Miért félünk megnyílni a másiknak? Enélkül nincsenek igazi találkozások!

Nehezen engedünk át bárkit a sebezhetőségünk rétegein. Párkapcsolatokat próbálunk játszani, és úgy akarunk meghitt emberi kapcsolatokban létezni, hogy nem adjunk át egészen önmagunkat, nem köteleződünk el. A szív megnyitása nélkül pedig nincsenek igazi találkozások, nem létezik meghitt szeretetkapcsolat.

Az állandóság, a monogámia gondolata ma sokakat elborzaszt, idejétmúlt társadalmi csökevényként gondolunk rá, és folyamatosan új, színes, ingeráradatra van szükség. Csak nagyon kevesen vagyunk, akik teljes szívvel, minden racionális érvet ledöntve, és minden észérvet hátrahagyva képesek szeretni. Akik felül tudnak emelkedni időn, távolságon, nehézségeken, problémákon, vagy krízisen, és már nem helyezzük a szívet az ész fölé. Túlságosan tudatossá váltunk a szerelemben is, nem tudjuk már milyen csak úgy önmagáért szeretni valakit, csak azért, amilyen. Összekeverjük a szerelmet, szeretetet más érzésekkel. Szabadidőpartnert keresünk, mert életünk hol stresszes, hol monoton, kell egy vidám, jófej „pasi” vagy „csajszi”, aki szürke hétköznapjainkat kalandossá varázsolja. Nem köteleződünk el, és nem tervezünk közös jövőt. De mi következik a közös nagy eufória után? A feromon-őrület, a vágy, a kezdeti romantikus érzések szelídülnek, és nem állunk készen a változásra. Már semmi nem olyan, mint régen. Hol van a tűz a kapcsolatunkból? Kínos csendek jönnek, elfojtott feszültség, és mondvacsinált indokok. Szomorúan realizáljuk, hogy senki nem készített fel erre a „földhözragadtságra”, ezért egyikünknek menni kell, tovább kell állni, és új, vonzóbb opciót felkutatni. Manapság semmi nem érdemel IDŐT és TÜRELMET, még a szeretetkapcsolatok sem.

Mindannyian őszinte, maszkok nélküli, kitakart arcú szerelemre vágyunk, de nagyon sokszor nem tudjuk kivárni ezt az állapotot, pedig egy párkapcsolat megéréséhez, elmélyüléséhez idő kell. Lassan lépegetünk egymás felé, minden nap közelebb és közelebb férkőznénk egymás szívéhez, de kapcsolatunk nem tud fejlődni, magasabb osztályba lépni, szerelmes szövetséggé alakulni, mert nem adunk valódi esélyt, az első konfliktus megjelenésével csalódottan állapítjuk meg, hogy nem megy ez nekünk. Sokunknak nem is olyan könnyű egycsapásra MI-ben gondolkodni. Átállítani a fejünkben a kapcsolót valamiféle társidentitásra, megszokni a tudatot, hogy egy másik ember folyton jelen van, és vele folyton relációba kerülünk. Féltjük önmagunkat, mindez az énhatárainkat feszegeti, vajon vele feladhatjuk független identitásunkat? Ezek normális érzések a kapcsolatok kezdeti szakaszában, de az elmélyüléssel, kötődéssel, a bizalom szilárdulásával ezek a megélések változnak, és észrevétlenül megtanuljuk a többesszám használatát.

Nyisd meg a szíved olyasvalaki felé, akinek képes vagy átadni és megadni magad, átengedni őt a bizalmatlanságod védőburkán, és egészen közel engeded, hogy lássa, megtanulja a sebezhető énedet. Akinek közelében nyugalmat, kiegyensúlyozottságot, biztonságot élhetsz meg, az otthonosság érzését. És akivel kölcsönös tisztelettel viseltettek egymás iránt, aki jól szeret, aki mellett megbecsülve, szeretve érzed magad, és szabadabb, örömtelibb, boldogabb az életed mellette, mint nélküle.

Miért félünk elköteleződni? Félelmek, szorongások, feldolgozatlan múlt, elvarratlan szálak, gyógyulatlan sebek csúfítják a lelkünket, és gyakran a párkapcsolatba terápiát várva érkezünk, amelyben majd energiával, életerővel töltődhetünk fel, és kiürült érzelemraktárainkat is rendszeresen újratölti majd valaki. Egyik éretlen, szárnyalni képtelen kapcsolatból a másikba sodródunk, és vonszoljuk elvárásaink, sebhelyes önbecsülésünk, érzelmi éretlenségünk súlyos csomagját.


Cikkajánló: Egy férfi gondoskodik az övéiről és felelősséget érez irántuk
 
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Ne bújjon meg a gyanakvás minden egyes találkozásban. Ne legyenek bújtatott utalások, amikor a másik ember már éppen kötődni, bízni kezdene, ne legyünk egymásnak ideiglenes sebgyógyító megállóhelyek, ahonnan bármikor távozhatunk egy másik vonzóbb opció kedvéért. Olyat keress és olyat láss meg, aki elsősorban Ember, érzelmi intelligenciával, önismerettel, emberismerettel, lelkiismerettel, szívvel. Szeretni tényleg csak meztelen lélekkel lehet, de ma nagyon félünk attól, hogy valaki meglát ebben az érzelmi kiszolgáltatottságunkban. Nehezen engedünk át bárkit a sebezhetőségünk rétegein. Párkapcsolatokat próbálunk játszani, és úgy akarunk meghitt emberi kapcsolatokban létezni, hogy nem adjunk át egészen önmagunkat, nem köteleződünk el. A szív megnyitása nélkül pedig nincsenek igazi találkozások, nem létezik meghitt szeretetkapcsolat.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter párkapcsolati tréner, képzésben mentálhigiénés szakember, író, tanár, a Meddig tart a kapcsolatunk? című könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotók: Alex Hallartfucksme.com

People photo created by ArthurHidden - www.freepik.com

Love photo created by freepik - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk