Miért nem elég a szerelem?

Az érzelmi biztonság azt jelenti, hogy tudom, a társam megért, elfogad és érzelmileg támogat. A figyelmen keresztül lehet a legkönnyebben megadni az érzelmi biztonságot. A figyelem jelenlétet jelent: tud, ismer, figyel, megjegyez, együtt lélegzik a másikkal, és nem csupán társ, barát és szerető, hanem a másiknak minden szerette és jóakarója egy személyben.

Vannak forró, szenvedélyes és intenzív kapcsolódások, mégis hiányozhat belőlük az intimitás, az igazi ősbizalom, a közelség. Mert a valódi intimitás azt jelenti, egymáshoz biztonságosan, végérvényesen kötődünk, és ha zuhannánk, biztosan tudjuk, a másik a „fél szárnyát kölcsönadja”. Az intimitás a fizikai közelségen túl mély, bensőséges érzelmi kapcsolódás, bizalom és meghittség. Sokan azt gondolják, az intimitás a szexről szól. Ám az intimitás valójában az igaz, teljes, lecsupaszított valód, a sebezhetőséged megmutatásáról szól. Arról, hogy ráébredsz, valaki ott van melletted, és neki kitárhatod a szíved, levetheted álarcaidat, lebonthatod falaidat. Kinyilatkoztatja és érezteti: „Velem biztonságban vagy” – ez az intimitás.

Miért nem elég a szerelem? Az érzelmi és fizikai közelség, az intimitás az, ami valójában összeköt bennünket a szeretetkapcsolatainkban. Szeretünk valakit, de egyre inkább nyugtalanít, és fájó hiányérzetet hoz a felismerés, hogy együtt nem tapasztalhatjuk meg a bizalmat és az érzelmi biztonságot, amely a kapcsolatunk fejlődéséhez szükséges. Érzelmi biztonságban lenni azt jelenti, hogy tudom: fontos vagyok, szerethető, alkalmas, törődnek velem, figyelnek rám, megérdemlem, hogy a társam a karjaiba zárjon. Nem kell félnem attól, hogy megbántanak, vagy megszégyenítenek. Egy bizalmon és érzelmi biztonságon alapuló, védelmező kapcsolat azt jelenti, hogy azt adom, amire én magam vágyom. Csak akkor vagyok képes érzelmi biztonságot nyújtani, ha én magam is biztonságban vagyok, megkapom az értő figyelmet, elfogadást, megélem az ősbizalmat, a kiegyensúlyozottságot, a nyugalmat. Észleljük egymás szükségleteit, vágyait, nem kell bármilyen hamisan csillogó, felállított eszményképekhez igazodnunk, nem farigcsáljuk egymás személyiségét a saját esztelen normáink szerint, nem idealizálunk. A legfájóbb, legmélyebb vívódásainkról is képesek vagyunk beszélgetni egymással.

Olvasd tovább a cikket a felhívásunk után! Idén már csak három alkalommal, de három különleges témával várja a férfiakat és nőket BEDŐ IMRE Férfiak Klubja-alapító, bestselleríró és keresett előadó az Ötvösműhely nevű méltán sikeres előadás-sorozaton! (Alkamanként külön kell regisztrálni és támogatni!) Kattints a képre a részletekért:

A szerelem nem elég, ha nem jár együtt tudatossággal, megfelelő önismerettel, ezen belül érzelmi intelligenciával, kompromisszumkészséggel, szeretetalapú kommunikációval, lemondással, türelemmel, döntéssel és összetartó szeretettel. Senki nem születik igazi társnak, csak valaki mellett válhat azzá. És a társ az az ember, aki jelen van mellettem, és engedi, hogy belecsiszolódjon a kapcsolatunkba, engedi önmagát igazivá tenni. Egy kapcsolat elmélyüléséhez idő kell, csak így fejlődhet hosszabb távon erős kötelékké. Ahhoz, hogy az érzések kifejlődjenek bennünk, és valódi, érett érzelmekké alakuljanak, ami ezután a teljes párkapcsolati hozzáállásunkat inspirálja, ahhoz időre, türelemre, és a fent említett tudatosságra van szükség.

Sokféleképpen lerombolhatjuk az érzelmi biztonságot kapcsolatainkban. John Gottman házasságkutató és családterapeuta szerint beszédes előjelek jelzik azt, hogy kötelékünk szálai sérülni kezdenek, ami nagy valószínűséggel vezet majd a teljes elszakadáshoz, váláshoz, szakításhoz. Ezeket a jósló jeleket, amelyeket Gottman az Apokalipszis négy lovasának nevezett el, mi magunk is felismerhetjük. Ezt a metaforát használja Gottman, ahogy leírja a párok veszekedés alatt megjelenő interakcióit és kommunikációs mintáit. Figyeljük meg, milyen mértékben van jelen a „négy lovas” kapcsolatunkban.

Sértegetés, kritizálás, szóbeli bántás. Ahhoz, hogy párkapcsolatunkban sikeresen jussunk túl egy krízisen, arra van szükség, hogy ne vagdalkozva, vádaskodva, hanem a szeretet nyelvén tudjunk kommunikálni egymással. Ha énállításokkal, megfelelően fogalmazzuk meg szükségleteinket, akkor végre igazán elindulhatunk egymás felé, megérthetjük a másik szempontjait, visszajelzést adhatunk és kaphatunk. Csupán a társam cselekedetét helytelenítem, és nem a személyében sértem meg, ez fontos különbség. A sértő szándékú kritika, verbális agresszió, személyeskedés, a másik érzékeny pontjainak állandó feszegetése persze, hogy feszültséghez, sértődéshez, beforduláshoz, eltávolodáshoz, érzelmi falakhoz vezet. („Unalmas vagy”, „Igénytelen vagy”, „Figyelmetlen vagy”) Így könnyen félresiklik a közlésünk, és csupán védekezést, passzivitást vagy visszatámadást váltunk ki. A következő lovas a megvetés, lenézés, vagy undor, ami különösen mérgező a kapcsolatra nézve. Azt jelenti, hogy egymás iránti tiszteletünket olyan szinten veszítettük el, hogy már nem is rejtjük véka alá. Ilyen közegben lehetetlen a konfliktusokat rendezni. Szarkazmus, cinizmus, állandó gúnyolódás, gonosz humor, megalázás kúszik be a kapcsolatunkba, ami már régóta nem a szeretetről szól.

Felelősség áthárítás, védekezés. Erre a vészhozó lovasra a magyarázkodás, majd az ellentámadásba lendülés jellemző. Egyik fél sem akarja már elismerni, hogy tévedett. Kifogásokat keres. Nem vállalja a saját döntéseiért, tetteiért a felelősséget, hanem folyton a külső körülményeket vagy társát okolja.

Visszahúzódás, közömbös kivonódás, falépítés. Ahol megjelenik a kritika, a megvetés és a védekezés, ott előbb utóbb az egyik fél ki fogja vonni magát a helyzetből. A kivonódás némaságba burkolózást, elvonulást, passzivitást, csendet jelent, így nem kell interakcióba kerülni a másikkal, nem kell részt venni a konfliktusokban. A kilépett fél semmiféle visszajelzést nem küld, nem válaszol, nem néz a másik szemébe, levegőnek nézi.

Cikkajánló: A nő minél inkább szeretve van, annál pozitívabban látja önmagát és a kapcsolatot

Gottman szerint, ha a négy lovas állandó részesévé válik a mindennapjaiknak, akkor nyolcvan százalékos biztonsággal megjósolható, hogy a két ember útjai szétválnak. A jól működő kapcsolatok titka nem a konfliktusmentes élet. A konstruktív vita, amelyben negatív érzéseinket is bátran, nyugodtan ki merjük nyilatkoztatni, kiszellőzteti a kapcsolatot, friss levegőt, életet visz bele. Nem kell kivetkőznünk önmagunkból, sem emberi méltóságunkat elveszíteni, inkább mindkettőnknek arra kell törekednie, hogy vitánk feloldást hozzon, és mielőbb egymást átölelve, megnyugodva, megelégedve lezárjuk a témát. Valójában a konfliktusok felvállalása és kezelése tartja szorosan kötelékünket. Elárulni, elhagyni egymást, csomagolni, és fejvesztve menekülni a helyszínről bárki tud, ahhoz nem kell nagy kurázsi. De egymás szemébe nézve valóban beszélgetni, romboló életeseményeink, tragédiáink, kibírhatatlannak tűnő viharjaink idején is kitartani, a bajban összekapaszkodni: ez a szeretetteljes, valódi elkötelezettség lényege.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter párkapcsolati tréner, képzésben mentálhigiénés szakember, író, tanár, a Meddig tart a kapcsolatunk? című könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotók: zelle duda on Unsplash

Toa Heftiba on Unsplash

People photo created by yanalya - www.freepik.com

Business photo created by bedneyimages - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk