Bocsánat, köszönöm, elfogadlak – három egyszerű szó a boldog kapcsolatért

Egy társ igazi tükör, lecsupaszítva szemléled benne önmagad, és nem hazudik, kegyetlenül őszintén megmutatja, miben kell fejlődnöd, csiszolódnod, hol tartasz odaadásban, a szeretet adásában és elfogadásban, türelemben, az indulatok, a konfliktusok kezelésében. Akik már nem valódi társai egymásnak, azok egymás szemébe nézve egyáltalán nem látnak semmit, csupán „lesötétített ablakokat”. Már nem haladnak, nincsenek úton, már nincs közös ügyük, nincs összekapaszkodás, nincs szövetség, csupán látszatkötelékben élnek. Nem találják a kivezető utat a megrekedő kapcsolat labirintusából, kilépni nem mernek, benne maradni pedig nem jó nekik. A komfortzóna biztonságos, és halálosan unalmas, a változás pedig kecsegtető, és rémisztő egyben.

Létezik jó veszekedés, mert minden konstruktív veszekedés alapja a szerelem, a szeretet, a törődés, a figyelem és a harmónia iránti vágy

Iszonyú nehéz belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart feléd. A tükröt dühödten, ostoba, hiú módon össze lehet törni, de eljuthatsz olyan szintekre, amelyeken képes vagy önkritikával szemlélni a gyengeségeidet, és a kapcsolat réseit, hibáit.

A szőnyeg alá söprés, az elodázás művészei lettünk. Ha nem beszélünk róla, akkor nem létezik, ez lett ma a párkapcsolatok mantrája. Akkor nem kell megtanulni világosan kommunikálni, akkor nem kell érzelmileg éretten kezelni a konfliktusokat, nem kell veszekedni, vitázni. Nem kell közeledni, és távolodni, és nem szükséges megtanulni, hogy a párkapcsolatoknak dinamikája van. Akkor csendben, tagadásban, álnyugalomban, álboldogságban élhetünk, és vetíthetünk a külvilág felé szép, színes, szélesvásznú filmet a kapcsolatunkról.

Konstruktív, építő, negatív érzelmeinket megosztó, és megoldást kereső vitára lenne szükség, ami elsodorja a helytelen, betokosodott rutinokat, kiszellőzteti a kapcsolatot, életet, energiát visz bele. Létezik jó veszekedés, mert minden konstruktív veszekedés alapja a szerelem, a szeretet, a törődés, a figyelem és a harmónia iránti vágy.

A közöny csendje, a szőnyeg alá söprés gyakorlása általában a feloldást nem hozó, parttalan viták után szokott beállni. A feloldás biztonság, hogy bár eltér a véleményünk, és ennek hangot is adunk, mégis ragaszkodunk egymáshoz, és közösen a megoldásra törekszünk.

Ne az legyen a cél, hogy az első idők intenzitását visszahozzuk a kapcsolatunkba, mert bármennyire szeretnénk, ez nem lehetséges!

A rózsaszín ködbe burkolt szerelem két-három év után átalakul, a kötődés érzése válik meghatározóvá, és bár a kapcsolat szoros marad, mégsem marad ugyanolyan. Minden jól működő kapcsolat egyik titka, hogy elfogadjuk a tényt: a kötelék folyamatosan változik és fejlődik.

Nem az a cél, hogy örökké a kezdeti szimbiózis, a szenvedélyszerelem állapotában lebegjünk, hanem hogy minden életszakaszunkban, életciklus-változásban, és krízisben megtaláljuk az egymáshoz vezető utat. A szenvedély, a tűz szelídül, de mégis áthozható, átemelhető a párkapcsolati szakaszokon, ha úgy akarjuk.

Minden emberi kapcsolat kockázatokat rejt, a házasságról nem is beszélve. A párkapcsolatoknak, házasságoknak nem kellene méltatlanul, elszigetelt társas magányban, csöndesen energiáit veszítve kimúlni a porban. Ha valóban meg akarjuk osztani ezt a társasutazást valakivel, ha megtaláltuk, kitűztük rá a zászlónkat, ha háromszor nyolc órában gyönyörködünk a választottunk sármjában, bájában, intelligenciájában, rátermettségében, elhivatottságában, humorában, és imádnivaló gyermeki rajongásában, akkor hadd végződjék heppienddel a történet, adjuk meg az esélyt!

Bocsánat, köszönöm, elfogadlak

Bocsáss meg és felejts! Ha megbocsátasz, de nem felejtesz, akkor megbocsátasz igazán? Elfogadtad a bocsánatkérését, de minden adandó alkalommal felhozod, és szembesíted egykori botlásával, hazugságával?

Megbocsátani olyan, mint önként elhúzni a felejtés paravánját, és csak abban gondolkodni, a mai naptól mit tesz értem a másik. A bocsánatkérésnek nem kell az angyalok nyelvén szólnia, ezzel senki nem hódol be és nem veszít büszkeséget.

Jól van, ezt megjegyeztem. Ezt sosem felejtem el neked. Megbocsátok, de nem felejtek. Mindenre emlékszem. Ilyen és hasonló frázisokkal dobálózunk értelmetlenül, ahelyett, hogy elgondolkodnánk azon, a felejtés és megbocsátás között milyen éles a párhuzam. Hogyan bocsátod meg a szeretted ellened elkövetett bűnét, ha az idő múlásával folyamatosan felhánytorgatod, valaha mit művelt veled?

Az élet kemény, ezért legyél jó csapattárs. A hosszú távú párkapcsolat egyik csodás tulajdonsága, hogy valaki más szintén ott van veled a bunkerben a golyózáport állva, és meg is védelmez. Dicsérd meg. Méltasd az erőfeszítéseit. Hogy ez a minimum? Mi sem természetesebb? Köszönd meg! Még akkor is, ha sokak szerint, természetes, és említésre sem méltó, amit tett érted.

Akit társadul választottál az évek során nem marad ugyanaz, személyisége változni fog, és ez így van rendjén. Hagyd szárnyalni, és legyél érte hálás. Őrizd az apró figyelmességek fontosságát. Segítsd fel kabátját, főzd a kedvencét, figyelj, jegyezz meg, legyél valóban jelen az életében.

Csak mert szeretem őt, nem kell olyanná válnia, amilyennek én akarom. Az erősségeit és gyengeségeit egyformán látom, és el is fogadom. Szeretem őt, mert ismerem. Ismerem, és mégis szeretem.

Felborul az egyensúly, ha bárki feladja az egyéniségét a kapcsolat megtartása érdekében, ne áldozzuk fel személyiségünket a párkapcsolat oltárán. Megéri egészen megválni önmagunktól, és olyan viselkedés- és szokásjelmezekbe bújtatni magunkat, amelyekben csak feszengünk, csak azért, hogy másnak megfeleljünk? Egyáltalán hova vezethet az a kapcsolat, amiben fel kell adni önmagunkat ahhoz, hogy elfogadjanak? Fontos megőrizni autonóm egyéniségedet, vigyázni, ápolni, és nem feladni emberi kapcsolataidat, barátságaidat.

Cikkajánló: A nő tudja meg, mi kell a férfinak, és adja is meg neki!

A harmonikus férfi-nő kapcsolat nem egyenlő az egyéniség teljes feladásával, nem annyi, mint behódolni, megfelelni, kompromisszumot kötni, és szemétlapátra söpörni az egyéni vágyakat, és különös ismertetőjegyeket, mindazt, amik régen voltunk, és amik azzá tettek, akik most vagyunk. Egy érzelmileg érett ember szembenéz a különbözőségekkel, és elfogadja, hogy a másik másmilyen, és pontosan ezért is lehet őt annyira szeretni.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: StarFlames via Pixabay.com

katyandgeorge via Pixabay.com

JUrban via Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk