Hatalom a szerelemben – Férfi és Nő dominanciaharca

Egy egészséges párkapcsolatban a hatalmat és a gyengeséget egyszerre tapasztalhatjuk meg. Lehetünk erősek és nyújthatunk egymásnak érzelmi támogatást, de néha nyugodtan lehetünk elesettek is, mert tudjuk, a másik karjaiba zuhanhatunk. Az érzelmi biztonság puha menedékében nem kell, hogy faggasson, vagy gondolatolvasó legyen, és nincs szükség „az ugye megmondtam” kezdetű, fölösleges megnyilvánulásokra sem. Ölelő karok kellenek, és együtt érző szavak, semmi más. Megoszthatjuk egymással szomorú és gyengéd érzelmeinket, vagy képesek vagyunk erőteljesen konfrontálódni, de mégis a szeretet nyelvén közvetíteni nézőpontjainkat.

Sokan úgy gondolják, hogy az otthonunk a legjobb hely a hatalmi játszmák rendezésére és dominanciaharcok megvívására, hiszen párkapcsolatban vannak a legjobb esélyeink csatákat nyerni. Azonban nem törvényszerű, hogy minden kapcsolatban legyen egy domináns, és létezzen egy behódoló, elfojtó, saját belső feszültségét örökre mélyre szorító fél, eleinte csak pszichoszomatikus tünetekkel, később teljes, beletörődő rezignáltsággal. Az ilyen kapcsolatok, házasságok úgy élnek túl egy egész emberöltőt, hogy az elnyomott fél sosem mutathatja meg igazi szép arcát, nem csillogtatja meg egyéniségét, nem emeli fel a hangját, és egyszer sem vág földhöz egyetlen tányért sem. Hanem e helyett mit tesz? Szépen belebújik a számára jó előre elkészített szerepbe, és domináns párja addig gyakoroltatja vele a szövegét, amíg végérvényesen bele nem hajtja a fejét a jelképes kalodába.

„A kikényszerített harmóniát többé soha nem tudjuk valódinak megélni”

A harmóniát csak egy, mindkét fél számára elfogadható hatalmi egyensúllyal lehet biztosítani. Egyikünknek sem lenne szabad elfelejtkeznie az egyik legfontosabb életszabályról: a kapcsolatunk által nem váltunk a másik urává és parancsolójává, hanem társakká lettünk. A párkapcsolatban nem kizárólag leigázó és elveszejtő szerepek vannak. Nincs rideg és nem létezik egyfolytában odaadó. Nem az érzelmi mérleghinta hideg és meleg pólusán ülünk, fel-le himbálózva, de soha nem egymáshoz közelítve.

Minél kevésbé ragaszkodunk, annál erősebben tudunk szeretni. Miért olyan nehéz hinni ebben? Talán nem vagyunk képesek jól szeretni? Birtoklunk, dominálunk, kontrollálunk, vagy éppen alávetjük önmagunkat? Hogyan kell jól szeretni? Hogyan kell úgy szeretni, hogy szenvedélyünk ne alakuljon hatalmi harccá, hogyan találjunk biztonságos érzelmi egyensúlyt? Eggyé válunk, és vágyjuk a másik kizárólagos szeretetét, meg akarjuk tartani, vágyjuk ezt az örökkön örökké tartó, tenyéren hordozó állapotot, a testi és lelki komfortérzetet. Elkezdünk irányítani, kontrollálni, és ahelyett, hogy jelképesen a tenyerünkön hordoznánk a másik embert, elkezdjük birtokolni, kezünk szorításával megfojtani a másikat. A kapcsolat elvesztésétől való félelmünk függőségi helyzetet okoz, és minél inkább kiszolgáltatottá válunk, annál zsarnokibb módon próbáljuk magunkhoz láncolni a másikat. Ha elmúlik a szenvedély mámora, mi marad? A kényszerítő kontroll, a szabadság és az autonómia elvesztése, a szerelem tisztasága odalesz, megfakul.

Hízelgés, fenyegetés, korlátozás, megszabás és kontrollálmánia. Ezek valóban a szerelmünket szolgáló törekvések, vagy csupán az egonk az, ami dominanciaharcokra kényszerít bennünket? Hatalmunk fitogtatása valójában a gyengeségünk, gyarlóságunk, és félelmünk leplezése, nem megyünk vele semmire. És ha a másik meg akar felelni, és behódol? Milyen csatát nyertünk, miféle diadal ez? A szerelem kárára válik minden, mert ő aláveti magát, az én szememben pedig többé nem ugyanaz, tartást veszít, leértékelődik. A kikényszerített harmóniát többé soha nem tudjuk valódinak megélni.

Kiirtható-e, féken tartható-e a birtoklási vágy?

Férfi és nő hatalmi harcmodora különböző, míg a férfi a parancsoló, uralkodó tekintélyen keresztül próbál hatalmat gyakorolni, addig a nők a függőséget okozó túlzott gondoskodásban fejezik ki dominanciájukat. A nők hajlamosak arra, hogy a férfi személyes szükségleteinek azonnali kielégítését gyakran a saját szükségleteik elé helyezik. Ezáltal próbálják a függőségét erősíteni, és önmagukat nélkülözhetetlenné tenni. A kontrollálás másik formája lehet a bűntudatkeltés, hogy miközben kiszolgálom az ő igényeit, egyúttal erkölcsi fölényemet is nyilvánvalóvá teszem, lelkiismeret-furdalást okozva neki. Az érzelmi és anyagi támogatással is könnyen fenntarthatóvá válik a másik ragaszkodása.

Kiirtható-e, féken tartható-e a birtoklási vágy? Ha féken is tartható, teljes mértékben nem irtható ki, mert ez a szerelem egyik nélkülözhetetlen pillére. A harmóniát csak egy, mindkét fél számára elfogadható hatalmi egyensúllyal lehet biztosítani, és ha ez nem történik meg, a kapcsolatunk kerül veszélybe. A hangsúly azon van, hogy az igények, a vágyak mindkét fél számára teljesüljenek. Ez kompromisszumokat is igényel, és be kell látnunk, mindkettőnknek vannak erősségei és gyengeségei, melyeket ismerve nagyon jól kiegészíthetjük egymást.

Ne csupán figyelj, értsd meg a másikat!

Hatalmi harcok nélkül szerethetünk csak jól. Van, aki alárendelődik, behódol, megalkuszik, és mindenféle megalázó, életidegen helyzetekbe sodródik, csak hogy megtartsa a szerelme szeretetét és figyelmét. Van, aki bántalmazóvá válik, kontrollál, követelőzik, elvár, drámázik, és fura nevelési szándékkal csenddel, befordulással büntet, vagy éppen szeretetéhes polipkarokkal fonódik a másikra, szintén azért, hogy megtarthassa szerelme figyelmét. Ők nem szeretnek jól. Az erőszak, a féltékenység, az örökös kontroll is szeretethiányt tükröz, az önszeretet hiányát. Kommunikálj asszertíven, ezt zúdítják ránk az önsegítő könyvek. De hogyan? Az asszertív kommunikáció nem születik velünk, ezt meg kell tanulni, és sokszor gyakorolni. A szeretet alapú kommunikáció során úgy juttatom kifejezésre az érzéseimet, hogy teljes mértékben figyelembe veszem, és elfogadom a tényt, hogy ehhez a másiknak is joga van.

Cikkajánló: A konfliktusok kezelése dönti el a kapcsolatok sorsát

Ne csupán figyelj, értsd meg a másikat. Maradj érzelmileg kibillenthetetlen, ne drámázz, és ne hagyd, hogy az egod vegye át az irányítást, ne vegyél semmit személyes sértésnek. Ez nem golyózápor, amit ki kell állnod. Ne csak érts, értesd is meg magad, bátran, önérvényesítő módon, közvetítsed érzéseidet. A megegyezésesre kell törekedni, aminek a végén egyikünk ölelésre tárja a karját. Az asszertivitás az arany középút a passzív, behódoló, alárendelt, illetve a fenyegető, agresszív, domináns magatartásforma között. Ezáltal úgy érvényesítem akaratomat, elképzeléseimet, szükségleteimet, hogy azzal nem bántom meg a társamat, és hozzásegítem ahhoz, hogy az ő érdekei se sérüljenek. Így nem létezik hatalmi harc, nincs leigázó, nincs behódoló, nincsenek győztesek és vesztesek, mindkét fél a győzelem katarzisát élheti meg.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: moritz320 via Pixabay.com

jk+too via Foter.com / CC BY-SA

macadam13 via Pixabay.com

mira66 via Foter.com / CC BY-NC-SA

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk