Csak azok tudnak méltón egymás mellett állni, akik önmagukban is életképesek

Méltón csak úgy tudunk egymás mellett állni, ha egyenrangú társak vagyunk, akik önmagukban is életképesek. Sokszor azonban csupán makulátlan álomképeket kergetünk kapcsolatainkban, egy állandó és folytonos pozitív tükröt önmagunkról, amelyben mindig megláthatjuk saját tökéletességünket. Ő a másik felem. Gyakran halljuk ezt a mondatot.

Ha a másik felemet kutatom, törött darabjaimba illeszkedő, passzoló embertársamat keresem, aki éppen ott van darabjaira hullva, ahol én, ezért pontosan illeszkedünk. Talán nem vagyok önálló, kiteljesedett személyiség? Kiegészítést keresek? Nem is lennék képes nélküle élni? Ha nem tudok a társam nélkül élni, akkor ő létfenntartásomhoz nélkülözhetetlen tartozékom lett. Minden érzelmi függés eredete a gyermekkorban elszenvedett sérelmek, elhanyagoltság, erőszak intenzív, fájdalmas emlékeiben keresendő. Egy érzelemfüggő tudat alatt mindig abban reménykedik, hogy majd a párkapcsolat megvédi őt a múltjától, a múlt sérüléseitől. Meggyőződéssel hiszi, hogy egy társ a megoldás minden problémájára, ez sehová sem vezető út. Az ilyen kapcsolat folytonos érzelmi hullámvasút, és nem hoz megnyugvást, egy korlátokkal és szenvedésekkel megterhelt szerelemben nem lehet kiteljesedni. Ha a nő szeret jobban, és ezt százféle módon ki is nyilatkoztatja, akkor egy idő után a férfi számára talpig nehézzé válik ez a túlzottan odaadó, kívánságait leső ragaszkodás. Amikor ehhez a ponthoz érkezik egy kapcsolat, akkor ez a férfi talán már nem is szeret igazán. Az erőt, a tartást kellene látnunk egymásban. A hosszú távon működő párkapcsolatokban nem egy túlszerető, érzelemfüggő, térdre boruló, méltóságát vesztett társat szeretnénk magunk mellett látni, aki egyre csak arra vár, hogy testi-lelki komfortérzetét biztosítsuk. A túlszeretés, az érzelmi függőség megöli a vonzalmat.

Amikor valaki a szerelemtől akar boldog lenni, akkor a párkapcsolat terápia, és egyik kapcsolatból a másikba sodródik, sóváran és szeretetéhesen újabb megerősítő, pozitív visszajelzésre várva: „szerethető, értékes ember vagyok, megérdemlem, hogy valaki átöleljen, és megossza velem a mindennapjait”. Pedig egy párkapcsolat nem gyógyító eljárás önértékelési zavarok leküzdésére, nem önbizalomnövelő tréning, nem terápia, és nem gyógyszer a múltbeli traumák feldolgozására. Mindenkinek valóban készen kellene állnia egy párkapcsolatra, mégpedig úgy, hogy az egyedüllétben már megszerezte a megfelelő szintű önismeretet, önbecsülést, és önbizalmat. Csak az tudja önmagát szívvel-lélekkel, mélyen átadni, aki elért már egyfajta önállóságot és érzelmi függetlenséget. Csak az tud  építő módon függő viszonyba kerülni a társával, aki a saját életét egyedül is irányítani tudja. Szeretnél boldogan élni valakivel? Akkor először meg kell tanulnod, egészséges önszeretettel, önbecsüléssel egyedül élni. Egy boldog kapcsolat először saját magad fejlesztésében, lelked tisztogatásában rejlik. A társad, aki örökre veled halad majd az úton, megérdemli hogy egy rendben lévő Embert adj neki ajándékba.

Jobb társ válik abból, aki elég bátor volt az egyedülléthez. Mert egy fontos dolgot biztosan megtanult: egyedül lenni. Ha bárki azt gondolja, hogy erre a párkapcsolatban nincs szükség, akkor téved. Egy érzelmileg érett személyiség megéli a saját autonómiáját, függetlenségét a párkapcsolaton belül is, miközben elköteleződését, ragaszkodását, szeretetét a társa felé nyilvánvalóvá teszi. Mindkettőnknek legyen levegője, autonóm birodalma, saját tere, örömöt jelentő tevékenysége, legyen a magányigény teljesen természetes. A végén nagyot zuhan az, aki egészen alárendeli önmagát, ha egy éretlen, támaszkodó személyiség a párkapcsolatot terápiaként értelmezi, és csak akkor ragyog, ha az a másik ragyogtatja. Elérhetővé kell válni egy kapcsolat számára, és ez az elérhetőség azt jelenti, hogy lelkileg teszed magad elérhetővé, kisugárzásod megváltozik, már nem csakis kizárólag egy párkapcsolaton belül érzed magad teljesnek és boldognak, és nem azt üzeni minden megnyilvánulásod, hogy még mindig múltbeli, levetett kapcsolataid el nem varrt szálait rendezgeted. Aki szeretne boldogan élni valakivel, annak meg kell tanulnia boldogan élni egyedül. Persze ne túl sokáig, és ne bezárt szívvel, mert hozzászokást eredményez, szomorú életstílussá válhat. Akik elég bátrak voltak az egyedülléthez is azokra kevésbé jellemző, hogy elsietnék a dolgokat és össze-vissza vetnék bele magukat a tiszavirág életű kapcsolatokba. Ez a tudatosság dicséretes, de közben kell a nyitottság, a fent említett elérhetőség érzése, hogy valaki ki tudja mondani a következő szavakat: készen állok, hajlandó vagyok, kíváncsi vagyok. Ezek nélkül nem lehet új párkapcsolatot kezdeni.

Cikkajánló: Az intimitás nem a testek, hanem a lelkek egymásba fonódása

Az egyedüllétben elégedetten élni tudó ember megfelelő önismeretre tett szert, megtanult emelt fővel nemet mondani, kilépni a méltatlan helyzetekből. Volt ideje gondolkodni azon, mire van szüksége, és főleg, hogy mire nincs. A nehézségekből, csalódásokból elsajátította a leckét, és már képes azt mondani: az összetört szívnek értelme van, jelentősége van, ebből is megtanultam egy életleckét. Aki egyedül néz szembe a kihívásokkal, az óhatatlanul megerősödik, és később sem kényelmesedik bele a párkapcsolat komfortos, puha fészkébe, mint az, aki teljes ráutaltságban, passzív kiszolgáltatottságban, kikarózva éli életét. Egyedül is tudni kell virágozni, talpon maradni, tépáztatva lenni, elhajolni, majd újra erőre kapni, és felállni. Ez érdemel igazi tiszteletet, és így kellene élni ezt az életet mindenkinek. Egy boldog kapcsolat először önmagad fejlesztésében, lelked tisztogatásában rejlik. A társad, aki örökre veled halad majd az úton, megérdemli hogy egy rendben lévő embert adj neki ajándékba.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter párkapcsolati tréner, képzésben mentálhigiénés szakember, író, tanár, a Meddig tart a kapcsolatunk? című könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotók: David Thomaz on Unsplash

Charlie Foster on Unsplash

mari lezhava on Unsplash

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk