Boldogságunk egyedül az intimitás megélésének képességétől függ

Az intimitás nem a szexről szól. Valójában az igaz, teljes, lecsupaszított valód, a sebezhetőséged megmutatásáról szól. Arról, hogy ráébredsz, valaki ott van melletted és neki kitárhatod a szíved, levetheted álarcaidat, lebonthatod falaidat. Kinyilatkoztatja és érezteti: velem biztonságban vagy – ez az intimitás.

Intimitás nélkül nem létezik meghitt szeretetkapcsolat. Azt jelenti, hogy egy másik embert átengedek a bizalmatlanságom védőrétegjein, egészen közel engedem, hogy megismerje, megtanulja a sebezhető énemet. Ismerje minden arcomat, rezdülésemet. Ha fáj valami, akkor tudjam, az ő karjaiba zuhanhatok, ott kiadhatom a fájdalmamat, a védelmében menedékre találhatok. Az intimitás nem a testek, hanem a lelkek összeolvadása. A fizikai közelségen túl mély, bensőséges érzelmi kapcsolódás, bizalom és meghittség, melynek átadom és megadom magam. Sokan úgy gondolják, rendszeres szenvedélyes szeretkezésekkel már működik az intimitás a kapcsolatukban. Valóban egyszerűbb fizikailag mindent odaadni, mint érzelmileg megmutatni magukat. Léteznek szexuálisan igazán intenzív, szenvedélyes kapcsolódások, mégis hiányozhat belőlük a lelki közelség, az ősbizalom. Vannak, akik képesek akár egy életet is leélni egymással, vagy inkább egymás mellett érzelmi igénytelenségben, anélkül, hogy valóban lélekben meztelenre vetkőzve, falaikat lebontva, lelkileg kapcsolódnának, igazi valójukat megmutatva egymásnak.

Az érzelmi közelség az, ami valójában összeköt bennünket a szeretetkapcsolatainkban. Az intimitás azonban nem a fizikai közelség szimbiotikus, állandó összeolvadásában mérhető. Egy érett kapcsolatban akkor is stabil a szeretet, az elköteleződés és a bizalom érzése, ha a másik fizikailag nincs jelen. Az állandó összekapaszkodás inkább a félelmet, érzelmi bizonytalanságunkat mutatja. 

Párkapcsolati boldogságunk egyedül az intimitás megélésének képességétől függ. Tudattalan emlékeinkben az első anyai, gondozói érintések a jelzésekre, a sírásokra való reagálása mind ott vannak mélyen, és ezt a sémát akarva akaratlan előhívjuk kapcsolatainkban. Meghallotta a sírásaid közötti különbséget és reagált is rájuk? Elérhető, válaszkész volt? Képes volt megnyugtatni, érzelmi biztonságot teremtett? Kielégítette érzelmi igényeidet? Ez a korai anya-gyermek kötődés biztonsága vagy bizonytalansága jelenik meg minden ragaszkodáson alapuló emberi kapcsolatban. Ha valaki folyton hiányt szenvedett, vég nélkül sírt, folyton várakoznia kellett a figyelemre, érzelmi és fizikai igényeinek teljesítésére, ez a nyugtalanság, bizalmatlanság és frusztráció majd bekopogtat későbbi kapcsolatai ajtaján is. Minden kötődéstől való félelmünkben ott van az elhagyatástól rettegő gyermeki énünk.

Ha valakit gyerekként a legfontosabb, érzelmileg legközelebb álló ember elhagyta, elhanyagolta, figyelmen kívül hagyta, vagy bántalmazta, akkor ez a múltban szerzett sérülés és bizalmatlanság, ugyanúgy körülfonja a felnőttkort is, mert gyermekként azt tanulta meg, hogy még a szeretetkapcsolatainkban sem bízhatunk. A kötődéstől rettegő ember nem ver igazi gyökeret sehol, nem kapaszkodik teljes szívvel, csak olyan félgőzzel, hogy bármikor kiszállhasson. Félig-kapcsolatokban él, és majdnem-szerelmeket tapasztal meg, közben ott cirkulál benne a félelem: félelem az esetleges sérülésektől, a megalázottságtól és az öleléstől, az intimitástól is. Ezek az emberek valójában a szívük mélyére temetett dühtől félnek, mely könnyen felszínre törhet, ha átadják magukat bármilyen érzelemnek. Attól félnek, hogy felébresztik gyermekkori elkeseredettségüket, haragjukat, félnek, hogy újra elárulják őket, mint ahogyan ezt gyermekként megélték. Ha szeretni kezdenek, ha megérinti őket a szerelem, akkor érzelmileg újra kiszolgáltatottá válnak. Talán te is egyike vagy azoknak, akik egy hideg, távoli személyiséggel élnek együtt. Talán téged is frusztrál nap mint nap, hogy nem beszél, nem ad visszajelzést, nem fejezi ki az érzelmeit. Páncélja annál vastagabb, minél nagyobb a keserűsége. Ahhoz, hogy megnyíljon, az kell, hogy tökéletes biztonságban érezze magát melletted.

Cikkajánló: Megkeresni, felébreszteni, újratanulni a vágyat – ez a tartós kapcsolatok kihívása
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

A múlt megérthető és segítséggel feldolgozható. Önismerettel, tudatossággal elutasíthatjuk a mérgező örökséget, és eldönthetjük, hogy mától más úton járunk, határokat húzunk, és nem aggódunk, nem szorongunk, hogy eleget nyújtunk-e. Ahhoz, hogy képesek legyünk tartós és boldog kapcsolatokban élni, meg kell tanulnunk bízni, lebontani a falainkat, biztonságosan kötődni. Hogy rossz mintáinkat levetkőzhessük, legyen bátorságunk tudatosítani a veszteségeket, a fájdalmat, és merjünk változni, változtatni, küzdeni a múlt beégett emlékei ellen, és ehhez szükséges az önismeret. Egy megfelelő önismerettel ember nem fél komolyan venni a szerelmet, és van bátorsága kötődni, elköteleződni. Ha óvatosan szeretsz, az nem bensőséges szerelem. Az csak rejtőzködés, önvédelem.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter párkapcsolati tréner, képzésben mentálhigiénés szakember, író, tanár, a Meddig tart a kapcsolatunk? című könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotók: Love photo created by prostooleh - www.freepik.com

People photo created by yanalya - www.freepik.com

People photo created by pressfoto - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk