Egy férfinak élete végéig szüksége van a vadászatra, mégis a tökéletességet egyetlen nő oldalán találja meg

A férfiak ma is szeretik a legjobb arcukat és legvonzóbb férfitulajdonságaikat kidomborítva meghódítani a nőt, majd időt és lelkesedést nem kímélve addig küzdeni, míg jutalmul elnyerik a figyelmét. Persze sok nő vélekedik ma erről egészen eltérően, mert a modern férfi egyre inkább elengedni látszik ezt a hagyományos, hősies, lovagias, küzdő férfiszerepet. A nő, mint gyengébbik nem átveszi a kezdeményezést az ismerkedésben, és a férfiak nagy része ugyan élvezi, ha egy nő megkívánja, de direkt kezdeményezésükre sokan zavarral reagálnak. Miért? Mert a rámenősséget férfias tulajdonságnak tekintik, és a nőkben ezt nem igazán értékelik. Bár nehéz eltalálni azt a keskeny mezsgyét, ahol nem túlzottan kihívó, de nem is annyira hűvös, vagy visszafogott, hogy meg sem merjék szólítani, mégis egy nőnek pontosan éreznie kell, hol van a nyomulás és csábítás közötti vékony határvonal, amit soha ne lépjen át. Manapság elfogadjuk, ha egy nő kezdeményez, mégis a férfiak többsége azt állítja, hogy nem sok esélyt ad ilyenkor egy hosszú távú kapcsolatnak. Tehát csupán megadja magát, sodródik az eseményekkel, és mivel vadászösztönét nem piszkálta fel senki, nem válik érdekeltté a kapcsolat kialakításában.

Számos terapeuta osztja a véleményt abban, hogy igenis jelentősége van annak, mikor történik az első szex. Sok férfi ugyanis automatikusan eltávolodik attól a nőtől, aki túl korán behódolt neki, még a szabad szerelem, és a laza szexkapcsolatok korában is, mert a szexi testtájakat látni kiváltság, megéri várni, megéri képzelegni, álmokat szőni, fantáziálni, és megéri a férfinak dolgozni érte.

Az induló párkapcsolatok három szakaszra bonthatók

Az első fázis az euforikus vonzalomról szól, amikor a férfi lelkesedik, udvarol, bókol, kényeztet és a csillagokat is lehozná. Az eufória néhány hónap alatt átcsúszik az eltávolodási fázisába, vagyis a férfi érzelmileg elhatárolódik a nőtől. Ha a nő ebben az elhidegülésben nem képes megőrizni a nyugalmát, méltóságát, és függő, kapaszkodó üzemmódba kapcsol, akkor tényleg elronthatja az ígéretesnek induló párkapcsolatot. A nő pontosan a legvonzóbb tulajdonságait, a magabiztosságot, függetlenséget, titokzatosságot, felszabadultságot veszíti el, ha függeni kezd, és ezt minden eszközzel ki is nyilatkoztatja. Ha ezt a periódust önbecsülését, méltóságát előre helyezve, nyugalmát megőrizve képes átvészelni, ha nem zárja le sértődötten a kapcsolatot, és nem is helyezi a férfit minden és mindenki elé, hanem éli tovább nyugodtan az életet, ahogyan eddig, függetlenül, magabiztosan, akkor a férfi jó eséllyel át fog lépni a harmadik, úgynevezett kötődési fázisba. A titok tehát abban áll, hogy érzelmi egyensúlyra és elegendő magabiztosságra tegyünk szert, a férfiak mindig megérzik, ha nem kapaszkodunk, ha nem akarjuk őket kontrollálni.

Egy érett gondolkodású férfi csak olyan nő mellett marad…

…akiben van valami, amit ő tisztelhet. Erős jellemét, vagy azt, hogy elveihez konokul tartja magát. Olyan nő mellett állapodik meg, aki megtanult egyedül lenni, és az egyedüllétben tett szert a megfelelő szintű önismeretre, nem egy férfitól várja lelkének kitavaszodását, ugyanakkor egyenrangú, és inspiráló társ lehetne. Önbecsülése a helyén, tiszteli önmagát, nem áll folyton készenlétben, titokzatos, kissé távolságtartó, ami egy férfi számára csupa kihívás és izgalom.

A férfiakra a kisugárzás, és a vonzó külső erőteljes hatással van, de mindezen túl legtöbbször a nő felszabadultsága, függetlensége, vidámsága, titokzatossága az, ami igazán lenyűgözi. Sajnos gyakran pontosan ezeket a tulajdonságait veszíti el a nő, és ha ez egy szorongó, kapaszkodni vágyó magatartás irányába mozdul el, főleg, ha túl korán következik be, akkor a férfi távolodni kezd, és pont. Amikor fájó már az egyedüllét, és ki tudja, hányadik idézőjeles igazin vagyunk már túl, akkor különösen hamar kereteket szabnánk egy kapcsolatnak, és kimondatnánk a férfival a játék nevét, ahelyett, hogy fenntartanánk a vadászösztönét, és engednénk még izgalmas, bizsergető bizonytalanságban lebegni. Minél régebben és fájóbban várunk arra a bizonyos nagybetűs Párkapcsolatra, amely végre nem csak egy felejteni való liezon, annál nagyobb a veszélye, hogy elrontjuk a túl korai kapaszkodással.

Honnan jön vadászösztön?

Miért mondjuk sok férfira, hogy már megint csak egy újabb trófeára hajt? A férfi amióta világ a világ azon igyekszik, hogy „megszerezze” a nőt. Ugyanez történik az állatvilágban is, a hímegyed arra törekszik, hogy a lehető legtökéletesebb, legtermékenyebb példányt szerezze meg magának, hogy saját génjeit minél nagyobb valószínűséggel tovább örökítse.

Szexuálpszichológusok állítják, a férfiaknak életük végéig szükségük van a vadászatra. Szerencsére, mi emberek képesek vagyunk leküzdeni ösztönkésztetéseinket. Egy érzelmileg érett férfi hiába érzi minden zsigerében, hogy vonzódik egy nőhöz, nem fog kezdeményezni, ha a nő ujján karikagyűrű csillog, vagy ha ő maga érzelmi biztonságban már elkötelezte magát. A férjek már nem vadásznak? Dehogynem. Csak szerencsére a párkapcsolatban élő férfiak zöme megelégszik azzal is, ha felkeltheti a nő érdeklődését, kicsit kedvesen bókolhat, ártatlanul udvarolhat, majd legfeljebb „agyban kirándul” tovább, és fantáziájában lejátssza az elmaradt részleteket. Mert bár minden egyes férfi tagadhatatlan velejárója ez a vadászó attitűd, mégis jobban szeretnek nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretetteljes párkapcsolatban élni, emiatt aligha kockáztatják egy meglévő, boldog állapotot a pillanatnyi hódításért.

„A kíváncsiság fenntartásán áll vagy bukik minden párkapcsolat működőképessége és sikere”

Még mindig kalapál a szíved a jöttére, vagy a jól ismert, unásig hallott léptek a komfortzóna magától értetődő, alanyi jogon járó részét képezik csupán? Finom mozdulatokkal ujjai még mindig ugyanoda helyezik a parfümöt, ha téged vár? Megrészegít még az illata, jólesőn beleborzongsz az érintésébe, ámulatba ejtenek még az okos, csillogó szemek, a sziporkázó intelligencia? Képes megújulni, ezer színben ragyogni, és mindig meglepetéseket tartogatni? A kíváncsiság, az éhség, a rácsodálkozás, folyamatos felfedező vágy szűnik meg egymás iránt, mert az a másik ember úgyis ott marad, mindig elérhető, mindig kiszámítható, és mindig jelen van. A kíváncsiság fenntartásán áll vagy bukik minden párkapcsolat működőképessége és sikere. Egy férfinak élete végéig szüksége van a vadászatra, mégis a tökéletességet egy harmonikus monogám kapcsolatban, egyetlen nő oldalán találja meg. Ám ehhez fontos, hogy a nőben megmaradjon az a fajta inspiráló erő, amivel folyamatosan ébren tudja tartani a férfi érdeklődését.

„Azt a nőt kell megformálnunk, akit minden férfi magáénak szeretne, mégis csak egyvalaki kaphat meg”

Nekünk nőknek nem elég pusztán a férfi rendelkezésére állni, nem elég magától értetődőnek, kiszámíthatónak lenni, nem elég csak beékelődni, megtalálni a helyünket, akár egy jellegtelen, funkció nélküli bútordarab a férfi életének díszletei között. Egyetlennek kell lenni. És meg kell testesíteni számára az összes többi, elérhetetlen, vágyott nőt, akiket ha ideje, kedve, lehetősége, férfiösztöne engedné, meg akarna szerezni önmagának. Azt a nőt kell megformálnunk, akit minden férfi magáénak szeretne, mégis csak egyvalaki kaphat meg.

A nő titokzatosságának, elérhetetlenségének, izgalmas nőiességének megtartásával el tudja érni azt, hogy a szeretett férfi otthon hódítson, küzdjön, és végül győzzön. Ehhez azonban meg kell találni a bennünk rejlő Nőt. Nem az anyát, a dolgozó nőt, a feleséget, hanem a döntésképes, autonóm, izgalmas, nagybetűs Nőt. Nem létezik ettől inspirálóbb vonzerő. Milyen vonzó és szexi az a nő, aki számára a párkapcsolat nem oxigénpalack, vagy lelki köldökzsinór az élethez. Az ilyen nő nem támaszkodik, és nem válik energiarablóvá, hanem egyenrangú, inspiráló társ marad, akár egy életen át. Mondhat bárki bármit, a párkapcsolat motorja és szíve a nő. És ha az egyik nap langyos, a másik pedig izzik a szenvedélytől, a különbség ő maga.

Király Eszter

Ti mit gondoltok a témáról? Osszátok meg hozzászólásban a véleményeteket! Gondolkodjuk el a következő kérdéseken is, amelyeket szerzőnk, Király Eszter vetett fel nekünk írása végén: „Talán sokunkban felmerül a kérdés: ha a férfi számára ennyire fontos, hogy hódítson, és a nőnek, hogy elcsábítva legyen, akkor miért fordulnak meg a nemi szerepek? A modern férfi miért udvaroltat magának, és a modern nő miért nem várja meg, hogy a férfi kezdeményezzen, hódítson, harcoljon, végül győzzön?”

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: macadam13 via Pixabay.com

aliceabc0 via Pixabay.com

cocoparisienne via Pixabay.com

Mariamichelle via Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (1)
  • ...

    Ildy0310

    2018. július 23 15:17
    Szerepjátékokról szóló önvakító, fantáziavilágú, társ-teremtő gondolatok, amikor magunk teremtjük a magunk valóságát ... :-) Hamis világot magának tulajdonító ember ébredése, bizony borzalmas, amint visszatér a hétköznapok realitásába...
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk