Az élet haladna a természetes medrében, ha férfi és nő tudná a dolgát

„Milyen rosszul tudják a lányok, mikor azt hiszik, a nagy változás, az asszonyi felmagasztosulás mindjárt az első órában, a szerelem titkainak lelepleződésében éri őket! A nagy próbáért a szülőszoba ajtaját kell átlépni, ott kell asszonnyá érni; bölcs, szemérmetlen, mindent tudó és immár semmitől sem rettegő lénnyé...” (Török Sophie)

A nagy próbáért a szülőszoba ajtaját kell átlépni, ám a szülőszoba sterilitása itt csupán jelképes terminus. Egyszer láttam én is Székelyföldön, csendben, állva, összeszorított szájjal, számomra földöntúli, mitikus lebegésben vajúdó nőt, háborítatlanul gyermekét megszülni, szinte láthatatlan, ösztönösen tenni-venni hivatott, segítő háttérrel. Soha nem felejtem tiszta arcát, ragyogó szemeit, néma, beszédes fájdalmát. Beavatott lett, tudta a dolgát, nem helyezte önmagát piedesztálra, tudta, hogy képes rá, nem volt más választása, mint hogy megoldja, ezért véghezvitte. Onnantól bölcs, szemérmetlen, és mindentudó lett, ugyanakkor mélyen alázatos, mintha primitív, természeti népek között szült volna, gerendára csomózott kötélgyűrűbe kapaszkodva, függőleges helyzetben, a legoptimálisabb pozícióban.

A megmosott újszülöttet tiszta lepedőbe csavarták, és gyertya égett az ablakban, amíg a folyamat be nem végződött. A nehéz szülés a természetfölötti hatalmak álságos mesterkedései, és lelki görcsök, mélyen eltemetett traumák miatt volt, a vajúdónak tiltották, hogy fájdalmában kiabáljon, az életet adó nő nem veszíthetett méltóságot, önkontrolt, nem szidhatta az égieket, vagy hites ura összes felmenőjét. Minden csomót megoldottak, a haját kibontották, a fülbevalóját kikapcsolták, kihúzták a fiókokat, kinyitották a zárakat, hogy minden akadálytalanul, háborítatlanul menjen végbe, a természet törvénye szerint, semmilyen ártó körülmény ne akadályozza a test megnyílását, az elengedést. A vajúdó nőt ellensége tenyeréből itatták, milyen felszabadító, megtisztító érzés lehetett ez, amikor megbocsájtunk az ellenünk vétkezőnek. A gyermekkel a nő valóban áldott állapotban volt, az Isten áldását hozta a házra. Egy szép, cifra lepedőt feszítettek az ágy köré, védelmezve az életadás misztériumát, jelképezve az ősi idők születés-sátrát, ami elrejtette anyát és gyermekét az ártó hatalmak elől, a szülés keservesen felemelő óráiban, és azt követő negyven napban.

Negyven nap kellett a megtisztuláshoz. Ennyi kellett a lelki és fizikai purgatóriumhoz, nem több. Ebben az időben a babát megkeresztelték, mert nem kutyakölyök az, Isten gyermekévé fogadták, a közösség tagjává vált. A férfi ott volt. Jelen volt. A székely férfi vasszöget vert a búbos kemence falába, a kiálló részre néhány hajszálat csavart a felesége halántékáról, majd a következő varázsigét mormolta: „Isten földet teremtett / eget, vizet teremtett / megadta Jézuskát / szentséges szent fiát / a szentséges lélek / az is legyen itt velünk.” Így imádkozott, így tartotta a kapcsolatot az Istennel. Az apa jelenléte a szülésnél védelmező, erőt adó, és támogató, ott kellett lennie, nem járkált fel-alá tanácstalanul az ajtó előtt kezeit tördelve, nem lett rosszul, és nem kellett aneszteziológusnak pofozni az arcát. Ha ő nem lehetett jelen, akkor ott volt az ágyban az inge, a csizmája, a gúnyája, és igazán nehéz szülésnél ő húzta meg a harangot, az volt az ő ereje, a segélykiáltása a Teremtő felé.

Negyven nap. És az élet haladt tovább a maga természetes medrében, a házasság nem romlott el, nem volt szükség családterapeutára, mediátorra, és különböző spirituális gyógyítókra, nem veszett el az intimitás, a gyöngédség, a nő nem vált kizárólag a csecsemőre fókuszáló anyatigrissé, nem felejtett el nőnek maradni, a férfit pedig nem tekintette betolakodónak, kizárólagos pénzkereső gépnek, kisegítő személyzetnek, testi és lelki komfortérzet-felelősnek, csak mert ő anyává vált. Nem volt szoptatós melltartó és alakformáló fehérnemű, mégis a nő mindenre figyelt, a torta minden szeletére ügyelt, és nem tanulta azt sehol, hogyan kell, nem járt önbizalomedzőhöz, és nem volt tagja egyetlen közösségnek sem, ami azt tanította, hogy a szülés csoda, de mégis a világ legtermészetesebb dolga, pont úgy, mint a szeretet. Nem emelte önmagát piedesztálra, mert életet adott, nem pöffeszkedett jelképes pulpitusokon, és nem gondolta, hogy élete éppen most teljesedett ki. Valóban, női énje virágba borult, szerető, társ, és anya lett. De nincs vége. Mandátuma, küldetése itt nem járt le, most kezdődik az igazi nagy kaland. Nem állítjuk, hogy minden házasság leányok álma volt, hiszen akkor is létezett családon belüli erőszak, asszonyverés, bordély, csalfa férj, és csalfa feleség, voltak vészterhes idők, volt elhidegülés, és volt gyermekek elhanyagolása. De nem lehetett abból akkor Dunát rekeszteni, abból volt a kevesebb, és mi a többségből táplálkozunk, belőlük nyerjük az erőt, abból a tisztaságból. Hadd szolgáljon az mintául.

Feleségnek, társnak lenni sajnos nem örök, és megdönthetetlen állapot, nem határozatlan időre szóló kinevezés, nem arany tagság. Az a státusz oly ingatag, oly sérülékeny, mint egy selyemfonál, akárcsak a szerelem, női barátaim, vigyáznunk kellene rá. Nézzünk csak magunkba mélyen, őszintén, mentségünk mindig van: gyerekszülés, koraszülés, hegek, striák, metszések, babaháj, bánatháj, unatkozom-háj, elfelejtjük a női varázslatot, hiszen a férfi a miénk, mi pedig kipipáltuk a legszentebb női feladatot, a szülést, a női lét teljesítménytáblázatán, innentől nálunk a nyerő kártya. A gyereket lehet pajzsként magunk elé tartani, miért nincs közös, minőségi idő, mert hasfájós, mert jön a foga, mert fél a sötétben, mert itt alszik közöttünk. Valójában a gyermekkel alakul ki szövetségünk, és nem a szeretett férfival, ami normálisnak is tekinthető az első időkben, ha az anya-gyermek szimbiózisát tekintjük. Pedig előbb MI vagyunk, és aztán a gyermek. A mi harmonikus, és kiegyensúlyozott, érzelmi biztonságot nyújtó szövetségünkben nevelődik, fejlődik egy egészséges lelkületű, boldog gyermek.

Negyven nap. Ennyit szántak a bölcs, ösztönösen tudatos régiek a test és lélek regenerálódására. Ezután az élet menete újra saját, természetes medrében folyik. Miért nem ültethető át mindez a modern kapcsolatokra? Nézzünk bele időnként abba a meghasadt tükörbe. Mivé lettünk a gyerekszülés csodája után? Vajon letettük-e, elengedtük-e büszkén és elégedetten az érzést, hogy kiálltuk a nagy próbát, kiválóan, derekasan megfeleltünk egyik alapvetően fontos női szerepünkben? Vagy még mindig benne tündöklünk, és képtelenek vagyunk a csodát kiterjeszteni kapcsolatunk egyéb szintjeire? Mivé lettünk? Elsárkányosodtunk? Vagy éppen önálló gondolkodásra képtelen, függő, támaszkodó „nőnemű lényekké” váltunk? Talán egészen kiszolgáltatjuk magunkat a férfinak, és fizikai, szellemi megterhelés lesz a tankolás, a bevásárlás, a szerelő kihívása és más alaptevékenységek?

Telnek, múlnak az évek. A társból, gyermekünk apjából kellék lett, kellék az életben maradáshoz, használjuk őt, biztosítja komfortérzetünket, mert most mi nem érünk rá semmire, nem érünk rá szépnek lenni, nem érünk rá kívánatosnak lenni, gyertyát gyújtani a hálószobában, és lelkiismeret-furdalásunk van kettesben nyaralni. Nem érzitek, hogy csak használjuk a férfit, és néha beleszívunk az oxigénbe, amit felénk nyújt? Ám sajnos az ő ereje egyre fogy, nem beszélve a lelkesedéséről.

Negyven nap. Szimbolikusan, vagy valóságosan. És az élet haladna tovább a maga természetes medrében, ha mindenki egyszerűen csak tudná és tenné a dolgát. Nem volna szükség családterapeutára, mediátorra, és különböző spirituális gyógyítókra, nem veszne el az intimitás, a gyöngédség, a nő nem válna követelőzővé, és kizárólag a csecsemőre fókuszáló anyatigrissé, és nem felejtene el nőnek maradni, csak mert anyává vált. A férfi nem lenne betolakodó, kizárólagos pénzkereső gép, kisegítő személyzet, a nő nem érezné, hogy háztartási alkalmazott, alázatos szolga, aki csak akkor jöhet ki a konyhából, ha túl hosszú a lánc.

A férfi, ha meghozza az elköteleződés és hűség döntését, onnantól gyakorlatilag kimozdíthatatlan. Az újszülött baba bárhol elalszik, ahol kényelmesen fekszik és meleg van. Nos, profánul hangzik, de a férfi is valahogy így van ezzel. Kimozdíthatatlan, ha a szex nem csupán naptármódszer, hanem valóban szenvedélyes, és minőségi, lelket is ölelő együttlét. Ha a nő valóban önálló, autonóm, gondoskodó, odaadó, befogadó, szeretetteljes menedék marad. Bizalom, őszinteség, tisztelet, intimitás, kiegyensúlyozott szexuális élet, ezekből épül a szeretetkapcsolat szépséges vára. Szerintem, nem elcsépelt szavak.

Király Eszter újságíró

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: RTD Photography via Foter.com / CC BY-SA

Internet Archive Book Images via Foter.com

Sergio Vassio via Foter.com / CC BY

The Library of Congress via Foter.com

WenPhotos via Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (2)
  • ...

    Váczi Piroska

    2016. augusztus 27 12:50
    Köszönöm ezt a cikket. Hetek óta gyűlő gondolataim köszönnek vissza ebből az írásból." Állítsuk vissza, őrizzük meg és örökítsük a férfiasság eredeti értékeit!" Ez az egyik rész. Állítsuk vissza, őrizzük meg és örökítsük a nőiesség eredeti értékeit! Ez a másik rész. E két részből lesz az egész. Elolvastam Bedő Imre Férfienergia című könyvét. Azt reméltem, hogy segít megismernem a Férfit. Ha megismerem, akkor felismerem? És ha felismerem, akarok-e, tudok-e Nőként "viselkedni"? Nőként adni, Nőként elfogadni. Leányból nővé, nőből asszonnyá érni, asszonnyá válni. Ezt bizony ugyanúgy tanulni-tanítani kell. Eszembe jutott egy nagyon régi történet ( 40 éve történt), egy barátnőm boldogan mesélte, hogy amikor megjött az első menstruációja, az anyukája virággal köszöntötte. Vajon ma milyen reakciót váltana ki ez a történet?
  • ...

    Ildy0310

    2017. augusztus 21 09:40
    Olyan férfiakra van szükség, akik igazán adni tudnak a gyermekeiknek és a társadalomnak. A Biblia azt mondja: "“Adjad, fiam, a te szívedet nékem és szemeid az én útjaimat megőrizzék.” (Péld. 23:26.) Amikor ezt a férfiak megértik, és felismerik, majd akkor fog az élet menete újra saját, természetes medrében folyni.
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk