor a másik szavainak, tetteinek gesztusainak megítélésében ösztönösen magunkból indulhatunk ki, ami félreértésekhez vezethet. Amikor nem vesszük figyelembe e különbözőséget, akkor esélyt sem adunk arra, hogy megértsük és tiszteletben tartsuk egymást. A férfiak elzárják érzelmeiket, szimbolikusan és valóságosan is. Érzelmeik a jobb agyfélteke egy jól körülírható területén tárolódnak, míg a verbális kifejező készségeiket a bal félteke vezérli. Nem is csoda, hogy sokkal nehezebben beszélnek arról, mi zajlik bennük, vagy nyomasztja őket, hangot adni érzelmeiknek néha kényelmetlenül macerás, embert próbáló feladat. A nők érzelmei és verbális kifejező készségei jobb és bal féltekéjükben egyaránt megtalálhatók, ezért gondolkodásukat, közléseiket az érzelmeik színezik, és befolyásolják. A férfi kommunikációja megoldást kereső és lényegre törő. A férfi tényeket közöl, tájékozódik, vagy informálódik, ezért több főnevet használ mondandója során.

A nő számára a beszéd kötelék, összekötő szál, amivel a kapcsolatait ápolja. Ha problémája van, akkor sokszor nem a megoldásra koncentrál, hanem a problémát kibeszéli, kivesézi, szavakkal gyógyítja önmagát. Mi, nők tényleg figyelünk a részletekre, sokkal jobb megfigyelők vagyunk, többet látunk, hallunk, érzékelünk a világból. Többet észlelünk, de többet is akarunk közölni, vagyis a férfiak szerint ilyenkor locsogunk, csacsogunk, csicsergünk, a szót szaporítjuk. Egy férfi a mondandója elején már pontosan tudja, mi az, amit közölni akar, ezért a lényeget önti szavakba. Egy nő beszélni kezd, de egyáltalán nem biztos, hogy érzései, valódi mondanivalója már akkor testet öltenek.

A nők ösztönösen érzékenyebbek a non-verbális kommunikáció jeleire, a mimikára, a hanghordozásra, a testbeszéd, a gesztusnyelv üzeneteire. Egy anya számára minden csecsemősírás más és más, tudja mire van szüksége a babának, a sírás tónusából felismeri, hogy éppen mit próbál közölni. Odaforduló, értő figyelemmel, empátiával megérzik beszélgetőtársuk hangulatát is, és a hallgatás, a csend mögött húzódó ki nem mondott érzéseket. Megfigyelések igazolják azonban, hogy a párkapcsolatban ez a képességük gyakran kudarcot vall, mert képesek egy hanghordozásból, vagy mimikából végzetes összeesküvés-elméleteket gyártani. Amikor egy nő azt mondja, hogy „te sosem figyelsz rám”, akkor valójában azt szeretné, hogy a férfi ugyanilyen érzékeny legyen az ő non-verbális kommunikációs jeleire, mimikáira, hanghordozására, sóhajaira, és egyéb gesztusnyelv üzeneteire. A nő, ha tisztában lenne a nemek közti eltérésekkel e tekintetben is, akkor nem kérne ilyet. Nem várná el, hogy a férfi szavak nélkül megérezze rejtett, ki nem mondott elvárásait, vágyait, kívánalmait. A férfi ilyenkor jogosan azt vágja a nőhöz, hogy „nem vagyok gondolatolvasó”. És milyen igaza van. Ő nem érti az elejtett célzásokat, azok csak idegesítik, frusztrálják őt, a férfi közvetlen módon kommunikál, ha a nő akar valamit, vagy problémája van, akkor ki kell mondania, és egyáltalán nem mindegy, hogyan.

Mit jelent a férfi csendje? A férfi szótlan, ha feldolgozatlan problémák gyötrik, ha gondjai, kétségei vannak. A nő számára rém zavaró tud lenni a távolba meredő tekintet, a teljes ignorálás és a válaszok nélkül hagyott kérdések. A férfi csendje azt üzeni, hogy valóban szüksége van magában elvégezni, feldolgozni a történteket. A nő erőlteti a „kommunikációt”, mert újra csak önmagából indul ki, hiszen hasonló körülmények között neki meg éppen segítségre, vigaszra, babusgatásra, támogató szavakra, beszélgetésre volna szüksége. A férfinak belső csend és idő kell. És ha elvégezte magában, akkor már megnyugodva, tényszerűen, indulatok nélkül szavakba tudja önteni, ami a lelkét háborgatja. Amikor a nő azt mondja: „semmi bajom”, valójában megint csak azt szeretné, hogy a férfi tehetségesen olvasson gondolataiban, vagy faggassa tovább, hogy végre kiönthesse a szívét, mi bántja. A férfi olvasatában azonban a „semmi” a napnál is világosabb üzenet: „hagyj békén, majd megoldom egyedül”. Legyen úgy, és a férfi cselekszik, visszavonul, ahogyan szíve hölgye parancsolja.

Cikkajánló: Elengedve szeretni

Miért olyan nehéz a párkapcsolatot karbantartani? Ott ülünk a csúfosan megrogyott kommunikációs híd két ellentétes végén aztán egy idő után elfáradunk, elmegy a kedvünk, már nem harcolunk, és nem akarunk megjavítani semmit. Ideális volna soha nem elérni ezt az állapotot. Azt gondolom, a mai párkapcsolatokból leginkább az értelmes, szeretet alapú emberi beszéd, a nemet mondás képessége, határaink meghúzása, és a konfliktusok felvállalása hiányzik. Pedig beszélgetni, kimondani, ami fáj, okosan, konstruktívan vitázni, érvelni kötelező, a másikat érzelmi bizonytalanságban tartani nem tisztességes. Azok a párok, akik kinyilatkoztatják érzéseiket, vagy frusztrációjukat és közben megértő, empatikus hallgatóságra találnak, sokkal elégedettebben és boldogabban élnek. Amikor nem vesszük figyelembe különbözőségeinket, akkor esélyt sem adunk arra, hogy megértsük és tiszteletben tartsuk egymást. Azok a párok, akik folytonos egoharcban különbözőségeik ellen küzdenek, örök háborúban állnak majd egymással. Találjuk meg inkább, hogy különbözőségenk, vitáink, konfliktusaink miként szolgálhatják jól a kapcsolatunkat.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter párkapcsolati tréner, képzésben mentálhigiénés szakember, író, tanár, a Meddig tart a kapcsolatunk? című könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotók: Ryan Jacobson on Unsplash

Christin Hume on Unsplash

sergio souza on Unsplash

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk