Jobb társ válik abból, aki sokat volt egyedül?

Az egyedülállók sok mindent megtanulnak a szakítás, válás után, kénytelenek felállni a sarokból, és elkezdeni a romok eltakarítását. Megtanulják, hogy csak tiszta, lecsupaszított terepre építhetnek új életet, és hogy a szakítás utáni időszak kizárólag a teljes romeltakarításról szólhat, nem másról. Minden istenhozzád edzi a lelket, de az egyedüllét még inkább megmutatja, hogy igenis van elég erőnk, hogy kívül helyezzük magunkat mindazon, ami elveink ellen való.

A társtalan, egyedülálló, magányos szavak mind szomorúságot hordoznak, mintha az egyedüllét, a párkapcsolat nélküliség a mai ember skarlát betűje lenne, pedig semmi baj nincs azzal, ha valaki hosszabb időn át a saját társaságát élvezi. Nincs értelme teljes erőből belevetődni valami újba felejtés, figyelem elterelés, vigasztalódás, vagy pillanatnyi önbizalom erősítés gyanánt, ezek a majdnem kapcsolatok csak tüneti kezelések, ideiglenes fájdalomcsillapítás, mert

az új szerelem mindaddig kudarcra van ítélve, amíg ki nem sepertük, el nem űztük a múlt összes démonját.

Az elmúlt szerelmek, a bukdácsoló párkapcsolatok mind megtanítanak valamire. Minden istenhozzáddal csiszolódik, acélosodik a személyiség, fejlődik az önismeret, és mindig megtanulunk egy leckét önmagunk határairól, a kompromisszumkészségről, a konfliktuskezelésről, a tűrőképességről, a büszkeségről, vagy a hűségről.

Minden találkozás egy szívlecke, könnyebb, vagy nehezebb, és mindig tanulnivalót, feladatot, megválaszolatlan kérdést hordoz. Gyakran ott rontjuk el, hogy a meg nem oldott feladatot, befejezetlenül hagyott önismereti munkát tovább cipeljük a következő kapcsolatba, ahol aztán rendre ugyanarra a sémára, ugyanazokat a hibákat elkövetjük.

Kár erőltetni a jókedvet, a pozitív szemléletet, az élettel teli energiát, amikor valaki romjaiban hever. Mindenkinek joga van szomorúnak lenni, joga van egyedül lenni. Az egyedüllét nem átok, nem valamiféle gyötrelmes, átugrani való életszakasz, az egyedüllét nem magány. Néha kegyetlen tükröt tart elénk, és gyakran nem tetszik, amit ott látunk, újjá kell alakulnunk, változni kell. Ebben a rehabilitációs szakaszban csak befelé figyelünk, és minden csorbult részt kijavítunk, magunkat színezzük, dekoráljuk, és nem baj, ha jelképes önszerető luxusban élünk önmagunkkal.

Aztán egy napon már nem kínzó ez a lét, már nem figyeljük sóváran az ölelkező párokat, már nem sírunk a másik felünkért, teljes egésszé váltunk, már nem a szerelemtől akarunk boldogok lenni. Már kifelé figyelünk, a csendet is jólesik hallgatni, és rájövünk, nem időhúzás, nem szerencsétlen flótások magányos időtöltése mindez. Elérhetővé kell válni egy új kapcsolat számára, és ez az elérhetőség azt jelenti, hogy lelkileg teszed magad elérhetővé, kisugárzásod megváltozik, már nem a szerelemtől akarsz boldog lenni, nem azt üzeni minden megnyilvánulásod, hogy testi-lelki éhező vagy, és hogy még mindig múltbeli, levetett kapcsolataid el nem varrt szálait rendezgeted.

Aki szeretne boldogan élni valakivel, annak meg kell tanulnia boldogan élni egyedül. Persze ne túl sokáig, és ne bezárt szívvel, mert hozzászokást eredményez, szomorú életstílussá válhat, zsémbes, negatív vészmadarat formálva bárkiből.

Valahogy nem találjuk a középutat, nem tudjuk, hogyan kell érett lélekkel szeretni.

Társastánc- és kapcsolatfüggővé tesszük magukat, pedig nem kell mindig társastánc, aki egyedül táncol is lehet szép, ha önmagával harmóniában mozdul, mert számára a tánc a lényeg. Az élet szeretete.

Jobb társ válik abból, aki sokat volt egyedül. Mert egy fontos dolgot biztosan megtanult: egyedül lenni. Ha bárki azt gondolja, hogy erre a párkapcsolatban nincs szükség, akkor nagyot téved. Egy érzelmileg érett személyiség megéli a saját autonómiáját, függetlenségét a párkapcsolaton belül is, miközben elköteleződését a társa felé nyilvánvalóvá teszi. Mindkettőnknek legyen levegője, autonóm birodalma, saját tere, énideje, örömöt jelentő tevékenysége, legyen a magányigény teljesen természetes.

A végén nagyot zuhan az, aki egészen alárendeli önmagát, ha egy éretlen, támaszkodó személyiség a párkapcsolatot terápiaként értelmezi, és csak akkor ragyog, ha az a másik ragyogtatja.

A hosszú ideje egyedül élőkre kevéssé jellemző, hogy elsietnék a dolgokat és össze-vissza vetnék bele magukat tiszavirág életű kapcsolatokba. A tudatosság mindenképpen dicséretes, de mindenképpen kell a nyitottság, a spontaneitás, a játékosság, a fent említett elérhetőség érzése a szerelem számára, hogy ki tudja mondani a következő szavakat: készen állok, hajlandó vagyok, kíváncsi vagyok. Ezek nélkül nem lehet új párkapcsolatot kezdeni.

A magányhoz szokott, és abban elégedetten, boldogan élni tudó ember fejlett önismeretre tett szert, megtanult felemelt fővel nemet mondani, és elsétálni. A nehézségekből, csalódásokból elsajátította a leckét, és már képes azt mondani, ebből is tanultam, és legalább megpróbáltam. Egy mentálisan erős ember számára nincs kudarc, csak visszajelzés.

Bőven volt ideje gondolkodni azon, mire van szüksége, és főleg, hogy mire nincs. Aki egyedül néz szembe a kihívásokkal, az óhatatlanul megerősödik, és később sem kényelmesedik bele a párkapcsolat puha, komfortos fészkébe, mint az, aki teljes ráutaltságban, passzív kiszolgáltatottságban, kikarózva éli életét. Egyedül is tudni kell virágozni, szoros gyökerekkel talpon maradni, tépáztatva lenni, majd újra erőre kapni, és felállni. Ez érdemel igazi tiszteletet, és így kellene élni ezt az életet mindenkinek.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: TheDigitalWay via Pixabay.com

Kasya via Pixabay.com

StockSnap via Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (1)
  • ...

    Ildy0310

    2017. november 19 16:23
    Jobb társ csak akkor válik abból, aki sokat volt egyedül, ha a Biblia mértéke szerint végiggondolja életét. Mennyire megbízható, becsületes, ragaszkodó, és kitartó? Az életünkben addig már bekövetkezett események jól megvilágíthatják ezeket. Megláthatjuk azt is, hogy hol van változtatásra szükségünk. Törekedjünk a tökéletességre, hogy azt a jó munkát, amit Isten elkezdett bennünk, be tudja fejezni. A Biblia azt mondja: "Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van a reménye." (Jer.17,5)
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk