Amit egy érett személyiség már nem követ el a párkapcsolataiban

Az éretlen személyiség éretlen szerelemképet dédelget, olyat, amelyet gyermekként elképzelt. Éretlen, megrekedő kapcsolatokba sodródik, laza kötelékekbe, ahonnan folyton menekül, mintha mindig csak egy pozitív tulajdonságokkal felruházott ideált látna, és amikor a szerelemhormon elillanni készül, szomorúan állapítja meg, már nem működik a kémia. Egy éretlen személyiség így kapcsolatról, kapcsolatra vándorol, mert szerinte azok mindig kihűlnek valamiért, és elvesztik varázsukat.

Egy érett személyiség képes megállapodni. Nem csak úgy elvan a kapcsolatok langyos állóvizében, hanem képes elsajátítani a „mi tudatot” egyetlen ember mellett, tud döntést hozni, felelősséget vállalni, többes számban beszélni, és hosszú távra tervezni. Tudja, megértette, hogy egy párkapcsolat megéréséhez idő kell, és a boldogság nem egy stagnáló állapot, nem érkezik ingyen, hanem idő, és hosszú, közös fejlődési út eredménye.

Nem sérti meg társa személyes terét. Nem törekszik állandó, amőbapárként együtt lélegző, összefonódó szimbiózisra, nem akarja a másik lényét eggyé gyúrni a sajátjával, nem kebelez be, és telepszik rá elvárásai súlyával, nem kutakodik, vagy ellenőrizget, nem vergődik a folytonos bizalmatlanság, és gyanakvás vasmarkában, nem ül a másik lelkére, és nem nyomorítja meg érzelmileg. Egy önmagával állandó harcban álló, nyughatatlan társsal soha nem születik boldog szerelem.

Képes leválni a szüleiről érzelmileg, fizikailag, döntésben, értékrendben, szokásrendszerben, életformában. Ez az elszakadás nem azt jelenti, hogy végleg meg kellene szakítani a kapcsolatot a szülőkkel. Sokkal inkább annak a fontos dolognak a felismeréséről szól, hogy az az egymás választásával, az egymás mellett meghozott döntéssel új család született, érzelmileg és anyagilag is kialakul független, felnőtt identitásunk. Az egymáshoz való ragaszkodás pedig nem amőbapárként létező örök szimbiózist jelent, hanem egy bensőséges egységélményt. A ragaszkodás, a döntés kulcs ahhoz, hogy a kapcsolat a vészterhes időket, a kríziseket is kiállja.

Már nem keveri össze a vágyat a szerelemmel. Féktelen, eszeveszett szenvedélyre nem lehet építeni a tartós párkapcsolat, vagy a házasság biztonságos kötődésen alapuló várát. A vágy ugyanis könnyen elhomályosít minden intuíciót, az ösztön és a hormonok játszanak velünk kegyetlenül édes játékot, egy ideált látunk, mely megrészegít, józan ítélőképességünket kint hagyjuk a küszöbön kívül. Időnként hajlamosak vagyunk a testi vágyat összetéveszteni komolyabb, mélyebb érzelmekkel. De egy éretlen ember az intenzív testi vonzódást mindig összemossa a szerelemmel, pedig ez messze van a valódi intimitástól.

Mer hinni, bízni, komolyan venni a szerelmet, megtanul biztonságosan kötődni, és nem önmagából indul ki, hiszen ha az ő érzelmei törékenyek és illékonyak, akkor biztosan a másik ember ugyanilyen. Nem őrlődik a folytonos bizalmatlanság, gyanakvás és féltékenység vasmarkában, a birtoklási vágy, a patológiás féltékenység kikezdi a valódi szövetséget.

Képessé válik az indulatok kontrollálására. Az érési folyamat része, hogy valaki megtanulja a dühét, feszültségét, frusztrációit nem indulatkitörésekkel levezetni. Aki felnőtt, annak már nincs mentsége, ha képtelen kontrollálni az indulatait. Az érett viselkedés egyik fokmérője, hogyan viselkedünk stresszhelyzetben, vagy amikor sérelem ért.

Felvállalja a konfliktushelyzeteket, megtanulni nemet mondani. A határok meghúzása minden kapcsolatban, és így szeretetkapcsolatban is a „lelki magánterületem” barikádja, hogy eddig és nem tovább. A határok meghúzásának képtelensége ma alattomosan begyűrűzik párkapcsolatainkba, nagyon sokan küzdenek megfelelési kényszerrel, félnek a visszautasítástól, szeretetmegvonástól, a másik haragjától, érzelmi eltávolodásától. Eltökélten hiszik, kapcsolataikat csak konfliktuskerülő magatartással tudják fenntartani, megőrizni, így küzdenek a szeretetért, az elfogadásért, a figyelemért. Hiszen a csendet nem kell megmagyarázni, kifejteni, alátámasztani. Aki nem tudja meghúzni a határait, a lelke legmélyén folyton tipródik, saját igényeinek megtagadása, az egészséges önszeretet, a nyílt önérvényesítés hiánya miatt. Mert a határok meghúzása minden kapcsolatban valójában az önbecsülésem, és a méltóságom barikádja, hogy eddig és nem tovább. Jogod, lehetőséged van a nemre, mert lehetetlen, hiábavaló, meddő próbálkozás mindenkinek megfelelni.


Cikkajánló: Összeillő emberek 
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Kordában tartja az egot. Az ego okoskodik, gyűlöl, fél, szorong, irigykedik, és saját érdekei szerint hazudik. Az ego nem tudja, mi fán terem az alázat, az ego egyes szám első személyben ismételgeti, hogy ő tökéletes és hibátlan, az ego folyamatosan résen van, figyel, és önmagához méricskéli a többieket. Az ego soha nem tesz semmit csak úgy, a szeretet jegyében. Mindenkinek van egoja, ami gyorsan tud dagadni, de egy érett ember képes arra, hogy visszaszorítsa az egoja túlkapásait. Egy felnőtt ember irányadója azonban a szív, és nem az ego.

Felelősségteljesen, érett lélekkel szeretni, sebezhetőnek lenni, megtanulni a szeretet-alapú kommunikációt, értőn figyelni, válaszkésznek lenni, határokat húzni, nemet mondani mindez a felnőtt kapcsolatok fokmérője.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter párkapcsolati tréner, mentálhigiénés szakember, író, tanár, a Meddig tart a kapcsolatunk? című könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotók: Victoria Priessnitz on Unsplash

Edward Cisneros on Unsplash

Rene Asmussen from Pexels

Küldés
Hozzászólások (2)
  • ...

    Vkgabi

    2020. július 23 04:52
    O.k. Értem és évekig éltem ilyen kapcsolatban. Azt hittem. Amíg el nem romlott attól a bizonyos fizikai vágytól a férjem részéről, ami mostanra elmúlt, de nyomot hagyott-Bennem. Ha szeret-szeretem és helyre akarunk hozni mindent,akkor hogy kapom vissza a belé vetett bizalmamat? Az után,ha így szeretünk valakit,ahogy "meg van írva" még nagyobb a bizalomvesztés. Márpedig a férfi az férfi és botlik. Jó. De vajon lehet-e a másik félre egy törés után ugyanúgy nézni és bízni benne,ahogy azelőtt? Szeretnék. Jótanács? Valaki?
  • ...

    Ambivalens

    2020. július 24 01:30
    Kedves Vkgabi! Nem vagyok professzionális tanácsadó. Szerintem a bízás, az ön részéről egy döntés kell legyen, és ha eldöntötte, hogy bízik, minden nap egy kicsit jobban fog. Másrészről, úgy vélem, hogy vmit nem kapott meg öntől, amit máshol keresett. Ha így van, és nem esik nehezére, adja oda neki. De persze, ezt sokszor nem tudjuk mi pontosan, viszont érezzük. Ez esetben halgasson a megérzéseire. Szóban, tettben, akármiben.
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk