Ha valaki jól érzi magát a párkapcsolatban, nem kell senkinek bizonygatnia a boldogságát

Az elfogadásért való könyörgés terhét húzzuk-vonjuk, a megfelelési kényszer terheli vállainkat. Pedig semmi mást nem kellene tennünk, csak elfogadásba kerülni önmagunkkal, elengedni az összehasonlítgatás súlyát. Attól a perctől nem kell majd senkinek, semmilyen eszközzel, folyamatos vetítéssel, a boldogság külső igazolásaival bizonygatnunk, mennyit érünk és mennyit ér a párkapcsolatunk.

A negatív önértékeléssel, a (párkapcsolati) önbizalomhiánnyal hozható összefüggésbe az oversharing, a közösségi hálózatok tipikus kommunikációs magatartása, vagyis a túl sok üres, semmitmondó, vagy személyes tartalmak megosztása a közösségi oldalakon. Ez a típus egyrészt fölöslegesen terheli ismerőseit, önmagáról pedig túl sok információt árul el, amivel fokozatosan lebontja a privát szférájának határait, mérhetetlenül védtelenné téve önmagát.

A közösségi oldalakon posztolt intim pillanatok, szerelmes évődések mennyisége is szoros összefüggésben van azzal, ki mennyire érzi boldognak és kiteljesedettnek magát a kapcsolatában. Vannak azok az igazán becses, meghitt pillanatok, de az azonnali állapotfrissítés, a legjobb, legideálisabb, legszebb képet mutató filterek, effektek keresgélése, majd az érkező lájkok, kommentek figyelése megöli a jelen pillanat igazi megélését.

Látszólag együtt vagyunk, mégis az értékes, minőségi időt hagyjuk elveszni az együttlétünkből. Elfelejtjük, hogy a legőszintébb mosolyok, a szeretetteljes pillantások, a legszebb, egymásban elmerülő tekintetek a valódi együttlét varázsában születnek, amikor együtt repül az idő, és nincs is arra igényünk, sőt eszünkbe sem jut, hogy azonnali szelfit, hangulatjelentést, lokációt posztoljunk kapcsolatunk jelenlegi mozzanatáról. Nem ontjuk a közösségi médiának gondosan filterezve, a legjobb szögből fotózva, ideálisra retusálva az élményt.

Ha valaki jól érzi magát a párkapcsolatban, nem kell senkinek bizonygatnia a boldogságát. Az igazán megelégedett párok nem érzik úgy, hogy jóllétüket, érzelmi komfortjukat időről időre a közösségi média segítségével kellene kinyilvánítani. Nem gondolják, hogy bizonyítaniuk kell mások, illetve saját maguk előtt is azt, hogy ők jól vannak, együtt vannak, és kapcsolatuk rendben van. A boldogság érzését egymástól kapják és nem a lájkok számától. Nincs szükségük mások véleményére, elismerésére a pozitív önértékeléshez, hogy jobban érezzék magukat, hogy együtt tartalmasan, izgalmasan teljen az idő. Csak magukra fókuszálnak, és mindenki más foglalkozzon a saját szerelmi életével.

Aki egyfolytában másokat akar meggyőzni, valójában önmagát akarja meggyőzni. Amikor egy pár mindig romantikus, idealizált pillanatokat oszt meg, valójában azt próbálják sugallni a külvilág felé, hogy boldog és egészséges kapcsolatban élnek. Sok esetben azonban ezt az állapotot elsősorban önmagukkal szeretnék elhitetni.

A legfontosabb titok: az igazán boldog párok az életüket, életstílusukat, élményeiket vagy az érzéseiket nem hasonlítgatják másokéhoz, így pedig a párkapcsolatuk is kiegyensúlyozottabb lesz. A közösségi médiában való szociális összehasonlítgatásnak, az egymásra való „rálicitálásnak” egyébként számos negatívuma van, depressziót, szorongást válthat ki. Ne felejtsük el azt sem, hogy akinek a megosztásait sokszor irigykedve szemléljük, azzal talán nem is azonos életszakaszban járunk, így felesleges is az összehasonlítgatás. Arról nem is beszélve, hogy sosem vettük fel a cipőjét, jártuk végig az útját, cipeltük a terheit, nem tudjuk, milyen áldozatok bújnak meg az irigylésre méltónak tűnő élete mögött, illetve azt sem, hogy mi a tényleges valóság az általa közölt képből. Senki nem leshet be egészen egy élet kulisszái mögé. Mert mit látna akkor? Lehet, hogy magánéleti sikertelenséget, társas magányt, következetlenséget, kíméletlenséget, meghasonlottságot, szeretetlenséget.

Az igazán boldog emberek nem teregetik ki a privát életük mozzanatait a külvilágnak. Egy érett, felnőtt ember kiegyensúlyozott, szeretetteljes, és ami talán a legfontosabb, működő párkapcsolatának alig van nyoma a közösségi médiában. Nincs baj az időnként kapcsolataink fontos pillanatainak, mérföldköveinek megosztásával, de a stabil párkapcsolatok bizonyítéka mégis csak az őszinteség, a bizalom, az elkötelezettség, a mély szeretet és az egymáshoz való ezer bajon át tartó ragaszkodás.

Jó lenne gyakorolni annak a művészetét, hogy nem hasonlítjuk önmagunkat másokhoz. Függővé tesszük magunkat a közhangulattól, a külvilág zajától, mások véleményétől, kedvétől, életeseményeitől, párkapcsolat státuszától. Ez borzasztó fárasztó tud lenni. De aki önmagával elfogadásba kerül, az már úgy képes szeretni, az életet élni, és haladni a saját útján, hogy nem kell folyton bizonygatnia, ő mennyit ér. Gyakoroljuk a hatékony és szelíd ignorálás művészetét is. Mert hihetetlen jó érzés elengedni a megfelelési kényszer görcsét, amikor önérzeted, önbizalmad foka már nem a függ mások sikereitől, boldogságától, vagy párkapcsolati elégedettségétől. Egyszerűen csak éljük a valódi életünket.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: Alvin Mahmudov on Unsplash

Dineslav Roydev on Unsplash

Jon Asato on Unsplash

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk