Egy krónikus konfliktuskerülő mellett nagyon könnyű megélni a társas magányt

Egy krónikus konfliktuskerülő mellett nagyon könnyű megélni az elszigeteltséget, a társas magányt. Nem húz határokat, nem mond nemet, de igent sem, ezért sokszor gondolatolvasásra kényszerít, ami ha sikertelen, akkor azt passzivitással, goromba beszólásokkal, vagy újabb elkerüléssel büntet. A konfliktuskerülés mindkét fél számára hátráltató és fájón frusztráló. Ott egy idő után megszűnik az intimitás és egyre távolabb kerülünk egymástól. A folyamatos legyőzöttség, érzése miatti elfojtott feszültség egyre csak gyűlik az elkerülő félben, míg végül az elviselhetetlenségig fokozódik, és indokolatlan intenzitással robban, egy egészen bagatellnek tűnő, véletlenszerű szituációban.

Mire van szükség a megfelelő konfliktuskezeléshez?

Megfelelő szintű önismeret, önszeretet, önbecsülés, mert csak így tudjuk egymás autonóm személyiségét igazán tisztelni. Egy kapcsolat egyrészt arra az elhatározásra épül, hogy két felnőtt ember meghozta a döntést, együtt haladnak tovább az úton, megnyitják a szívüket egymás felé, megmutatják igazi valójukat. Ezáltal pedig sebezhetővé, védtelenné teszik önmagukat. Az egymás felé kimutatott tisztelet azt jelenti, hogy mindketten esendő emberek vagyunk, lehetünk gyengék, tévedhetünk, követhetünk el hibákat, de ezt mégis anélkül tesszük, hogy egymás emberi méltóságát valaha is semmibe vennénk. Másrészt, mindenkinek kell, hogy legyen énhatára, egészséges önbecsülése, hogy ne engedje magát lábtörlővé tenni. Alapvető fontosságú, hogy a lehető leghamarabb megfelelően kimondjuk mindazt, ami bánt, és a kapcsolat kezdetétől pontosítsuk határainkat.

Érzelmi válaszkészség, figyelem, jelenlét, érzelmi bevonódás. Ha ez megvan mindkettőnkben, megteremti a bizalmat, a lehetőségét annak, hogy nem félünk majd a másik reakciójától, vagy a kapcsolat elvesztésétől. Lesz bátorságunk önérvényesíteni, megosztani negatív érzéseinket is, mert a másik ember nem fog megsértődni, felháborodni. A kapcsolatunk el kell, hogy bírja a kölcsönös tükörtartást, így leszünk képesek együtt fejlődni, változni, emelkedni, ez tud leginkább átsegíteni kapcsolati kríziseken. Aki semmit nem mond a másiknak legbensőbb gondolatairól, félelmeiről, vívódásairól, igényeiről, negatív, vagy pozitív érzéseiről, szakadékot von a kapcsolatban.

Empátia, együttműködés, nyitottság. Az empátia értő hallgatást is jelent, ilyenkor pontosan az empátia eszközével belépek a társam világába, belebújok a bőrébe, az ő szemével tekintek életünk aspektusaira, magamat teszem félre arra az időre. Ha megosztunk egy érzelmet, akkor elmélyítjük a bizalmat. Ha pedig nem engeded a szívedbe a másik embert, eltávolodsz tőle. Ha nem beszélünk, az hosszú távon kétséget, bizonytalanságot, gyanút, szorongást kelt.

A bocsánatkérés és megbocsátás képessége. A megfelelő, őszinte bocsánatkérés és megbocsátás óriási lehetőség kapcsolataink sebeinek gyógyítására, amivel élnünk kell. Lebontja a sérelem, a düh és az elégtétel vágyának falait, és ezzel megnyílik az út a bizalom helyreállítására.

A negatív minősítések, vádaskodások kerülése. Nem őt bírálom, hanem a viselkedését kifogásolom. Ha énállításokkal (Engem bánt, hogy...) fogalmazzuk meg szükségleteinket, akkor végre igazán elindulhatunk egymás felé, megérthetjük a másik szempontjait, visszajelzést adhatunk és kaphatunk.  Csupán a társam cselekedetét helytelenítem, és nem a személyében sértem meg, ez fontos különbség. Halálra idegesítesz! – Idegesít, hogy mindig  elkésel! – van különbség. A sértő szándékú kritika, verbális agresszió, személyeskedés, a másik érzékeny pontjainak állandó feszegetése persze, hogy ellenagresszióhoz, feszültséghez, sértődéshez, eltávolodáshoz, érzelmi falakhoz vezet.

Hogyan lehet valaki konfliktuskerülőből konfliktusfelvállaló? Gyerekként talán tehetetlenek vagyunk, de felnőttként vannak eszközeink, hogy kibírjuk a vita közbeni feszültséget. Egy felnőtt ember már képes kezelni a dühét, és elsajátítani olyan szeretet által vezérelt, asszertív módszereket, amelyek hozzásegítenek az önérvényesítéshez. Figyeljünk az érzéseinkre, tudatosítsuk, és kezdjük el végre kimondani azokat. A kritikát senki nem szereti, mégis ideje leszámolni azzal a nézettel, hogy bárki csak tökéletes mivoltában alkalmas, érdemes és szerethető. El kell hinned, hogy fontos vagy! Mindenkinek, főleg a szeretett embereknek könnyebb, ha tudják, Te mit gondolsz, neked mire van szükséged.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotó: Woman photo created by cookie_studio - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk