Lábalj ki az életközépi válságból!

Mindannyian esendők vagyunk, tökéletlenek és halandók. Óriási törést jelent, amikor rájövünk, hogy halhatatlanságunkról és különlegességünkről szőtt kamaszkori álmaink csak illúziók, hogy mind egy irányba tartunk, s hogy egyikünk sem válthat retúrjegyet.

Nem leszünk már űrhajósok, hősök, híres rockzenészek, nem mi fogjuk megírni a világ legjobb regényét, és nem mondogatjuk többé, mi aztán nem fogjuk ugyanazokat a hibákat elkövetni, mint a szüleink. Felhagyunk a hősies, rebellis gondolkodással, olyan kifejezéseket kezdünk használni, hogy „bezzeg az én időmben” vagy „amíg az én kenyeremet eszed”, esetleg „nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel” és más szülői kliséket, melyektől mi magunk is sikító frászt kaptunk annak idején.

Az életközépi válság az érett felnőttkor válságos szakasza. A midlife crisis jelenséggel elsőként Carl Gustav Jung foglalkozott, azt tapasztalta ugyanis, hogy az emberek többsége élete delén valamiféle érthetetlen válságba jut, és kétségbeesetett, őrült „lélekkeresésbe kezd”. Esztelen pályaelhagyások, hirtelen válások, impulzushalmozás, fájdalmas emberi, és lelki konfliktusok jelzik ennek a szakasznak a kritikus voltát. Jung szerint az emberi életutat úgy kell elképzelnünk, mint a Nap pályáját: a felkelő Nap ahogy emelkedik, egyre nagyobb területet világít meg sugaraival. Ahogy a Nap az idő múlásával egyre inkább kiterjeszti fényét a külső világra, úgy lesz az embernek is egyre világosabb és gazdagabb a tudata azon keresztül, amit megtapasztal, amit birtokba vesz. Valójában nem tudja, mikor is ér el a zenitre. Amikor azonban a zenitet elhagyja, ragyogása, sugarai gyengülnek, és már nem kifelé, hanem befelé, önmagának világít. Ezt a korszakot élik meg sokan a sors várószobájában való toporgásként, hanyatlásként.

Olvasd tovább a cikket a felhívásunk után! Idén már csak három alkalommal, de három különleges témával várja a férfiakat és nőket BEDŐ IMRE Férfiak Klubja-alapító, bestselleríró és keresett előadó az Ötvösműhely nevű méltán sikeres előadás-sorozaton! (Alkamanként külön kell regisztrálni és támogatni!) Kattints a képre a részletekért:

A férfi habitusából adódóan nehezebben veszi az akadályokat, és nagyobb veszélynek van kitéve, de a nőket is érinti az életközépi krízis problémája. Az embert manapság mintha kizárólag a folyamatos külső ingeráradat, és a fiatalság kultusza éltetné, mintha félnénk megöregedni, pedig ráncaink nem kérnek elnézést, azok ott vannak, és maradnak is velünk, üzenve a világnak, hogy szerettünk, töprengtünk, tépelődtünk, nevettünk, szenvedtünk, fészket raktunk, gyereket szültünk, éltünk. A boldogságot önkéntelenül is a szépséggel és a fiatalsággal azonosítjuk, és súlyos igazságtalanságként, veszteségként éljük meg, ha elhagyjuk a „zenitet”. Negyven-ötvenéves kor körül pedig csak annyit kellene felismernünk, hogy már más az életfeladatunk, mint korábban. Valahogy nem szeretjük a belső kincseinket rakosgatni, nem szeretünk befelé ragyogni, nekünk mindig a csinnadrattás, vibráló, külső impulzusok kellenek, és a folyamatos külső megerősítés, hogy még érünk valamit, ott vagyunk a szeren. A hagyományos társadalmak többségében könnyebb volt elfogadni az öregedésnek ezt az életfeladatát, mert az öregek ott a bölcs szerepét kapták, és ha ezzel élni tudtak, tisztelet övezte őket. Ma szinte csupán az örök fiatalság tűnik értéknek, és balgán eltékozoljuk „belső kincseinket”, nem figyelünk befelé, és elherdáljuk, figyelmen kívül hagyjuk a lelki fejlődés érett felnőttkori lehetőségeit.

A férfi karriert épít, és családot alapít, majd úgy a negyvenes éveinek végén az életközépi válság kísérő jelenségeként, húsz-harminc évvel fiatalabbra cseréli korban hozzá illő, jó karban lévő, azonos szellemi szinten lévő, és hasonló kultúrigényű társát. Az új kapcsolat visszatölti a fiatalos pezsgést az elszürkült, lendületet vesztett hétköznapokba, és életstílus és szexualitás terén is kitágítja a horizontot. A fiatal nő kellék, túlélési eszköz, ami a midlife krízist simábbá, zökkenő- és fájdalommentessé teszi. Kellék, akárcsak a húszévnyi, passzív időszak után hirtelen váltott kondibérlet, a családi autó helyett az ötszáz köbcentis motor, extrém sportok iránti kiugró érdeklődés, egy vadvízi evezés túra, vagy lelkes készülődés a triatlonra. Egy szerető megszerzése azt az érzést adja vissza, hogy férfiként (és az ugyanúgy igaz ez a nőkre is – nőként) még értékes, még csábító, még vonzó, tehát még ér valamit. Az ilyen viselkedés mögött szinte mindig a fiatalság elvesztésének riasztó, irtóztató érzése áll.

Létrejöhet mély érzelmi összetartozás extrém korkülönbséggel is? A kapcsolat kezdetén világosan érzékelhető az adás és elfogadás egyensúlya. Ez kicsit hasonlít egy pénzbedobós automatához, a férfi belerak gondoskodást, felelősségvállalást, stabil egzisztenciát, nyugodt életkörülményeket. A nő cserébe ad fiatalos lüktetést, szabadságérzést, aktív szexet, ismeretlen, új élményeket. Másrészről, a fiatal nő, idősebb férfi kombináció akkor is tiszta, világos tükröt mutat a személyiségről, ha éppen nem vagyunk rosszmájúak. Egy huszonévei elején járó nő, bármilyen önállónak és függetlennek mondja magát, valljuk be, még sután mozog az élet és érzelmek szövevényes erdejében. Éppen kilépett a család biztonságot nyújtó komfortzónájából és hopp, egyenesen besétált egy harminc évvel idősebb, kapuzárási pánikban szenvedő férfi nyújtotta komfortzónába, minden mérlegelés és cécó nélkül. Csak a helyszín más, ő pedig tíz körömmel kapaszkodik a kényelmet és biztonságot nyújtó father figure-be. A rózsaszín köd elmúltával gyakran eredményez konfliktushelyzeteket az, hogy a párok különböző életciklusokban haladnak, és éppen más életfeladatokkal kell szembesülniük. A korosodó férfit zavarhatják fiatal párja szűnni nem akaró elvárásai, és az élethez viszonyuló passzív attitűdje.

Megkezdődik az eltűnt idő nyomában való menetelés, a fájdalmas visszatekintés, világossá válik a sok elpazarolt év, a tömérdek meg nem valósult, elvetélt álom. A kapuzárási pánikban szenvedő tényleg pánikba esik, mielőbb szeretne mindent korrigálni, az életet élni, falni, habzsolni szeretné a maga teljességében, a családi életet kelepcének, kínzó mókuskeréknek érzékeli. Gyakran cselekszik irreálisan, és hátrahagy odaadó hitvest, három gyereket, ingatlant és ingóságot, csakhogy megvalósítsa önmagát. Ha a férfi túléli a válságot, akkor tékozló fiúként hazatér a családi fészekbe, komplett, lecserélt ruhatárral és egy jól sikerült szemhéjplasztikával, de előfordulhat, hogy a magára hagyott, elviekben szomorú negyvenes neje még hatékonyabb válságkezelő technikával állt elő. A családfő távollétében ugyanis olyan szexi bombázót varázsolt magából, hogy a bűnbánó férj leesett állal ejti ki a kezéből a frissen vásárolt, dizájner utazó bőrönd családot.

Szociológusok szerint a most uralkodó létbizonytalanság, az anyagi nehézségek, az egzisztenciális szorongás is nagyban megnehezítik a középkorú férfiak életét. Itthon sajnos egyáltalán nem az a jellemző, hogy egy negyvenes éveiben lévő férfi nyugodtan hátradőlhet a bőrfotelben, mert a bankban milliós összegek garantálják a család túlélését. A férfi gyakran egyedül, vagy nagyrészt egyedül felelős egy egész család megélhetéséért, és így joggal szorong a jövő miatt. Bizonytalan munkaviszony, és egyre nagyobb összegű törlesztő részletek is nehezítik a mindennapokat, miközben egyre nagyobb a fullasztó nyomás a mellkasán, hogy a külvilág felé az „aranyéletet” kommunikálja, vagyis hogy képes annyi pénzt keresni, hogy igenis mindenre jut.

Mindenki másképp éli meg a krízishelyzeteket, de általánosságban azokat viseli meg a leginkább az életközépi válság, akik mindenképpen a fiatalkori mércéjükkel akarják mérni magukat, akik azt a hamis képet vetítik kifelé, hogy semmi gáz, ők tartják még a kölykök ritmusát. Megkönnyíti a válság feldolgozását, ha jó érzéssel tekintünk eddigi életünkre, elért eredményeinkre. Hinnünk kell abban, hogy az ember folyamatos örömteli alkotásra, teremtésre, kreatív energiáinak felszabadítására hivatott, akkor is, ha túl a zeniten kicsit lecsendesedik, ha ragyogása, sugara gyengül, és belső kincseit rakosgatja.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter párkapcsolati tréner, képzésben mentálhigiénés szakember, író, tanár, a Meddig tart a kapcsolatunk? című könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: Hernan Piñera via Foter.com / CC BY-SA

jaci XIII via Foter.com CC BY-NC-SA

geralt via Pixabay.com

psd via Foter.com / CC BY-NC-SA

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk