Boldog az az ember, aki csak az után vágyakozik, ami az övé

A hűség lemondás. Lemondás pillanatnyi vonzó érdekeinkről korábbi döntésünk és adott szavunk nevében. Önmagunkba vetett hitünk próbája is, megmutatja, mennyire bízunk döntésünkben, hogy akkor sem térünk le a választott útunkról, ha a távolban már csak pislákolnak az irányfények. A hűség érték. Sokan oly mértékben elveszítették a becsület, a tartás, a tisztesség irányfényét, hogy már fel sem tűnik, ha másoknak megmaradt.

Elméletben tudjuk, hol, ki mellett a helyünk, tisztában vagyunk azzal, hogy teljes lelki komfortérzetet, otthon meleget, elfogadást, törődő szeretetet csak társunk mellett találunk. Mégis van, hogy gyarlón elhajítjuk, zsebünkbe rejtjük, mint megcsaló a jegygyűrűt, és megragadjuk a vonzó, pillanatnyi érdeket, hadd vakítson a hamis imitáció olcsó gyöngyházfénye, úgysem szól hosszú távra, az élet meg oly rövid.

Ahogyan a hűség döntés, ugyanúgy a hűtlenség is az!

Miért lépünk félre? Belemegyünk, mert így akarjuk. Mert ahogyan a hűség döntés, ugyanúgy a hűtlenség is az, és hivatkozhatunk csalfa természetre, családi halmozottságra, hormonok tombolására, kémiára, génelméletre. De mindez szócséplés, és üres magyarázkodás. A félrelépés szó valamiféle véletlen, tudattalan, ideiglenes eltévelyedést sugall, mintha valaki tévedésből térne le eddigi útjáról, és nem is tehet róla, nem figyelt, így alakult, más irányba tévedt, félrelépett. Pedig aki félrelép, nagyon is tudatában van a döntésének, azért lép félre, mert az eddigi úton már nem akar járni, nem jó neki. Megunja a monotóniát, a járhatatlanságot, a nehézségeket, a rengeteg kimerítő hegymenetet, úgy gondolja, az az „út” már nem hoz számára újdonságot, kihívást, szépséget, izgalmat, és egyre pocsékabb a közérzete, majd a másik úton talán, ott majd más ember lehet, másnak élheti meg önmagát. Ha valaki letér az útról, szintén hozott egy döntést, és ezt kár szépíteni.

A hűtlenséggel a legfontosabb sérül: a kapcsolat ártatlansága

Hűség nincs valódi, kétely nélküli bizalom nélkül. A hűtlenséggel a legfontosabb sérül: a kapcsolat ártatlansága. Hiába próbáljuk később minden eszközzel, szívvel és lélekkel helyrehozni a kicsorbult köteléket, a vékony, alig-alig látható rések ott maradnak, kényelmetlen hiányérzetet okozva. A kezdeti ártatlanság, a bizalom visszahozható-e valaha? A megcsalás terhét, hazugságokkal teli málháját egyikük mindig cipelni fogja, ha a hűtlenség ténye fényre derül, akkor ketten hordozzák majd kényelmetlenül feszengve, ha csak a megcsaló tud róla, akkor ő egyedül. Meg lehet bocsátani, de soha nem lehet elfelejteni. Fel lehet dolgozni, mert hiszen az idő tehetséges sebgyógyító. És fátylat lehet rá borítani, de soha nem tudjuk meg nem történté nyilvánítani.

Csak akkor tud beférkőzni egy harmadik két ember kapcsolatába, ha azon rés, hasadék támad

Együtt vagyunk, és lelki értelemben nem is vágyunk másra, mégis a rutin, a megszokás, az egyre ritkuló minőségi idő, az elszürkült hétköznapok kifelé fordíthatják a figyelmünket, ha engedjük. Gyakran nem is a szex a mozgatórugója egy szeretői kapcsolatnak, és nem is az, hogy a társamat már nem szeretem. Önmagunkat unjuk ilyenkor, a betokosodott élethelyzetet, és talán nem is a külső kapcsolat vonz, hanem a bizsergető érzés, hogy talán majd a szerelmi háromszögben a titkos harmadikkal mások lehetünk, máshogy élhetjük meg önmagunkat. Állandósult rossz közérzetünkre a szerető a kedélyjavító, ami azonnal enyhülést hoz frusztrációinkra, néhány órára megszűnik a pocsék kedv, és tévesen azt gondoljuk, meg is oldódott a probléma. A szerető számára tényleg minden új és izgalmas belőlünk, pozitívan és lelkesen tükröz vissza minket, sokkal izgalmasabban és energikusabban, mint a társunk, aki minden arcunkat ismeri már.

Csak akkor tud beférkőzni egy harmadik két ember kapcsolatába, ha azon rés, hasadék támad. A rés mindig valamilyen hiányállapot: szőnyeg alá söpört problémák, éretlen konfliktuskezelés, elfojtott sérelmek. Mindig kényelmesebb máshol, más karjaiban keresni a vágyott figyelem, az elismerés, a szenvedély, a szex morzsáit, mint a társad tükrébe belenézni, leülni, beszélni és beszéltetni. A megcsaló képlékeny jellem, tele bizalmatlansággal, önértékelési problémával, konfliktuskerüléssel és félelemmel, hogy ő maga, és amit nyújtani tud, nem elég. Ha nem így lenne, akkor nem a vészkijáratot választaná, hanem nyíltan felvállalná negatív érzéseit, elégedettlenségét, meg nem értettségét, vágyait. Beszélne és beszéltetné a társát. Mégis, a feszültségekkel, krízisekkel, a fent és lent dinamikájával együtt csak a monogám kapcsolatok hozzák el a vágyott érzelmi biztonságot. A hűség felelősségérzet: nem csak eldobunk egy kapcsolatot, hanem inkább az összes lehetőséggel élünk, ami megmentheti azt.

„Boldog az az ember, aki csak az után vágyakozik, ami az övé, mert a hűség biztonságot, bizalmat és teljességet ad” – írja Böjte Csaba testvér.

Miért nem tudunk azután vágyakozni, ami a miénk? Ha minden a rutinról szól, akkor nagyon nehéz vonzónak, vágyottnak maradni a társunk szemében. Nehéz időről időre megújulni, új oldalunkat mutatni, mégis ez is fontos ahhoz, hogy ébren tartsuk a szenvedélyt. Tanuljunk meg újra vágyakozni egymás iránt. Teremtsünk hiányérzetet, járjunk időnként saját utunkon, és hozzon megelégedettséget privát kis birodalmunk, hogy aztán feltöltődve térhessünk haza egymáshoz. A vágy féktelen, spontán és kiszámíthatatlan, nem ismeri a rutint, a komfortzónát, az ismétléseket, a monotóniát. A vágy legnagyobb ellensége éppen az, amire egy tartós kapcsolatban megnyugvást hoz: a stabilitás. A tartós párkapcsolat megbízhatóságot és közelséget jelent, de a vágy nem bírja a kontrollt, kedveli az újdonságot, az ismeretlen, járatlan utakat, és bizonyos távolságot igényel.

Cikkajánló: Ha egy kapcsolat nem jut el a felvállalásig

Mindenhol, különösen a közösségi médiában érzékeljük a ránk zúduló ingeráradatot, levadászni való prédák vagyunk mindenki számára, akkor is, ha éppen párkapcsolatban élünk. Mégis megtapasztalni azt a puha érzelmi biztonságot, hogy van egy ember, akiben valóban megbízhatok, akivel összekapaszkodunk, bármi történik, egy csapatot alkotunk, és kibírhatatlannak tűnő viharjaink idején is ketten tartjuk azt a tépett esernyőt, olyan összetartozás, ami tiszta és ritka kincs a mai időkben. És ez a hűség igazi jutalma.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: Tom The Photographer on Unsplash

Pexels via Pixabay.com via eva.pébar via Foter.com / CC BY-SA

Jerolek via Foter.com / CC BY-NC-SA

People photo created by senivpetro - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk