Ha nincs jó szíved, semmit sem érsz

Az ember veleszületetten társas lény, szüksége van a melegségre, az odaadásra, arra az érzésre, hogy tartozik valahová, valaki számára fontos. A becsontosodott magány megbetegít, boldogtalanná tesz, mégis a fogyasztói társadalom mostanában az elidegenedés, a magány felé sodor, az „érezd jól magad egyedül, szeresd önmagad, ragadd meg a pillanatot” attitűdöt sugallja.

A vágyakozás, hogy legyen egy szerető társ mellettünk, aki a karjaiba zár, jusson osztályrészül egy nyugodt, fizikai és érzelmi biztonságot nyújtó családi élet ott él mindannyiunkban. Sokak szemében a siker elsősorban hatalmat, népszerűséget és pénzt jelent. Talán megértjük, hogy ami érték, az ma sokkal inkább az egészség, a kiegyensúlyozott élet és a harmonikus viszony a szeretteinkkel.

Mit számít a stílus, vagy a hírnév, ha nincs jó szíved, semmit sem érsz. A siker felszínes szempont, semmit nem ér, ha nincs benned szeretet. És a siker maga is hiábavaló, ha nincs ki mellettünk álljon, bármi történjen, és nincs kinek beszélni legmélyebb vívódásainkról.

Gyakorolni kellene, hogy tudjunk másokkal együtt örülni. És ez valóban művészet, mert az irigység ott lapul agyunk minden zugában. Mindannyiunkban megbújik, és időnként lerombolja lelkünk immunrendszerét. Ott él bennünk, elrejtőzik mélyen az idegpályáink mentén alvó, alattomos, bármikor kitörni készülő állapotban, és leginkább akkor érezzük, amikor az önértékelésünk van veszélyben. Ilyen az emberi természet. Gyakoroljuk annak művészetét, hogy nem hasonlítjuk önmagunkat folyamatosan másokhoz. Függővé tesszük magunkat a közhangulattól, mások véleményétől, kedvétől. Ez borzasztó fárasztó tud lenni. Talán te is a körülötted lévő zajongó, tomboló, acsarkodó világ marionett bábja lettél, táncolsz ahogyan ők fütyülnek, az az etalon, hallgatod őket, és bólogatsz lelkesen, közben pedig mar az irigység mételye. Aki önmagával elfogadásba kerül, az már úgy képes szeretni, az életet élni, és haladni a saját útján, hogy nem kell folyton bizonygatnia, ő mennyit ér.

Gyakoroljuk a hatékony és szelíd ignorálás művészetét. Hihetetlen jó érzés elengedni a megfelelési kényszert, az elfogadásért való könyörgést. Már nem rángatnak külső erők, önérzeted, önbizalmad foka már nem függ mások sikereitől, boldogságától. Nem zavar már negatív érzelem, innentől szabad vagy, ettől kezdve valódi élettered van.


CikkajánlóRendben lévő emberek tudnak rendben lévő párt alkotni 
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy csak egy bizonyos részt irigyelhetünk egy irigylésre méltó életből, lehetőségeket, de soha nem az egészet. Senki nem leshet be egészen egy élet kulisszái mögé. Mert mit látna akkor? Lehet, hogy magánéleti sikertelenséget, társas magányt, következetlenséget, kíméletlenséget, meghasonlottságot, szeretetlenséget. Senkinek nem akarhatjuk a teljes életét. Ami vonz, az csak néhány tetszetős tulajdonság, és az ebből fakadó „csodás élet”, ezt pedig a saját magunk módján akár meg is tudjuk valósítani. A hasonlóság, az egyenlőség érzése vezet félre leginkább. Nem vagyunk egyenlők, de még hasonlók sem, és nem tartunk ugyanoda. Nem rendelkezhetünk ugyanolyan tulajdonságokkal, motivációval, indíttatással. Nem vagyunk ugyanolyanok, mint azok, akiket gyarló módon irigylünk. Mindez nem mentség, hogy meg sem próbáljuk, és középszerű életünket a kényszerre, vagy a balszerencsére fogjuk. De legalább felszabadít az állandó összehasonlítás és irigykedés szorító érzése alól, és nem kísért tovább az önkínzó gondolat, hogy ha ők igen, akkor én miért nem? Az élet nem konkurenciaharc, inkább szelíd folyamat, haladás, egyik ponttól a másikig.

Ha nincs jó szíved, semmit sem érsz. Gyakoroljuk, hogy együtt tudjunk örülni másokkal. Olyan könnyű lenne kikászálódni a folyton csalódott, keserű, frusztrált, ellenségeskedő rivális szerepből, és végre igazán értékelni mások teljesítményét.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter képzésben mentálhigiénés szakember, író, a Meddig tart a kapcsolatunk? című könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotók: Jonathan Borba on Unsplash

PHUOC LE on Unsplash

Svyatoslav Romanov on Unsplash

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk