Jól választottál párt magadnak, ha visszanézve ezt elmondhatod...

Mindannyian őszinte, maszkok nélküli, kitakart arcú szerelemre vágyunk, de nagyon sokszor nem tudjuk kivárni ezt az állapotot, pedig egy párkapcsolat megéréséhez, elmélyüléséhez idő kell. Lassan lépegetünk egymás felé, minden nap közelebb és közelebb férkőzünk egymás szívéhez. Sokunknak nem is olyan könnyű egycsapásra MI-ben gondolkodni. Átállítani a fejünkben a kapcsolót valamiféle társidentitásra, megszokni a tudatot, hogy egy másik ember folyton jelen van, és vele folyton relációba kerülünk. Csak fokozatosan, lassan tudunk hozzá, vele kapcsolódni, és a szinteket nehezen, vigyázva, szorongva lépjük, érzelmi, lelki, testi, szellemi, racionális szinteken bukdácsolunk. A másik ember az énhatárainkat feszegeti, vajon vele feladhatjuk a független identitásunkat? Érzelmi káoszba kerülünk, egyik pillanatban életünk szerelmét látjuk benne, a másikban pedig egy idegent, aki a territóriumunkra tör. Féltjük önmagunkat. Ezek normális érzések a kapcsolatok kezdeti szakaszában, de az elmélyüléssel, kötődéssel, a bizalom szilárdulásával ezek a megélések változnak, és az Én-ből egy napon Mi leszünk, észrevétlenül megtanuljuk a többesszám használatát.

Való igaz, a kezdet kezdetén valami olyat keresünk, ami nem vagyunk, ami hiányzik belőlünk, amit elmulasztottunk elsajátítani, mert nem volt lehetőségünk, nem voltunk elég nyitottak, bátrak. Izgalomba hoz az újdonság, és elvarázsol, rabul ejt a merőben ellentétes személyiség, a „másik felünk” megtalálásának idillikus révülete. Nincs ennél nagyobb eufória a szerelmek kezdeti lángolásában. Aztán ráébredünk, hogy az ellentétek valóban vonzzák egymást, de emberek vagyunk, nekünk hasonlóvá kell válnunk.

Jól választottál párt magadnak, ha visszanézve elmondhatod: szerethettük egymást, mert kezdettől fogva összeillők voltunk. Honnan tudjuk, hogy összeillünk? Az összeillés legbeszédesebb jele az otthonosság érzése. Neki átadom és megadom magam, átengedem őt a bizalmatlanságom védőburkán, bátran szeretek, egészen közel engedem. Két összeillő ember nem egyszerűen passzol egymáshoz, hanem egymás közelében nyugalmat, kiegyensúlyozottságot, érzelmi biztonságot élnek meg, lelki szinten is hazaérkeznek egymásban, otthon vannak. Ez az otthonosság érzése, ami talán a legfontosabb. Az összeillés lényege az is, hogy a szokásaink képesek egymásba olvadni, mindez megnyugtat, érzelmi biztonságot hoz. A kapcsolatunknak értelmet adunk, hagyományokat, ismétlődő szokásokat, egy megbonthatatlan szeretetburkot teremtünk, ami nem sérülhet, melyen nem támadhat rés.

Az otthon soha nem házakat, falakat jelent, vagy réztáblát a kapun, hanem fontos emberi kapcsolatokat, melyekben úgy nyilvánulsz meg, és az lehetsz, aki vagy. Jól választottál párt magadnak, ha visszanézve ezt elmondhatod: nem kényszerültünk arra, hogy feladjuk független identitásunkat, önmagunkat. A humor szintén nagyon fontos faktor. A feszült légkör pillanatok alatt feloldható humorral, az együtt nevetés, egymás rezgéseinek átvétele segít elsimítani a konfliktusok élét. Az összeillő emberek egymás humorára érzékenyek, egymást felvidítják. Amikor a két ember nem érti egymást, akkor nem is tudnak egymás humorán nevetni, így idővel egészen ki is ölik egymásból a jókedvet.

Jól választottál párt magadnak, ha visszanézve elmondhatod: hasonlók voltunk a kezdet kezdetétől, közösek voltak az alapvető értékeink és a céljaink nagy része is, így nem kellett lemondanunk róluk, nem sajnáltuk a kikerült utakat, amelyekre nem léptünk rá. Csak így tudjuk egymást az életen átsegíteni, így lehetünk egymásnak szövetségesei, csak így élhetünk biztonságos társszerelemben. Harmóniában vagyunk, ha azonosak az életről, az alapvető értékekről szóló nézeteink, ha képesek vagyunk közelíteni értékrendünket, ha hasonló életciklusban haladunk, és többnyire megegyeznek a prioritásaink. A szerelem, a szenvedély önmagában nem elég. Csak hasonló lelkületű, hasonló értékrendű emberek tudnak boldogan együtt élni. Azok a párkapcsolatok a legműködőképesebbek, amelyek két hasonló ember szövetségéről szólnak.


Cikkajánló: Miért retteg sok férfi az elköteleződéstől?
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Nyisd meg a szíved olyasvalaki felé, akinek képes vagy átadni és megadni magad, átengedni őt a bizalmatlanságod rétegjein, akinek közelében nyugalmat, kiegyensúlyozottságot, biztonságot élhetsz meg, az otthonosság érzését. És akivel kölcsönös tisztelettel viseltettek egymás iránt, aki jól, megfelelően szeret, aki mellett megbecsülve, szeretve érzed magad, és szabadabb, boldogabb az életed mellette, mint nélküle.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter író, a Meddig tart a kapcsolatunk? című könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotók: Anestiev via nukul2533_0 on Pixabay.com

People photo created by freepik - www.freepik.com

A L L E F . V I N I C I U S Δ on Unsplash

Matheus Ferrero on Unsplash

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk