Már gyermekkorban eldől, ki lesz alkalmas érzelemdús kapcsolatra?

Életünket kezdettől fogva átszövik a kötődések. Egészséges lélekkel kötődni valakihez elemi szükséglet, olyan, mint amikor a gyökér kapaszkodik, és ha elég erősen, szilárdan áll, akkor elkezdődhet a közös élet, a fa és a talaj együtt létezése.

Egy gyökér nem lehet életképes talaj nélkül, egészséges lelkületű ember nem létezik kapcsolatok, kötődések nélkül. A kötődés vágya ott él mindannyiunkban, és akár mélyre szorítjuk, akár szembenézünk vele, a vágy mégis elemi erejű.

Mindannyian máshogy szeretünk, mások a kötődési mintáink. Vannak, akik félve, bátortalanul, vigyázva, fóbiáktól szenvedve, folyton gyanakodva. Van, aki őrülten, mohón és birtokolva. De lehet szeretni magabiztosan, pozitív gondolatokkal, bizalommal telve is. Te hogyan szeretsz?

Gondoljunk csak bele: életünk kezdetén, már a magzati korban is tulajdonképpen „párkapcsolatban” élünk. A magzati létben egy dédelgető, óvó, vigyázó, szeretgető burokban létezünk, a magzatburokban, ahol édesanyánk minden egyes simogató mozdulatával, amikor megérinti a hasát, endorfint, örömhormont küld számunkra.

Ha van egy társam, akkor hozzá tartozom és kölcsönösen számíthatunk egymásra. Az anya-gyermek kapcsolati szimbiózistól kezdve testi és lelki kötelékek fűznek össze minket egész életünkön át. És bár a kötelék „másik végén” a személyek változhatnak, az alapkötés mintája nem változik, és a kötődés iránti vágy elemi erejű marad.

Már gyermekkorban eldől, ki lesz alkalmas érzelemdús kapcsolatra?

A legelső, korai anya-gyerek kötődésünk minősége, vagy annak hiányossága a legmeghatározóbb emberi kapcsolatainkban, és ez életünk végéig kitart. Az a kötődési mintázat, amelyet gyermekkorunkban az anyával kapcsolatban alakítottunk ki egész életünkben jellemző lesz ránk, és lehet rajta javítani, de az alapvető mintázatok alattomosan ott ragadnak saját párkapcsolatunkban. Mindenkit jellemez egy kötődési stílus, és korán kiderül, hogy nem mindenki alkalmas bensőséges, érzelemdús kapcsolatra.

Már gyermekkorban eldől, ki lesz alkalmas érzelemdús kapcsolatra. Az első anyai érintések a jelzésekre, a sírásokra való reagálása mind ott van mélyre szorítva tudattalan emlékeinkben, és a bizalom, az elfogadás, az együttlét szintjein ezt a sémát akarva akaratlan előhívjuk kapcsolatainkban. Meghallotta a sírásaid közötti különbséget és reagált is rájuk? Elérhető és válaszkész volt? Képes volt megnyugtatni, érzelmi biztonságot teremtett? Kielégítette érzelmi, fizikai szükségleteidet? A párkapcsolatban valójában ugyanez újrajátszódik: meghalljuk és megértjük egymás hangját, figyelünk, reagálunk, tekintetünket egymásra fókuszáljuk. Ez a korai anya-gyermek kötődés biztonsága vagy bizonytalansága jelenik meg minden ragaszkodáson alapuló emberi kapcsolatban. Ha valaki folyton hiányt szenvedett, vég nélkül sírt, bizonytalan volt, örökösen várakoznia kellett figyelemre, érzelmi és fizikai igényeinek teljesítésére, ez a bizalmatlanság és frusztráció időnként majd bekopogtat későbbi párkapcsolata ajtaján is. Minden kötődéstől való félelmünkben ott van az elhagyatástól rettegő gyermeki énünk.

Ha valakit gyerekként a legfontosabb, érzelmileg legközelebb álló ember elhagyta, elhanyagolta, folyton várakoztatta, esetleg bántalmazta, akkor a gyanakvás, a bizalmatlanság ugyanúgy átlengi a felnőttkorát is, mert gyermekként azt tanulta meg, hogy még a szeretetkapcsolatokban sem bízhat.

A kötődéstől rettegő ember nem ver igazi gyökeret sehol

Nem kapaszkodik teljes szívvel-lélekkel a táptalajba, csak olyan félgőzzel, hogy bármikor kiszállhasson, bármikor szakíthasson. Félig-kapcsolatokban él és majdnem-szerelmeket él meg, közben ott cirkulál bensőjében a félelem; félelem az egyedülléttől, félelem az esetleges sérülésektől, a megalázottságtól és szégyenérzettől. Félelem az öleléstől, az intimitástól. A köteléktől rettegő ember is nagyon szeretne már tartozni valakihez, hamar fellelkesül, többes számban beszél, tervezgeti a közös jövőt. Úgy tűnik, nagyon vágyik már egy szeretetteljes kapcsolatra, ezért érzelmileg hamar „bevonja” a másik embert, aki ragaszkodni kezd, szexuálisan és érzelmileg is elköteleződik. A kötelékfóbiás fejében itt ezen a ponton aktiválódik a pánikgomb, és eltűnik, „ghostingol”, köddé válik, mintha sosem lett volna.

A ghosting, mint szakítási trend manapság olyannyira gyakorivá vált, hogy már meg sem lepődünk rajta? Bizonyára így van, és csak azért mert tendenciává vált, még érezhetjük azt, hogy majdnem halálos szívlövést, vagy legalábbis szívtörést szereztünk attól, aki köddé vált, aki a legdurvább, passzív agresszív elutasítási módozatot használva eltűnt az életünkből.

A ghosting, a köddé válás furcsa képessége sajnos alattomosan begyűrűzik emberi kapcsolatainkba. Beszédes kommunikációs forma lett a párkapcsolatokban, és érezze magát nyugodtan furcsán, aki nem érti a néma csendet, a kikapcsolt telefont, a megválaszolatlan üzeneteket, a látszólag nagy súlyú kimondott szavakat, szép ígéreteket, amelyek azonban könnyedén, gyorsan pukkannak ki, és vesznek a semmibe, akár a szappanbuborék.

Egy tehetséges ghoster eltűnik az állítólagos adott, „szent” szavaival együtt, kihátrál csak úgy hirtelen, közben mindvégig mosolyog, és bólogat, hiszen rátermett, jó érzékű illuzionista. Talán még egyszer hátranéz titokban, és tekintete azt üzeni, majd túléled, feldolgozod, majd az idő megoldja, elfelejted, hogy bíztál, időt, energiát, reményt invesztáltál. Ne keress miérteket, költői kérdés marad, úgysem válaszolja meg senki.  Egy ghosterrel életed ezen szakasza befejezetlen történet, be nem teljesült szép ígéret, nyitva maradt mondat, vessző, három pont, félbe maradt, tisztázatlan, lezáratlan ügy.

Aki biztonságosan kötődik pozitívan ítéli meg önmagát és a társát, meleg, bizalommal teli, érzelemdús, tartós kapcsolatban él. Nem fél elköteleződni, de a hosszabb-rövidebb ideig tartó egyedüllét periodusok sem jelentenek számára problémát. A biztonságosan kötődő emberek a legelégedettebbek, stabilan hisznek önmagukban, a társukban, a kapcsolat életképességében, a társkapcsolattá szelídült szerelem erejében.

Az ambivalens kötődő túlságosan szoros intimitásra, párkapcsolati szimbiózisra vágyik. Kapcsolatával gyakran elégedetlen, ha nem kap elég szeretetet, és megfelelő válaszokat erős kötődési igényére. Önértékelése, önmagáról alkotott képe szinte teljes egészében társa hozzáállásától függ. Aggodalmas, féltékeny, gyanakvó, szorongó, heves érzelemkitörések jellemezhetik. Rengeteg erőfeszítést tesz meg annak érdekében, hogy kivívja a szeretett ember közelségét, és folyamatosan figyeli azokat a jeleket, amelyek a jelenlét, a figyelem, az érzelmi közelség hiányát jelzik.

Az elkerülő kötődő bizalmatlan, megtanulta nem kifejezni az érzéseit. Ő látszólag rendben van szoros érzelmi kötelék nélkül is, nincs rá igénye, hogy érzelmileg közel kerüljön a másikhoz. Függetlenségre, önállóságra törekszik, hiszen így elkerülheti az elköteleződést. Lelke mélyén kötődni vágyna, közben retteg mindennemű szoros köteléktől, ezért csak úgy képes feloldani ezt a komoly kettősséget, ha tagadja és elfojtja érzéseit. Olyan kapcsolatokra vágyik, amelyben sok az intimitás és a meghittség, de ha mindezt megkapja, nehezen tudja azt befogadni. Sokszor kellemetlennek, terhesnek találja az intimitást és nyűgösnek érzi a kölcsönösséget, ami pedig a hosszú távú kapcsolatok fejlődését szolgálná. Krízisek idején, stresszhelyzetben kevés támogatást ad társának. Kapcsolatai így hamar kiüresednek, tiszavirág életűek.

Cikkajánló: Egy jó társ biztonságban kell legyen ahhoz, hogy biztonságot tudjon adni!

A párkapcsolatokban a rengeteg konfliktus sok esetben abból ered, hogy nem ismerjük fel egymás kötődési stílusát, és nem tudunk ehhez alkalmazkodni.

Aki saját kötődési jellemzőit felismeri, már jó úton jár, mert megkönnyítheti annak a helyzetnek a kezelését, amikor társunk értetlenül áll a viselkedésünkkel szemben. Ahhoz, hogy rossz sémáinkat levetkőzhessük, legyen bátorságunk tudatosan változtatni, küzdeni a beégett emlékeink ellen.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: StarFlames on Pixabay.com

freestocks-photos on Pixabay.com

smpratt90 on Pixabay.com

StarFlames on Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (1)
  • ...

    Ildy0310

    2018. május 20 13:32
    Gondolkodó emberek jól tudják, hogy akik az érzéseiket, megtapasztalásukat a gondolkodásnak elébe helyezik, az igazság és a valóság megragadásának alacsonyabb fokára helyezkednek. " Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg." Példabeszédek 24:3
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk