Anyaságában úgy tud kiteljesedni a nő, ha nőiességében is megerősítést kap a szeretett férfitól

Az anyák furcsa teremtmények...

Az anyák furcsa teremtmények, mert nem kérik az utolsó kocka csokit, a legédesebb szem epret, és az autójuk hátsó része kekszmorzsákkal van tele, melyek valamiért minden alapos porszívózás után visszakerülnek ugyanoda. A parkolóból a gyermeket minden álmos reggelen ölben viszi be az óvodába, aki az aznapi elválás utolsó pillanatáig szorosan öleli a nyakát. Térdmagasságban mindig ott marad rajta az apró cipők lábnyomának emléke. Az anya dolgozik, vagy inkább feltöltődik, kikapcsolódik, mert felnőttekkel beszélget felnőtt dolgokról, és ilyenkor nem megosztott a figyelme, nincs denevérfüle, hátul is sasszeme, nem gyanús neki a csend, és nem hagyja nyitva a mosdó ajtaját, amikor használnia kell. Otthon egyébként mindig nyitva hagyja, így legalább mindig elérhető, sőt, amikor zuhanyozik akkor is, így biztosan azonnal tud felelni minden fontos kérdésre, ami nem várhat halasztást.

Az anyák furcsák, mert valamiért szeretnek korán kelni, reggelre virradva bámulatosan összerakják lelki tartalékjaikat, fél kézzel kihűlt kávét kortyolnak, a másikkal reggeliző pelyhet kavargatnak. Hétvégén sem lazsálnak, és nem húzzák az időt, mert különben nem férne bele annyi minden két napba, családi kacsaetetés, jelmezvarrás, mesélés, színezés, leckekikérdezés.

Az anyák fura teremtmények, van náluk idényjelleggel gesztenye, Duna-parti kagyló, és bármikor elő tudnak húzni a táskájukból színes kavicsot, vagy fenyőtobozt, ki tudja, mikor lesz rá szükség. Az anya határidőnaplóját itt-ott gyerekrajzok díszítik, és ha netán megsérti a kezét, mesefigurás sebtapasszal ragasztja be. Érdekes, az anyák soha nem lesznek betegek. Amikor már mindenki kidőlt, ők valamiért még mindig jól vannak, vagy legalábbis úgy tesznek, teát és levest főznek, apró lábakat masszíroznak, lázat csillapítanak, meleg sós borogatást készítenek a fájó fülekre. Az anyaság lenne a leghatásosabb immunerősítő?

Egy anya különös lélek, mert örökké hordozza a gyermekét, jelképesen akkor is, amikor már nem fér el a karjaiban. Nem akkor sírnak szívből és igazán, amikor dühösek, vagy szomorúak, hanem amikor boldogok. Amikor kézzel festett fadobozt kapnak tele színes gyönggyel, vagy kézlenyomatos rajzot, amire elsős, kerekített betűkkel írják, hogy Anya... Sírnak az iskolai anyák napi ünnepségen, nem értik, hogyan szaladhatott el ilyen igazságtalanul az idő. Megsiratnak minden mérföldkövet, és a gyerek születésnapja egyben az ő születésnapjuk is, mert azon a napon egy Anya született. Folyamatosan csak adnak, és nem esik nehezükre, mert soha nem elég a dédelgetésből, a meséből, a becéző szóból. Életben kell tartani az anyaságot, jelen kell lenni a pillanataiban, éltetni kell, élményekkel díszíteni, melyekből majd emlékek lesznek. Időt, jelenlétet és sok ölelést kellene ajándékozni a gyerekeinknek, önbizalmat, életbátorságot csempészni a napjaikba, hogy mindezt magukkal vihessék arra az útra, amelyen már nem velünk járnak. Az anyaság hullámvasút, magasságokkal és mélységekkel, de szerencsére sokkal több benne az emelkedőktől és lejtőktől mentes, nyugodt, felszabadult, rengeteg boldogságot hozó szakasz.

Anyaságában úgy tud kiteljesedni a nő, ha nőiességében is megerősítést kap a szeretett férfitól. „A nagy próbáért a szülőszoba ajtaját kell átlépni, ott kell asszonnyá érni...”, írja Kazinczy Ferenc felesége, Török Sophie. Anyává válik a nő, amikor a szülőszobán oxigénért kapkod, és a medencecsontja szétroppanni készül a fájdalomtól. És anyaszerepét éli, amikor az éjszaka sötétjében suttogva, vigyázva, ösztönei kényelmes, komfortos burkában újszülöttjét táplálja, dédelgeti. De újra Nővé csak a szeretett Férfi pozitív megerősítésében, ölelésében válik. A legnehezebb talán, hogy szülőként mindig és időben megtaláljuk egymás felé a visszautat, visszatérjünk a férfi-nő kapcsolatba, hogy újra és mindig lássuk egymásban a Nőt és a Férfit, a szerető társat. Az apa-anya szerep a kapcsolatunktól elválasztott szerepet tölt be, a szülői szerepet. Létezünk Mi, a párkapcsolati intim szerepünkben, és csak azután jön a szülői funkció. Vagyunk Mi, és van a gyerek. A mi harmonikus, és kiegyensúlyozott, érzelmi biztonságot nyújtó szövetségünkben nevelődik, fejlődik egy egészséges lelkületű, boldog gyermek.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

A Férfiak Klubja partnere, a Képmás magazin cikkajánlója:

A gyermekvállalási kedvet a helyi közösségek és a jó szomszédok is növelik

„Ha tudatában vagyunk a rossz szülői mintának, azt le lehet győzni. Volt olyan ismerősöm, akinek az édesapja csélcsap volt. A fia tudatosan vigyázott arra, hogy tisztelje a nőket és lovagként viselkedjen velük. Megházasodott, gyerekeik születtek és haláláig kitartott a párja mellett, pedig korábban nem ezt a viselkedési formát látta otthon.”

Kattints a gombra, és olvasd tovább:

TOVÁBB OLVASOM!

Fotók: Kelly Sikkema on Unsplash

People photo created by freepik - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk