Befogadó nő nélkül a férfi nem képes teremteni

A nőnek nem elég csak ott lenni. Jelen kell lennie, szívben, testben, elmében. Nem elég, csak meghallgatni őt, mély, intenzív empátiával magunkévá is kell tennünk a gondolatait, érzéseit, és egy pillanatra az ő szemével kell látnunk, csak így reflektálhatunk helyesen. Nem elég pusztán a rendelkezésére állni, nem elég magától értetődőnek, kiszámíthatónak lenni, nem elég csak beékelődni, megtalálni a helyünket, akár egy jellegtelen, funkció nélküli bútordarab az ő életének díszletei között. Egyetlennek kell lenni. És meg kell testesíteni számára az összes többi, elérhetetlen, vágyott nőt, akiket ha ideje, kedve, lehetősége, férfiösztöne engedné, meg akarna szerezni önmagának. Azt a nőt kell megformálnunk, akit minden férfi magáénak szeretne. Mégis csak egyvalaki kaphat meg.

Ezer arca van egy nőnek, ettől bölcs és gyönyörű. A női inkarnációink során minél több sorsszerepbe bújunk bele, annál gazdagabb lesz életünk. Ez az ösztönös női bölcsesség egyetlen titka, soha nem maradunk fájó, bántó, inspiráló, tanító vagy boldog emlékek nélkül. Ott rejlik bennünk a kislányos báj, az önfeledt, magabiztos ragyogás, a szellem, az értelem, a kurázsi, a spiritusz, és ott van felszínre hozva, vagy mélyre szorítva az utcasarkok rongyának buja erotikája is. Alakváltozások látványos csodáira vagyunk képesek, sorsszerepeken át tanuljuk a nőiességet, hol tetszetős, hol kevésbé kényelmes arcokat, maszkokat, jelmezeket próbálgatunk, mígnem eljutunk a nyugalmas bölcsesség állapotáig, amikor megtanulunk igazán nővé válni, nőként viselkedni, ekként gondolkodni, és akkor megsejtjük a férfi-nő kapcsolatának első ránézésre kibogozhatatlan, elsajátíthatatlan rendszerét.

„Annyit adni, amennyit a másik még képes visszaadni…”

Nem elég csak elvárnunk, és kívánalmaink hosszú listáját tárni elé, nem elég csak azt kívánni, bírjon el mindent a válla, vagy inkább vegyen minket is erős, széles férfivállaira, és tartson észben mindent, a téli és nyári abroncs cserét, a befizetendő számlákat, a redőny gurtniját, a csempe fúgáját, a mosogatógép mágnesszelepét, a gázkazán paneljét, a radiátorszelep csöpögését, a tuják betegségét. Nem olyan gyenge a mi vállunk, néhány teher átpakolható, és igen, őt magát is elbírjuk, ha vinni kell, ha az éjszaka sötétjében mellkasa szorul fájdalmasan, és elfehéredve levegőért kapkod, mert erőnket megsokszorozza a szeretet és az aggodalom.

Egy jó kapcsolat olyan, mint a tánc. Ha nem kapaszkodunk össze, ha nem préselődünk össze túlságosan, akkor elegendő terünk, és levegőnk marad, akkor tudunk igazán felszabadultan együtt mozogni. Ha ő túl erősen szorít, akkor az életterembe hatol, a privát zónámba csörtet, akkor felszabadult, örömteli lépéseimben akadályoz, egymás lábára taposunk majd, és suta, erőltetett, görcsös megfelelésbe csap át az egykori gyönyörű, egymást szabadon engedő, mégis egy ütemre mozduló, gyönyörű táncunk. Tudnunk kell, hogy csak az együtt fejlődésben találunk érzelmi biztonságot. Az igazi biztonság nem az állandó összepréselődött közelségben, nem a túl erős, és intenzív érintésekben, nem az elvárásokban, nem a számonkérésekben, nem az örökös nyughatatlan ellenőrizgetésekben, és nem a birtoklásban rejlik. Hanem a szabadságban. De nekünk, nőknek egyedül is kell táncolni. A választásunk kell, hogy legyen ő, a férfi, és nem az utolsó lehetőségünk.

Annyit adni, amennyit a másik még képes visszaadni, ezt az életszabályt kellene mindannyiunknak elsajátítanunk. Aki keveset ad bele, az nem adja át igazán önmagát, az nem vágyik szövetségre, fejlődésre, egyensúlyra, harmóniára, nem vágyik tartalmas kapcsolatra. Át kell nyújtanunk a férfi számára az egyensúly érzésének lehetőséget. Lehetőséget kell adnunk, hogy érezhesse, nem csak kapni jó, hanem az adni érzése is nagyon kellemes.

„Női befogadás nélkül a férfi nem képes teremteni…”

Az ellentétek csak vonzzák egymást, de élni nem tudnak együtt. Nekünk kettőnknek hasonlóvá kell válnunk! Csak így tudunk szavak nélkül beszélni, és meghallani a csendben, mit üzen a másik. Csak így tudjuk egymást az életen átsegíteni, csak így lehetünk egymásnak szövetségesei, csak így élhetünk biztonságos társszerelemben, és az út végén egymás szemébe nézve csak így tudjuk kimondani, szép életünk volt, nem is kívánhattunk volna jobbat. Az igazán boldog párkapcsolatban élőknek valóban sok közös vonásuk van, és azonosak az alapvető értékekről, és az életről való elképzeléseik. 

Az érzelmileg intelligens párok megalkuvás nélkül, és szeretet által vezérelve keresik a módját annak, hogy elfogadják, és kezelni tudják egymás hibáit, gyengeségeit. Érzelmileg érett személyiséggé kellene válnunk, és nem megalkudni valaki mellett, hanem valóban megállapodni. Nem csak úgy ellenni a kapcsolatok langyos állóvizében, hanem egymás mellett döntést hozni, és felelősséget vállalni. Akik megalkuvók, azok elvannak. Akik megállapodnak, azok egy sokkal magasztosabb, intimebb zónában utaznak, és felbecsülhetetlennek tartják az elköteleződés biztonságát.

Cikkajánló: A konfliktusok kezelése dönti el a kapcsolatok sorsát

A férfi teremt, a nő várakozik, a nő el- és befogad. Női befogadás nélkül a férfi nem képes teremteni. A nő egyensúlyt, harmóniát teremt. A nő ott van, ahol a szeretet, a gondoskodás, a stabilitás, a támasz és a biztonság. Nőnek kell maradnunk ebben az önmagából kifordult, szétcsúszott szerepegyensúlyú világban, ez a küldetésünk. A férfias energiák messzire taszítják a női finomságra vágyó férfit. A férfivilágban uniformizálódunk, férfiakhoz idomulunk, pedig női virtussal, női lélekkel férfiakkal vetélkedni lehetetlen! Férfitársaságban hangoztatjuk, mi mindenre vagyunk képesek egyedül, lám, milyen szépen, simulékonyan asszimilálódunk, van ütvefúrónk, franciakulcsunk és ékelőkalapácsunk, de végül mégis húsklopfolóval verünk szöget a falba. A férfigondoskodás nem egyenlő egy támaszkodó, kihasználó párkapcsolattal. Le kellene tennünk a terheinket, és elengedni magunkat, elgyöngülni, előtessékelni a nőt önmagunkban, majd a férfi kezébe adni az irányítást, a vezetést, mintha csak hosszú, élményekkel teli autózás lenne a közös életünk.

Király Eszter újságíró

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: Comfreak via Pixabay.com

lightstargod via Pixabay.com

Pexels via Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (1)
  • ...

    Judi

    2017. március 26 21:09
    Nagyon jó a cikk, élvezettel olvastam! De bizony ezt is tanítani kéne, mert ahogy a mai férfiaknak, a nőknek is nagy hiányosságaik vannak a nemük megélésében és kiteljesítésében. Tisztelet a kivételnek! A legtöbb női oldalon a sminkelésen és öltözködésen túl, maximum a "jó szexről" vannak idétlen írások, vagy még receptekről, kézimunkákról (lásd sikkes újrahasznosítás), esetleg gyermeknevelésről lehet olvasni. Ami természetesen nagyszerű, bár sok helyen ezt is sikerül lerontani a nyilvánvalóan hatásvadász butaságokkal. Jaaa, és a kedvenceim a celebes írások az agyonretusált képekkel és lehetetlen életvezetési tanácsokkal. Mert vegyük már észre, hogy más lehetőségei vannak egy hollywoodi sztárnak és egy magyar nőnek. De még ha esik is szó a mélyebb lelki oldalakról, az igazán fontos témák elmaradnak, illetve a hogyanról szinte alig írnak valamit. A mai nő ugyanúgy, mint a mai férfi is, gyermekkorában nem tudta eltanulni szüleitől a saját neme megélésének igazi módját. Nem tudott ebbe belenőni (ahogy a szó is mutatja) és felnőttként nem is tudja azt megvalósítani. Az egész kimerül a külcsinyben, de a belbecsben sokszor sajnos nincs más, mint elvárások, légvárak, szappanbuborékok, amik bizony néhány éves együttélés után, mind sorra válnak beteljesületlen (és beteljesíthetetlen) vágyálmokká, vagy omlanak le és pukkannak szét maguk alá temetve a sokszor súlyosan megsebzett áldozataikat. És ezért egyik nem sem hibás, hanem bizony nincs miből építkezni. Így nem marad más, mint a szappanoperák témáiból válogatni kinek-kinek az ízlése és vérmérséklete szerint. Aztán a kudarcért a másikat hibáztatni, ahogy az szintén jól megtanulható ezekből a sorozatokból. Nagyon kéne a nők számára is egy hasonló oldal, konkrét segítséggel, példákkal, magyarázatokkal. A mai nő nem tudja mi az el- és befogadás, mi az nőnek maradni, mert pont hogy folyamatosan teljesít. Megfelel az elvárásoknak, fittnek, nettnek, sportosnak, sexinek, fiatalnak, energikusnak, önállónak, szinglinek, stb-nek KELL lennie, hogy a mai férfi egyáltalán észre vegye. Kérem uraim, ne sértődjenek meg, itt is a - Tisztelet a kivételnek! - szabály van érvényben. Pedig sok kislány már az édesanyjától sem tudta megkapni azt az elfogadást, amit felnőtt nőként tovább adhatna. Mert az anyja sem kapta meg és csak a személyes sérelmei munkáltak benne, vagy mert anya hamar visszament dolgozni, dolgozó nő volt! Mert a hétköznapok is csak a rohanásról szóltak, az iskoláról, a teljesítményről… és ezt az apa ugyanezért nem tudta értékkel felruházni. Mert nem lehetett ott, nem volt apa kishercegnője, nem voltak, nem lehettek külön-külön anyás, apás programok, nem volt sem idő sem lehetőség a közös értékes idő eltöltésére. Nagyon jó, hogy ezt a nemzedékeken átívelő hibás és egyre karakteresebb mintát most megváltoztatjuk, de kell a nőknek is a segítség, hogy a két nem újra méltó párja lehessen egymásnak. Köszönöm!
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk