Az apa felelőssége mindentől függetlenül örök

A házasság lehet két felnőtt magánügye, de a szülői szerep sokkal több ennél. Az anya és az apa mindig közösen felelősek a gyermek személyiségének alakulásáért, akkor is, ha úgy döntenek, útjuk kettéválik, és a közös életüket nem folytatják tovább együtt. Ha a gyermek az anyánál marad, és az apa valóban átérzi szülői felelősségét, akkor az anyának szívbéli kötelessége, hogy a kapcsolat megőrzésében segítséget nyújtson mind az apának, mind a gyermeknek. Hozzáállásával rengeteget segíthet abban, hogy ne csak cukrászdai, gyorséttermi és passzív, lélektelen, tévét bámuló csendekből álljon az együttlét, mert a vasárnapi apuka szerep egy idő után elfárad, kiüresedik, a kapcsolattartás ritkul, az érzelmi szálak szakadoznak, és a kötés lassan felbomlik.

Az anya ne tartsa a gyermeket pajzsként maga előtt, hanem valóban támogassa őt abban, hogy érzelmileg stabil, egészséges, jól szocializált felnőtt váljon belőle

A gyermeki lélek csodásan hajlítható és alakítható, az örökösen ismételt, másik felet támadó mondatok mantraként épülnek be a gyermeki tudatba, nem kell ahhoz nagy ész, máris végrehajtható a sikeres gondolatátvitel. Ha a gyerek családi egységbe vetett hite megdőlt, legalább ne fokozzuk azt önző, saját sebeinket nyalogató megnyilvánulásokkal, amelyek miatt ő végleg elveszítheti biztonságérzetét. Az érzelmi elengedés és a beleérző képesség hiánya, az önzőség, és a lelki komfortérzethez való sikoltva ragaszkodás eredményezi azt, hogy sokszor majdhogynem felnőtt, önálló döntésre képes gyermekek később teljesen ignorálják az életükből kilépett szülőt.

A cikk még nem ért véget! Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét: BEDŐ IMRE, a Férfiak Klubja alapítója, A megbízható férfi című új sikerkönyv és a Férfienergia bestseller írója március 7-én A férfinak vagy a nőnek nehezebb a családi felelősségvállalás? címmel tart előadást a Férfiak Klubja Ötvösműhely rendezvényén, a Férfi-Nő őszinte párbeszédének helyén. Részletekért kattintsanak az alábbi képre. A kép után folytatódik a cikk, további jó olvasást!

Az apa és a gyerek viszonya a válást követően kizárólag a szülők egymással való kapcsolatának minőségétől, kulturáltságától függ

Sajnos tapasztalatok igazolják, hogy a hazai jogrendszer inkább kiélezi, mintsem enyhíti a szülők közötti feszültséget. A kötelék – akarjuk, vagy sem – örökre megmarad.

A gyermek életében mindkét szülő jelenléte felbecsülhetetlenül fontos, és elváltan, vagy együtt, de szerves része kell, hogy maradjon a gyermek életének.

Egy önmagát elfogadó, helyes önértékelésű anya a legelső, aki lánya női önbizalmát tréningezi, ezért óriási a felelőssége. Egy női szerepét elégedetten megélő, nőiességében ragyogó anya észrevétlenül átadja a lányának a női lét teljességének receptjét, aki majd így tud Nővé válni, és tisztelni a saját nőiességét.

Válás esetén az apaszerep, illetve az apai feladatok csorbulhatnak, és már nem tud teljes, napi szinten jelenlévő értékmintát közvetíteni a gyermeknek. Az apai felelősség azonban mindentől függetlenül örök, és a gyermek talán még intenzívebben igényli a szeretetteljes figyelmet, a minőségi időt,  a lelki támaszt. A gyermek érzelmi biztonsága, egészséges személyiségfejlődése érdekében elvált apaként is minden tőle telhetőt meg kell tennie. Az azonosulási mintát, illetve azt, hogy egy férfinak miként kell bánnia a nőkkel, a futó kapcsolatai és a kéthetente történő láthatás során sajnos nem tudja megmutatni.

Mit adhat egy apa a lányának egy teljes családban? Mi az, amit egyedül ő taníthat meg a leghitelesebben? Egy lány életében az apának köszönhető a nő-férfi kapcsolatának kibogozása és megértése. Az apa egyelőre az egyetlen férfi az életében, és ahogyan az ő édesanyjával bánik, úgy kap folyamatosan visszajelzést arról, hogyan is működnek a párkapcsolatok. A gyerek érzékeny szenzoraival egyfolytában figyel. Viselkedésmintákat raktároz, és azokat a későbbiekben előhívja majd, így lesz felnőttként sérült, női szerepénk betöltésére alkalmatlan felnőtt, vagy éppen egészséges önbecsülésű, saját értékeivel tisztában lévő nő, aki tudja, mit vár el a férfiaktól, és legyen ez elsősorban a tisztelet.  Az apa vállán óriási a felelősség terhe, mert minden nap tudatosan, vagy tudattalanul tanít valamit a nő és a férfi viszonyáról, és minden nap megmutatja, milyen az, amikor egy férfi tisztelettel fordul a nő felé. És a tanulási folyamat nem ér véget az otthon falai között, nem merül ki abban, hogy apa hogyan bánik anyával, hogy megcsókolja-e, amikor hazaér a munkából, hogy feladja-e a kabátját, kiveszi-e a kezéből a szemeteszsákot, vagy észben tartja-e az évfordulókat. Apa jelen van, megjegyez, megdicsér, bátorít, gondoskodik, és tettekkel mutatja ki ragaszkodását. Életének origója a család, küldetését az értük való felelősségvállalásban találta meg. A férfi-nő kapcsolat azonban nem csak boldog társasutazás, hanem riasztó hullámvölgyek sorozata is egyben. A gyerek figyel. Már ekkor megtanulja, hogy a konfliktusok ügyes, vagy ügyetlen kezelése dönti el a kapcsolatok sorsát. A tanulási folyamat folytatódik az utcán, az iskolában, az étteremben, a munkahelyen, az üzletben, az ügyfélszolgálaton, és a koccanásos balesetben, és minden szituációban, amelyben az apa nőkhöz viszonyul, és ahogyan a nőkkel kommunikál.

Cikkajánló: A nőnek férfira van szüksége, a gyerekeknek apára

Az apa a bástya, a biztonság. Minta, amit egy lány a későbbi társában keres. Igazi példakép, felnőttként is jó sírni a vállán, és nem zavarja, ha a szemfesték összemaszatolja az ingét. Egy apa nem képes megtanítani a lányát „nőül”, nem képes meghatározni a nőiesség mibenlétét, és nem képes női minta közvetítésére. Mégis a legjobb tanítómester lehet a női lét szívleckéihez. Szerepviselkedésével nem azt közvetíti, hogyan kell egy lánynak nővé válni, hanem azt, hogy egy férfinak hogyan kell bánnia a nőkkel.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: ponce_photography via Pixabay.com

fsHH via Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (2)
  • ...

    teglasy

    2017. június 09 06:26
    Mi lenne, ha a férfiak "kötelessége" helyett vagy mellett egyszer végre azokról a nőkről ("anyákról") is beszélnénk, akik oly mértékben uralják le társadalmunkat, hogy mellettük egy férfi csak afféle beszélő szerszámnak tekintendő lett légyen szó akár a gyermekelhelyezési perek során születő, "rendre" anyáknak kedvező bírósági eljárásokról (nincs róla szó), vagy lett légyen szó az apák által vállalt, de "anyák" által nemkívánatosnak minősített magzatgyermekek abortusszal történő elpusztításáról (nincs erről szó)?! Tele van a tököm (mert férfi és többgyermekes édesapa vagyok) az ebben az írásban feltűnő, mélyebb összefüggésekről semmit sem mondó, üres pszichologizmussal, ami dögfenéje a mindannyiunkat áldozattá tevő, egész magyar zsurnalizmusnak! Mellesleg: hány gyereket nevel elvált vagy még éppen mellette élő partnerével, nőtársával vagy férfitársával vagy a férjével? Attól tartok, erre az egyszerű kérdésre se nem akar, se nem tud válaszolni.
  • ...

    Nagy Szilveszter

    2017. június 16 09:50
    Teglasy ur, kerem probaljon megnyugodni es kicsit kulturaltabban fogalmazva dobja fel a temat a vitaforumon. Valoszinuleg sokan erintettek a temaban, tobbek kozott en is megjartam a poklok poklat a valast koveto jogi de foleg a zsarolasi/uszitasi hercehurcak miatt. Ez a kozosseg jelent szamomra uj remenyt, es szoritott alkapoccsal is kitartok a vegsokig. "És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán."
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk