Megmutatni, hogy egy férfinak hogyan kell bánnia a nőkkel – ez is az apa feladata

Egy önmagát elfogadó, saját értékeivel tisztában lévő édesanya az első, aki lánya női önbizalmát tréningezi, ezért óriási a felelőssége. A női szerepét elégedetten megélő, nőiességében ragyogó anya észrevétlenül átadja a lányának a női lét teljességének receptjét, aki így tud Nővé válni és tisztelni önmagát.

És mit adhat egy apa a lányának egy teljes családban? Mi az, amit egyedül ő taníthat meg a leghitelesebben? Az, hogy milyen nő válik egy kislányból, az nagyban függ attól is, milyen volt a férfi, aki felnevelte. Egy lány életében az apának köszönhető a nő-férfi kapcsolatának kibogozása és megértése. Az apa kezdetben az egyetlen férfi az életében, aki a legokosabb, legerősebb, legodaadóbb az egész világon, és igen, az apának mindent meg is kellene tennie azért, hogy ez így is maradjon. Ne egy képzelt, pozitív tulajdonságokkal felruházott, távoli hős legyen, aki hol feltűnik, hol eltűnik a lánya életében, hanem legyen valóban jelen, legyen érzelmileg elérhető, méltó példakép. Ahogyan egy férfi a feleségével bánik, a gyerek úgy kap folyamatos visszajelzést arról, hogyan is működnek a párkapcsolatok. Érzékeny kis szenzoraival akaratlanul is figyel. Viselkedésmintákat raktároz, és azokat a későbbiekben előhívja majd. Egy kislány így lesz felnőttként sérült, női szerepénk betöltésére alkalmatlan felnőtt, vagy éppen egészséges önbecsülésű, saját értékeivel tisztában lévő nő, aki tudja, mit várjon el a férfiaktól, és legyen ez elsősorban a tisztelet.

Az apa vállán óriási a felelősség terhe, mert minden nap tudatosan, vagy tudattalanul tanít valamit a nő és a férfi viszonyáról, és minden nap megmutatja, milyen az, amikor egy férfi tisztelettel fordul a nő felé. A tanulási folyamat nem ér véget az otthon falai között, nem merül ki abban, hogy apa hogyan bánik anyával, hogy megcsókolja, amikor hazaér a munkából, kimutatja a ragaszkodását, gondoskodik, észben tartja az évfordulókat és felsegíti a kabátját. A tanulási folyamat folytatódik, az utcán, az iskolában, a munkahelyen, az üzletben, az ügyfélszolgálaton, a koccanásos balesetben, és minden olyan szituációban, ahol az apa nőkhöz viszonyul, és amilyen módon a nőkkel kommunikál. Egy férfi a szeretetkapcsolataiban gyakran nonverbális eszközökkel kommunikál, tettekkel mutatja ki ragaszkodását. Ezt nekünk nőknek ugyanúgy értenünk, és értékelnünk kell. A szerelem, szeretet, gondoskodás, és elkötelezett felelősségvállalás tettekkel történő kimutatása sokkal erőteljesebb és beszédesebb kell legyen, mint a szimpla szeretlek szó. Egy férfi, ha igazán szeret, akkor ott van, jelen van. Inspirál, felemel, átölel, védelmez, gondoskodik, elkísér, ottmarad, csupa olyan tett, ahol nincs helye a szónak. Nem a problémán rágódik, hanem a megoldásra törekszik. Életének origója már a család, küldetését az értük való felelősségvállalásban találta meg.

A párkapcsolatunk dinamikája a társastánc lépéseire rímel, amikor teljes szívvel, testtel, elmével egymás rezdüléseire  koncentrálunk. Csak akkor lehet harmonikus a táncunk, ha egységben vagyunk, ha képesek vagyunk ráhangolódni egymás mozdulataira, tudunk vezetni, de néha követni is, és ami a legfontosabb, hogy valóban jelen vagyunk abban a mozdulatban, párbeszédben, ami éppen zajlik. A gyerek figyel. Azt is érzékeli, hogy a férfi-nő kapcsolata nem csak boldog társasutazás, hanem időnként közeledés és távolodás, hullámvölgyek sorozata is egyben. Már ekkor megtanulja, hogy a konfliktusok ügyes, vagy ügyetlen kezelése dönti el a kapcsolatok sorsát. Ha azt látja, hogy az édesapja nem tiszteli az anyját, ha előtte oltja le, ha lekezelően bánik vele, ha másodrendűként kezeli, akkor számára is ez lesz a minta, és később bizonytalanná válhat saját értékeiben. A tányérdobálás, ajtócsapkodás, szélsőséges mértékű harag, kontrollálatlan düh, tettlegesség valóban komoly indulatkezelési terápiát igényel, és nem férhet bele, nem megengedett két egymást állítólag szerető ember kommunikációjában. Tényleg csak akkor leszünk eredményesek, ha megismerjük, begyakoroljuk és be is tartjuk a konstruktív vitatkozás szabályait. Bármennyire szétvet a frusztráció, és a meg nem értettség indulata, ne tartsunk földbe döngölő, önbecsülést sértő szónoklatokat. A konfliktusok kezelése kettőnkön áll, vagy bukik és valójában ez dönti el kapcsolatunk jövőjét.

Az apa legyen a bástya, a biztonság. Az erő, a bátorság, az ambíció. Minta, amit egy lány a későbbi társában keres. Igazi példakép, felnőttként is jó sírni a vállán, és nem zavarja, ha a szemfesték összemaszatolja az ingét. A saját hibáit mindenkinek el kell követnie. Akkor vagy a legjobb apa, ha olyankor is a gyermeked mellett állsz, amikor szerinte mindenki elfordult tőle. Ez lesz az a pont, amikor a legnagyobb szüksége van rád. Egy apa nem képes megtanítani a lányát „nőül”, nem képes meghatározni a nőiesség mibenlétét, és nem képes női minta közvetítésére. Mégis a legjobb tanítómester lehet a női lét szívleckéihez. Szerepviselkedésével nem azt közvetíti, hogyan kell egy lánynak nővé válni. Hanem azt, hogy egy férfinak hogyan kell bánnia a nőkkel.

Király Eszter

Fotók: Nicolas Postiglioni on Pexels.com

Stacy Allen & Meg McClung, www.mountainsidephotoco.com

Pezibear on Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk