Még egy küzdelmes házasság éjszakájában is pislákol fény

„Még egy küzdelmes házasság éjszakájában is pislákol némi fény. Figyeljünk erre a fényre, és végül be fogja tölteni az egész szobát” – írja Gary Chapman. Kapcsolatunk szakaszaiban számos természetes krízisfolyamat játszódhat le, mert ez az élet normális rendje. De ha ezeket nem sikerül jól kezelni, az könnyen, tégláról téglára érzelmi falakat építhet, ezek egyre magasabbak lesznek, melynek eredménye a teljes elzárkózás.

A lányregényes ideák tévesek, miszerint a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” után minden szépen kiszámítható és konfliktusmentes. Még csak ezután jön a java: közeledések, távolodások, mosolyszünetek, hatalmi harcok, nagy kibékülések, a jó és kevésbé jó körforgása, ezek mind a kapcsolatunk dinamikáját adják, ettől parázslik a szerelmünk akár egy életen át. Ne félj az őszinteségtől, az építő vitáktól. A házasság néha inkább kalandtúra, egyeztetés, tervezés, huzakodás, engedés, kipróbálás, gyakorlás. Sírás, nevetés, veszteség, nyereség. Idő és rengeteg türelem jól, szépen, helyesen beleadni a közösbe ami helyes, ami érték, ami hasznos. A sikeres konfliktuskezelés megtanulása önmagában még nem elég, mert mindig vannak és lesznek konfliktusok, amelyek nem kezelhetők, és ellentétek, amelyek kibékíthetetlenek. Ezeket vagy elengedjük, és megtanulunk velük együtt élni, vagy nem.

A boldogság nem egy stagnáló állapot, és nem érkezik ingyen, hanem hosszú, közös fejlődési út eredménye. A párkapcsolatunk sikere kettőnkön múlik, akik nem félünk megnyitni a szívünket egymás felé, és nem félünk minden tőlünk telhetőt invesztálni. Energiát, figyelmet, minőségi időt, bókot, elismerő szót, meglepetést, gyöngédséget, spontaneitást, szerelmet, összetartó szeretetet, szexet, vágyat. A házasság tényleg olyan, mint egy befektetési számla. Minél többet invesztálok a szövetségünk megerősítésébe, a kedvességem, támogatásom, odaadásom és tiszteletem kinyilatkoztatásával, annál intenzívebben növekszik közös érzelmi bankszámlánk, ahol így mindig elegendő érzelmi alap marad, hogy fedezze a kapcsolatunk által elszenvedett veszteségeket. Így tudjuk folyamatosan kapcsolatunk sérüléseit gyógyítani, és az utat egymás felé újra és újra megtalálni.

Mert a szerelem, a szenvedély, a vágy és a kémia tényleg nem elég. Az ellentétek vonzzák egymást, de képtelenek együtt boldogan élni. Az igazán boldog párkapcsolatban élőknek valóban sok közös vonásuk van, és azonosak az alapvető értékekről, az életről szóló elképzeléseik. Azok a párkapcsolatok működnek igazán jól, amelyek két hasonló ember szövetségéről szólnak. Az összeillés talán legbeszédesebb jele az érzelmi egyensúly, az otthonosság érzése. Két összeillő ember egymás közelében biztonságot, nyugalmat, kiegyensúlyozottságot él meg, hazaérkeznek egymásban, otthon vannak. Az otthon fontos és értékes emberi kapcsolatokat jelent, intim és őszinte kapcsolódást, ahol valóban levetheted a maszkjaidat, megmutathatod sebezhetőségedet, lehetsz az, aki vagy, mert nem kell félned, hogy sérülni, vagy sérteni fogsz.

Ha mást vártál a házasságtól, akkor tudd, hogy tökéletes párkapcsolat nem létezik. Csak olyan, ami megfelelő, ami hiteles, életszerű, valamint elég jó, elég komfortos ahhoz, hogy mindketten boldognak érezzük magunkat benne. A tökéletesség hajszolása boldogtalanná tesz, és fájón mérgezi a kapcsolatot, sokkal inkább a mély, elkötelezett szeretet, a tisztelet, a megbocsátásra való képesség, a kiegyensúlyozottság, az egymás közelében megélt biztonság a fontos. És a tény, hogy pontosan látjuk egymás hibáit, gyengeségeit, mégis a szeretet szemével egymásra tekintve nem a hibákra koncentrálunk, hanem olyan szintű erősségeket, pozitívumokat vagyunk képesek meglátni egymásban, amelyeket a környezetünk talán nem is vesz észre. A társam iránti pozitív attitűd, az hogy hiszünk egymásban, meglátjuk a rejtett értékeket, és nem a rossz dolgokra koncentrálunk, végül egyfajta önbeteljesítő jóslatként kezd működni, és elkezdünk eszerint is élni. Így tudunk fejlődni, úton lenni, egymást folyamatosan emelni.

A férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.”(1Móz 2,24)” Nagyon fontos, hogy mindkét félnél megvalósuljon a szülőkről való érzelmi és fizikai leválás az „elhagyás és ragaszkodás” kettős feltétele. Ez az elszakadás nem azt jelenti, hogy a férjnek vagy feleségnek végleg szakítania kellene a szüleivel és korábbi családtagjaival. Sokkal inkább annak a fontos ténynek a felismeréséről szól, hogy az egymás iránti elköteleződéssel új család született, érzelmileg és anyagilag is kialakul a független, felnőtt identitásunk. Az egymáshoz való ragaszkodás pedig nem amőbapárként létező örök szimbiózist jelent, hanem egy bensőséges egységet. A ragaszkodás a kulcs ahhoz, hogy kapcsolatunk a vészterhes időket, a kríziseket is kiállja.

„Még egy küzdelmes házasság éjszakájában is pislákol némi fény. Figyeljünk erre a fényre, és végül be fogja tölteni az egész szobát” – írja Gary Chapman. Kapcsolatunk szakaszaiban számos természetes krízisfolyamat játszódhat le, mert ez az élet normális rendje. De ha ezeket nem sikerül jól kezelni, az könnyen, tégláról téglára érzelmi falakat építhet, ezek egyre magasabbak lesznek, melynek eredménye a teljes elzárkózás. A konfliktusok felvállalása és kezelése tartja szorosan kötelékünket. A konstruktív vita, amelyben negatív érzéseinket is bátran, nyugodtan ki merjük nyilatkoztatni, kiszellőzteti a kapcsolatot, friss levegőt, életet visz bele. Nem kell kivetkőznünk önmagunkból, sem emberi méltóságunkat elveszíteni, inkább mindkettőnknek arra kell törekednie, hogy vitánk feloldást hozzon, és mielőbb egymást átölelve, megnyugodva, megelégedve lezárjuk a témát.

A távolság és közelség egyensúlya a hosszú távú kapcsolatok egyik legjobb eszköze. Ha az ember időnként el tud távolodni, és egyedül is izgalmassá, sikeressé, pozitívvá képes válni, ha megélheti, hogy hiányzik neki a társa, mindez fenntartja a kíváncsiságot, az érdeklődést, és így a vágyat is egymás iránt. A párkapcsolatban mindkét félnek szükséges megélnie saját autonómiáját, függetlenségét, miközben elkötelezettségét a társa felé nyilvánvalóvá teszi, nem hagyja őt kétségek között. Mindkettőnknek legyen levegője, autonóm birodalma, szenvedélye, örömet hozó, privát tevékenységei. Nagy igazság, hogy az ember tényleg mindig akkor jön rá, milyen fontos a társa, és mennyi fejlődés volt a közös életük éveiben, amikor már elveszítette.

A szex önmagában nem tart össze egy kapcsolatot, de hiánya képes tönkretenni azt, tartja a mondás. A szexnek nagyon is sok köze van a boldog párkapcsolathoz. A kezdeti évek égszakadás-földindulás érzése után, amikor a pattognak a szikrák és tombolnak a hormonok, a párkapcsolatban eljönnek a hétköznapok. A kapcsolat dinamikája megszelídül, átalakul, de továbbra is érzelmi és biológiai igényünk kell, hogy maradjon a boldog testi szerelem. Ha minden más, a munka, a napi rutin, még a lényegtelen, hétköznapi dolgok is a szex elé helyeződnek, az ölelés, az érintés egyre inkább csupán lelki közösség, akkor érdemes elgondolkodnunk, és főleg beszélgetnünk arról, hogyan értelmezzük a szex hiányát.

Cikkajánló: Minden jól működő kapcsolat egyik titka, hogy elfogadjuk a tényt, kapcsolatunk folyamatosan fejlődik és változik

A gyermek örökre megjelöl, és újabb szerepkörökkel gazdagít. Semmiképpen nem az a célja, hogy elvegyen tőlünk bármit is, sokkal inkább szerepgazdagodást ad ajándékba. Nehéz időszak ez, és kevés időt szentelünk ilyenkor a párkapcsolatunk ápolására, az intimitás fenntartására. Ízlelgetjük ezt az új szerepet, az anyaság és apaság szerepét, könnyen átváltunk a másik keresztnevéről az apa-anya megszólításra. Ez intő jelzés lehet arra, hogy a párkapcsolat elcsúszott az idők folyamán. Tudatosodjon bennünk, hogy az apa-anya szerep a kapcsolatunktól elválasztott szerepet tölt be, a szülői szerepet. Létezünk Mi, a párkapcsolati intim szerepünkben, és csak azután jön a szülői funkció. Vagyunk Mi, és van a gyerek. A mi harmonikus, és kiegyensúlyozott, érzelmi biztonságot nyújtó szövetségünkben nevelődik, fejlődik egy egészséges lelkületű, boldog gyermek.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter párkapcsolati tréner, képzésben mentálhigiénés szakember, író, tanár, a Meddig tart a kapcsolatunk? című könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotók: StockSnap képe a Pixabay -en. 

StockSnap képe a Pixabay -en. 

InstagramFOTOGRAFIN képe a Pixabay -en. 

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk