Így határozzák meg egy ember egész életét a fogantatás, várandósság és születés körülményei

Nagyon sokat beszéltünk és írtunk a kezdetekről, a gyerekek életútjáról, az anyai és apai szeretetről, a kapcsolódásokról, a feladatokról, gyermekeink „beavatásairól”. Elméletben. De mi van a gyakorlattal? Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy majd én megmondom a tutit, hogyan kell gyereket nevelni, vagy férfinak a kisfiút, nőnek a kislányt. Viszont rengeteg tapasztalattal a hátam mögött ki tudom szűrni azokat az elcsúszásokat a szülők – rendszerint – érzelmi hiányosságai, deficitjei nyomán, amely a gyerekek nevelésében kulcsfontosságúak.

Először az jutott az eszembe, leírom magukat a helytelen nevelési elveket. Vagy csak magát a helyeset. Utána azon gondolkodtam, párba állítom a nézőpontokat, szembesítve a kevésbé vagy egyáltalán nem működő dolgokat a működőkkel. Rájöttem, hogy azért nem működik ez az egész, mert le van írva, olvasható, de nem tapasztalati úton működik. Amit nem tapasztalunk, nem tud rögzülni és automatizálódni cselekvések nélkül! Mégis egy hozzávetőleges „használati útmutatót” próbálok közrebocsájtani – több részletben.

Az első a nemzés, fogantatás és várandósság körül forog. Inkább rávezető kérdésekkel van tele, mint határozott iránymutatással. Hiszen ahányan vagyunk, annyiféle életet élünk, és az általánosítások ebben az esetben sem mindig örökérvényű megállapításokat tartalmaznak.

Nem tudom, másoknak mit mondanak azok a szakkifejezések, mint az intrauterin korszak, intrauterin pszichológia. Mind a kettő a gyermek fogantatásáról, a várandósság alatti érzelmi és fizikai fejlődésről szól, amely alapvetően meghatározza az ember egész életét, annak utolsó pillanatáig. (És természetesen a szülők együtt fejlődnek érzelmileg a gyermekükkel attól a pillanattól kezdve, ahogyan megtudták, hogy várandós a leendő édesanya.)

Sorrendben véve az eseményeket:

1. A fogantatás körülményei

A fogantatásnak elsősorban érzelmi meghatározói vannak (a fizikait nem taglalnám). Vajon tudja-e a lelki intimitás és az ösztönélmény közepette a szerelmeskedő pár, hogy a lelki, érzelmi és gondolati élményeik közös hatása lenyomatot hagy a megtermékenyült petesejtben, a zigótában? És hogy ez az élmény alapvetően befolyásolja a várandósságot, sőt magát a születés élményét is? (Nyilván a genetikai öröklődésekre itt és most nem térek ki.)

Szerintem nem, nem tudják.

Vajon tudják-e a leendő szülők, hogy a zigóta, magzat mindent ÉREZ, tehát érzelmei vannak az anyaméhben, attól függetlenül, hogy a fizikai teste még a kialakulás folyamatában van, hiszen ugyanúgy egy individuum az első pillanattól kezdve, ahogyan a petesejt megtermékenyült?

Szerintem kevesen tudják.

Vajon tudják-e a leendő szülők, hogy a magas fokú érzelmi elvárás a magzat felé, hogy fiú legyen vagy lány negatív érzelmi befolyással van rá – ha ellenkező nemű lesz? Hiszen úgy érzi, nem lehet majd az, aki, hiszen az első pillanattól kezdve azt várják, hogy ellenkező nemű legyen. (Ez főleg akkor volt domináns társadalmi felfogás, amikor a háborúk után a fiúk születése kulcsfontosságú volt, vagy pedig mindenképpen „örököst” akartak a családban. És természetesen amikor még nem voltak modern technikai eszközök a születendő gyermek vizsgálatához.) Ez az elvárás általában öntudatlanul folytatódik a gyermek születése után a szülők részéről a nevelés során. Nyilván nem élesben fiúnak nevelnek egy lányt (példának okáért van ilyen is), hanem minden elvárásba beleszűrődik az „én őt nem ilyennek akartam”, akkor más is lesz, mint ami (ilyenkor a szülő nyilvánvalóan már nem a szexusban gondolkodik, mindez áttételesen fog jelentkezni). Ilyenkor általában a gyerekek a hétköznapi feladatokban is olyan mércét kapnak, amit nem tudnak megugrani.

2. Várandósság

Vajon tudják-e a leendő anyák, hogy a várandósság nem egy extrém helyzet, vagy kisajátított állapot, esetleg egy viselendő „jegy”, hanem egy természetes dolog és folyamat, amin a világ nőinek nagy százaléka keresztülmegy? Hogyan érdemes természetes örömmel, nyugodtan és kiegyensúlyozottan, mégis felelőséggel viselni a várandósságot, nem túl- vagy alulértékelve azt a tényt, hogy „szülő leszek” és „egy élet sorsa lesz a kezemben”.

Vajon érzékelik-e az édesanyák a méhükben lezajló folyamatokat anélkül, hogy állandóan azt néznék, az interneten a baba-mama csoportban Terike éppen mit írt, vagy a szomszéd magzata hogyan fejlődik, és a barátnő mit mondott, neki mi vált be, és a többi. Persze csak a miheztartás végett...

Képesek-e a leendő anyukák csakis a saját lelkük és a testük, valamint a magzatuk lelki és testi folyamatait ÉSZLELNI? És képesek-e ezt a leendő édesapával megosztani?

Képesek-e a leendő szülők arra, hogy felismerjék, már magzati korban örömélményt tudnak adni, nyújtani gyermekük számára?

Pozitív érzelmi körülményekkel, tánccal, zenehallgatással, játékélménnyel (egy jó Activity, kártyaparti), fizikailag támogató élménnyel, túrázás, sport, egészséges étkezés. Ami a szülőknek közös öröm, a gyermek számára is az lesz.

Képesek-e a leendő szülők a tisztelet és hála élményét minden nap megtapasztalni egymás iránt és a magzat iránt? Az a gyerek, akit a megszületése előtt csendes és mély tisztelet, hála vesz körbe, kiegyensúlyozott és magabiztos gyermekkora lesz. És még megannyi pozitív érzelmi töltetet említhetnénk a teljesség és tökéletességre való igény nélkül.

3. Születés

Ez talán a legnehezebb kérdés.

Ma már van lehetőség édesapás szülésre, és van lehetőség otthonszülésre. A lényeg: a vajúdó édesanya érezze magát a LEGNAGYOBB ÉRZELMI ÉS FIZIKAI BIZTONSÁGBAN. Ez önálló döntés és választás, a következmények vállalásával együtt. Ebben tanácsot adni nem lehet. Nem is kell. Az anya érzelmi szükségletei fogják diktálni a körülményeket.

Ehhez a legjobb, ha a leendő apuka alkalmazkodik. Hiszen ő lesz a legfőbb erőforrás és támogató ebben a csodás, intim, de mégis oly védtelen és kiszolgáltatott helyzetben.

A legfőbb kérdésem a végére maradt: vajon a leendő szülők egyénileg és közösen, érzelmileg biztos talajon állnak-e ahhoz, hogy a pákapcsolatuk, házasságuk, gyermekvállalásuk majd -nevelésük, örökített mintáik olyat teremtsenek a világban, olyan pozitív hozadékkal legyenek képesek a közös jót, az életnek nevezett jelenséget megtoldani, ami mindenki javára válik? Ez utóbbi egy kemény kérdés. Lehet sokan nem is értik. Nem baj. Én mindig fel fogom tenni. Hogy valójában van-e annyi önismeretünk, önszeretetünk, önbecsülésünk, hogy ezt kivetítve és használva, örökítve a világba és világban, a lehető legjobb dolgokat hozzuk létre?

A teremtés közös feladat. Teremtsünk hát jót, jól.

Olvasd el a korábbi részeket is (kattints a címekre):

Kezdetek

A kezdetek folytatódnak: Beavatás 1.

A kezdetek folytatódnak: Beavatás 2.

Kezdetek után a folytatás: Ha fiú lennék…

Segítő kezek

A Férfivá válásban fontos az anya elengedő szeretete!

XXI. századi anyaság

E. A. K.

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: TawnyNina via blueeve on Pixabay.com

Luis Hernandez - D2k6.es on Foter.com / CC BY

Bgmfotografia on Pixabay.com

Calmtwood on Foter.com / CC BY

Küldés
Hozzászólások (1)
  • ...

    Ildy0310

    2018. február 25 10:14
    Kik határozzák meg egy ember egész életét? Azok a pszichológusok, akiknek a tanácsadás egész területe áltudományra épül, és az „én" humanista felfogásában gyökerezik?! Csakúgy, mint a leopárd nem tudja megváltoztatni a foltjait, éppen úgy semmi nincs az „én"-ben, ami meg tudná változtatni a bűnös természetünket. A pszicho-fajták semelyik elmélete vagy gyakorlata nem tudja megváltoztatni ezt a tényt. Szóval a pszicho-terapeuták - figyelembe véve mindazt a borzalmas rosszat, amit naponta láthatunk az egész világon - miért tartanák magukat ahhoz a feltevéshez, amit a puszta megfigyelés megcáfol? Nincs más választásuk. Isten nélkül csak az „én" marad. Így az ember veleszületett jóságán alapuló, bizonyítékokkal alátámasztott tényeknek ellentmondó színjáték tovább folytatódik (és a szörnyű következménye is) az emberek számára, akik Istentől saját istenített énjükhöz fordultak. A jó hír az, hogy Isten ismeri azt a problémát, amivel az emberiség küzd, és Ő biztosította a megoldást a Fián keresztül - egy megoldást, amely megváltoztatja minden ember szívét, aki Hozzá fordul és elfogadja az Ő ajánlatát. A Biblia figyelmeztet : „Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt és a romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt."(Máté 7,18).
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk