Ha én nem vagyok neki

„Belőlem valaki útra vált / És én utána néztem / Jól van hát, menjen, tűnjön el / Az én jobbik részem /... Hosszasan nyújtózik minden út / Valahogy nincsen semmi úgy / Minden szó mástól eltanult / Mióta útra vált a jobbik részem / Győzni sincs kedvem nélküle / Énekelni sincsen / Szórakozottan szórom el / Sok nagy régi kincsem (Cseh Tamás – Bereményi Géza: A jobbik részem)

Harcolni, megvédeni, fejlett igazságérzetnek hangot adni, késeket fenni, csomót oldani, felvértezve útnak indulni mit sem ér számára, ha én nem vagyok ott. Akkor nincs összevillanó, megerősítő, büszke mosoly, nincs elismerő, pártján álló, csillogó tekintet, nincs női szempont, nincs lágyított, finomított verzió, életén nincs női kezem nyoma. Ha én nem vagyok neki, akkor ő az üres karosszéknek magyaráz, ahol egykor ültem, vagy ülhettem volna, mesélné férfias sikereit, megnyert, vagy elvesztett csatáit, majd én jelképesen kimosnám a sebeit, és ahol én fekszem, az volna az ő ágya.

Ha én nem vagyok neki, akkor ő nem érez igazi diadalt, és meg-megújuló vágyat a győzelemre, hanem csak valamiféle hím acsarkodást, egymásnak feszülő, maszkulin erőfitogtatást, múló, tünékeny endorfint, de hatása elillan, elpárolog, kiürül a szervezetből. Ha én nem vagyok neki, akkor ő olyan, mint a többhetes, esőáztatta fadarab, csak hasztalan füstölög, és az időt húzza, de képtelen lángra lobbanni. Akkor ő egy erejét vesztett, sebeit nyaldosó, kiábrándult, magányos, látszatmegoldásokba kapaszkodó papírkatona.

Ha én nem vagyok neki, akkor ő elfárad, és leteszi a fegyvert a saját lábai elé, de nem mondja senkinek, mennyire fásult, és kifárasztja már a rengeteg szexista, mizogin ingerhatás. A látszatot még fenntartja, a maga útját járja, és köszöni szépen, így jó neki. De bárcsak megbizonyosodhatna, hogy érdemes és tiszta a szívem, akkor kézen fogna, és feltárná, megosztaná velem kincseit. Én lennék a jobbik fele, és micsoda érzés belemerülni ebbe a kifejezésbe, pedig tudja jól, hogy ő egyedül is kerek egész, nem valamiféle harmatgyenge, támaszkodni vágyó félember. Ha nem vagyok neki, akkor ő már nem bízik egyetlen nőben sem, mert mind megátalkodott, számító betolakodó, illetéktelen személy az életében. A csiribiri, macskatestű nőkre pedig főleg nem apellál, azok csak az aranyát ássák, a vérét veszik, és ellopják a lelkét. Akkor ő egyedül marad, és a külcsínre utazik, a belbecst meg rohadni hagyja, korhadni, porladni, mintha a fakéreg belsejében millió szú rágná. Ha én nem vagyok neki, akkor titkon arról álmodik, hogy megpihenne már valaki ölében, csak egyszer, egyetlen egyszer simogatná valaki álomba ebben a nyomorult, szeretet ellen beoltott életében. Ám attól retteg, hogy bőre már nem tűri az érintést, a női kéz simítása majd kellemetlenül csípi, rázza, mint az áramütés.

Ha én nem lennék neki, akkor látnám őt állni leszegett fejjel, cigarettafüstje sűrűjében, egy szomorú, magányos, színeit vesztett férfi-porta teraszán. Olyan szép, és életteli lehetne az a hely, a naplemente fényei is a narancsszín finom árnyalataival vonnák be szívesen, felöltöztetnék, mint a többi házat, visszaadnák színeit. Nincs nekem dolgom ott, mégis belépnék kiszabadítani a rózsákat a fullasztó indák közül. Elhúznám a nehéz, por fedte függönyeit, lemosnám a homályos ragacsot az ablakokról, beengedném a csípős, esőillatú levegőt, friss virágot tennék a vázába, és kikísérném rossz lábain őt is az erőtlen őszi napsütésre, hadd járja át a tagjait valami melengető, női gondoskodás. Leporolnám azt a részt a pókhálós falon, ahol valaha az én fényképem volt, és meggyőzném arról, igazán nem istenkáromlás szembenézni a múltunkkal és őrizni emlékeinket.

Ha én nem vagyok neki, ő azt gondolja, fitogtatni való férfiereje végtelen, akkor páncélt növeszt, vasálarcos macsó lesz, érzéketlen rosszfiú, vagy valami hasonló; de meghasadt szíve, óriás múltcsomagja, fel nem dolgozott sérelmei, anyátlansága, asszonytalansága, kötődésre való képtelensége ott villog majd örökre kérdőjelként, ha még egyszer a szemébe nézek. Ha én nem vagyok neki, akkor is férfi marad, de férfibb volna mégis énvelem.

És ha mégis velem volna, miattam, értem volna jó.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: Jack Moreh via freerangestock.com

WikiImages via Pixabay.com

geralt via Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (4)
  • ...

    Szezsó

    2016. szeptember 17 08:50
    Nagyon szép és nagyon igaz!
  • ...

    stagg18

    2016. szeptember 17 17:31
    Minden szava igaz.
  • ...

    gyuri1330939

    2016. szeptember 27 20:57
    Kedves Eszter! Eddig három írásodat találtam meg ezen a helyen, mind a hármat elolvastam, és a magazinodba is belepillantottam. Azt kell mondanom, hogy gyönyörűen írsz, a tudatosság, az elköteleződés, a felelősség vállalása úgy tud kifejeződni, hogy közben a nőiesség minden varázsa, könnyűsége, lebegése és szépsége megmarad. Hozzád bizonyára fel kell nőni, ha jól értem, valakinek már sikerült úgy igazán, de attól még inspirálhatsz másokat is, mint ahogy inspirálsz is sokakat a szavaiddal, gondolom, mert engem szíven találtak. Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy Hozzád hasonló nőket lámpással sem könnyű találni, de attól még nekünk férfiaknak az a dolgunk, hogy mégis csak Rátok találjunk, Nektek pedig az, hogy kivárjatok minket. Egyik se könnyű, de mind a kettő végtelenül szükséges, mert csak a léthazugságok falát lebontva, vagy inkább azon fájdalmasan átégve válunk emberré, mi férfiakká, Ti nőkké. Mi erős férfiakká, Ti gyenge nőkké, miközben tudjuk, hogy a gyengeségben mutatkozik meg az erő, és az erőben a gyengeség. A három írásod közül nekem ez tetszik a legjobban, ez már elszakadt a Földtől, annyira, de annyira tele van szívvel és túlcsorduló szeretettel, hogy majdnem sírva fakadok tőle. Egyébként ki kell mondanom, hogy ezek az írások - azt hiszem - nem véletlenül pont most jutottak el hozzám, egy folyamatban vagyok benne, és ebbe a folyamatba egy csomó esemény nagyon szépen illeszkedik egymáshoz és az egészhez, például az is, hogy egy nagyon jó barátom éppen most hívta fel a figyelmemet a fenti művedre. Erről többet most nem tudok mondani, de nem kizárt, hogy még lesz egy-két szavam Hozzád valamikor. Addig növekedj tovább, illetve növekedjetek együtt, hogy aki Rátok néz, annak a szíve elteljék boldogsággal és reménnyel :-)! Gyuri
  • ...

    Mazsu

    2016. december 05 06:04
    Ha én nem vagyok neki Ha én nem vagyok neked... oly ihletadó, hogy írtam rá egy verset. Kösz!
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk