Egyikünk mindig jobban szeret?

A vonzalom, a szerelem, a kémia ébredhet első látásra, de mégis egy férfinak elemi szükséglete a hódítás…

A vonzalom, a szerelem, a kémia ébredhet első látásra, de mégis egy férfinak elemi szükséglete a hódítás, hogy jelképesen akadályokat ugorjon meg, és a nő legyen különleges jutalom, ajándék, végállomás, ahonnan már nem tágít tovább egy lépést sem. A férfi nem akkor köteleződik el, ha rögtön mindent a lábai elé terítenek. Valójában egy nőnek nyugton kellene ülnie csáberejének és magabiztosságának biztos tudatában. Mert bármilyen hihetetlen, a mai férfiak is tudják, mi a „széptevés”, udvarlás, hódítás.

Ne rajongd körül, de érezze, hogy mindig mellette állsz!

Egy jó férj mindig jobban szeret nálad, mondta a nagymamám. És amikor megkérdeztem, hogyan érhetem el ezt az állapotot, azt mondta: a nő, aki igazán, és ösztönösen érti a dolgát, az mindig meghagyja saját autonómiáját, mindig hagy egy kevéske izgalmas, vibráló bizonytalanságot. Ne rajongd körül, de érezze, hogy mindig mellette állsz. Szabj határokat, és nyugodtan sértődj meg, ha úgy érzed, méltatlanul bánik veled. De a bocsánatkérését mindig fogadd el!

Ha a nő vára túl könnyen bevehető, mert alacsony polcra helyezi önmagát, akkor pillanatok alatt megugorható léc, a férfi úgy érzi, nem is kell megdolgoznia a kapcsolatért. A leggyorsabban úgy válhatsz unalmassá egy férfi számára, ha mindig azt teszed, ami mond. Mert egy érett gondolkodású férfi csak olyan nő mellett marad, akiben van valami, amit ő tisztelhet. Erős jellemét, kitartását, éles eszét, vagy azt, hogy elveihez konokul tartja magát. Valóban, egy érett gondolkodású férfi olyan nő mellett állapodik meg, aki megtanult egyedül is lenni, és az egyedüllétében tett szert a megfelelő szintű önismeretre, aki nem tőle várja lelkének kitavaszodását, mégis egyenrangú, inspiráló társa lehetne. Önbecsülése a helyén, nem áll folyton készenlétben, titokzatos, kissé távolságtartó, ami egy férfi számára csupa kihívás és izgalom.

Amikor egy férfi szeret, jobban képes szeretni a nőnél

Kiből lesz a jó társ? Aki bármit képes megtenni a szeretett nőért, és amennyiben ez a nő férfiként bánik vele, ezt ő messzemenően értékelni fogja. Amikor egy férfi szeret, jobban képes szeretni a nőnél. Ha a nő szeret jobban, és ezt százféle módon, nap mint nap ki is nyilatkoztatja, akkor a férfi számára idővel terhessé, talpig nehézzé válik ez a folyton odaadó, elérhető, önfeláldozó, kívánságait leső ragaszkodás. Érted már? Akkor ez a férfi talán már nem is szeret igazán. A nő értetlenül áll, hiszen ő tényleg mindent belerakott a kapcsolatba, hamar elköteleződött, érzelmileg bevonódott, energiát, időt, figyelmet, szívet invesztált, igazán mindent bevetett: napi harminc szívecskés sms-t, minden este kényeztető masszázst, íncsiklandó vacsorát, öltáncot, meglepi ajándékot. Csak hát a nő ilyenkor pontosan a legvonzóbb tulajdonságait, a magabiztosságot, függetlenséget, titokzatosságot, felszabadultságot veszíti el, ha függeni kezd és ennyire megfelelni vágyik, főleg, ha ezt minden lehetséges eszközzel ki is nyilatkoztatja. Nőként sem vágyunk férfiatlan férfira, aki azonnal túl sok lesz, túl ragaszkodó, túl gondoskodó, túl szerelmes, és túlságosan, folytonosan jelen lévő. Vég nélkül telefonál, ellenőriz, féltékenykedik, óránként küld üzenetet, és néhány hét után megváltoztatja kapcsolati státuszát a közösségi oldalakon. A kevesebb több lehetne, így sajnos nem marad hely egy pici bizonytalanságnak, az izgalmas várakozásnak, ami az egyik legfinomabb fűszere a párkapcsolatnak, különösen az ismerkedés kezdeti szakaszának.

Ha egy férfi meghozta az elköteleződés döntését, akkor a nőért, akit társául választott, bármit megtenne. A fizikai közelség, szenvedélyes érintések, figyelem, őszinte elkötelezettség, hűség, tiszta kommunikáció, többek között ezek működtetik a kapcsolat motorját. Ha mindig csak egyikünk működteti, rövid időn belül elfárad a kapcsolatunk, kifullad, megszűnik lélegezni.

„Nem cipelhetem mindvégig egyedül a szerelmünket”

Egyikünk mindig jobban szeret? A szerelem egy párkapcsolatban valóban nem izzik mindig, mindkettőnkben azonos hőfokon, és mindig annak a nehezebb, aki jobban szeret. Mégis, annyit adni, amennyit a másik még képes visszaadni, ezt az egyik legfontosabb életszabályt kellene mindannyiunknak megtanulni. Talán ez a legnehezebb lecke az élettől. Mert nem cipelhetem mindvégig egyedül a szerelmünket, akkor elveszítem a lendületem, erőm, lelkesedésem, elfogy az energiám, kiüresedem.

Ha erőn felül igyekszem minél többet adni, akkor felborul az egyensúly, akkor őt nyomás alá helyezem, aki hosszú távon nem is bírja el a feszültséget, kilép a kapcsolatból. Egy állandóan összepréselődött, vállainkba markoló, fojtó, lépéseket ránk kényszerítő tánc sem kényelmes, vágyjuk a távolságot, a szabad levegőt, és az érzést, hogy időnként mi léphessünk partnerünkhöz közelebb, szabad akaratból, vágyból, önálló döntéstől vezérelve.

Nőként jól teszem, ha teret, levegőt, privát szférát, énidőt, szabadidőt hagyok számára, nem telepszem teljes lényemmel a társamra. A külön töltött időre nagyon is szükség van, ettől még megmarad a varázslatos kettősünk, feltöltődve, egymástól függetlenül szerzett élményekkel érkezünk haza egymáshoz.

A kapcsolatomban egyszer folyó vagyok, másszor part

Egyszer én, másszor a társam a befogadó, élvezi mindazt amivel elárasztom, én is megtanulok elfogadni, és amit nyújt, abban kedvemet lelem. Meg kell adni a társam számára az egyensúly érzésének lehetőséget. Lehetőséget kell adnom, hogy érezhesse, nem csak kapni jó, hanem az adni érzése is nagyon kellemes. És ez nem egyenlő ridegen tartással, szerelmi éheztetéssel.

Azt szoktam mondani a hozzám forduló pároknak, hogy tanulják meg „a folyó és a part” szerepegyensúlyát. A kapcsolatomban egyszer folyó vagyok, másszor part. Néha legyek befogadó, engedjem, hogy elárasszon, akit szeretek, ekkor part vagyok. És néha én zúdítom rá a szerelmet, gondoskodást, mindent, ami vagyok, mint édesvízi folyó, megfürödhet bennem, olyankor mozdulnia sem kell, csak befogadnia, amit adok. A szerelmi adok-kapok egyensúlyt tökélyre lehetne fejleszteni, sokszor mégsem tesszük, csak ülünk felfuvalkodottan, sértődötten, mert mindig „part” akarunk lenni, kapni akarunk.

Cikkajánló: Ezért vonzódnak a nők a sikeres férfiakhoz

A folyó és a part érzékeny egyensúlyának megtalálásával úgy tűnik, egyikünk mindig jobban szeret, pedig ha az egyensúlyra rátalálnánk, nem csetlenénk-botlanánk makacs, befolyásolhatatlan gyerekként, vagy érzelmi zombiként az emberi kapcsolatok bonyolult, néha átláthatatlan rendszerében. Akkor nem volnának kommunikációmentes, néma csöndek, és nem várnánk el a gondolatolvasást, mert végre szavak nélkül is értenénk egymást.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: Dr John2005 via Foter.com / CC BY-NC-ND

StarFlames on Pixabay.com

StockSnap on Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk