Mire vágyik a nő?

Egy érzelmileg érett nő megtanulta szeretni és értékelni önmagát. Megtapasztalt már fatális, fájdalmas szívtöréseket, és állt életösvények elején szorongva, melyiket válassza, merre induljon. Megbotlott, felállt, és koronát igazított, ahogyan azt kell. A helyes pofi és a bájos külső egy idő után már nem elegendő erőforrások a sikerhez, ezért tanult valós tanagyagot, és vizsgázott mindabból, amit az élet akadályként elé gördített. Mire vágyik a nő? Egy saját értékeivel tisztában lévő, erős morális iránytűvel rendelkező nő, egy felnőtt, felelősségvállalásra képes, lélekben is érett férfira vágyik. És meg is érdemel egy igazi férfit.

A nő magabiztosságra vágyik. Tévedés azt hinni, hogy mi, nők csak a rosszfiúkra bukunk. A rosszfiúval csak a baj van. Szenvedés van, folytonos bizonytalanságérzet, kiszámíthatatlan mindennapok, lelki diszkomfort, érzelmi hullámvasút. A hullámvasút valóban komoly, pezsdítő adrenalinlöketet ad, a rosszfiú felcammog velünk a mennyekbe, ott kidolgozott bicepszének egyetlen mozdulatával lehozza nekünk azt a fénylő csillagot, amelyre zavarunkban hirtelen rábökünk. Romantikázunk kicsit, védelmező karjaiba bújunk. Aztán zuhanunk. Lepottyant minket a mennyből a pokol kénköves lángcsóvái közé, és mi jól megütjük a fenekünket. A rosszfiúnak pedig hűlt helye, mintha mesében lennénk, köd előtte, köd utána.

Éretlen életszakaszainkban nem látjuk, és nem is értjük a tényt, hogy a rosszfiú nem egyenlő a Férfival. Miért kell akkor a veszélyes férfi? A rosszfiú domináns hímegyed, harsány alfahím, egy kábító tesztoszteronbomba. Elsődleges szembetűnő tulajdonsága a magabiztossága, és ha minket választ, az hatalmas önbizalomlöketet ad. Ahol megjelenik, a nők máris hajfürtjeiket tekergetik, mi ez, ha nem szexuális táncra hívó testbeszéd? A rosszfiúkhoz való nem szűnő vonzódás azonban női önértékelési problémákra vezethető vissza. Csak akkor érezzük, hogy igazán „jó nők” vagyunk, ha az alfahímek alfája mellett lépdelünk, üzenve a nagyvilágnak, igen, ő minket választott. A kihasználó, manipuláló, játszmázó és érzelmileg zárt, elérhetetlen rosszfiú azonban nem igazi, csupán egy pszeudo-férfi, aki magabiztosságot és dominanciát sugároz. Termékeny korban lévő nők a párválasztás során gyakran az ilyen férfiakat helyezik előtérbe, mert azt a férfit keressük, aki gyermekünk apja lehetne. A veszélyes férfiból árad a nyers férfierő, üzenve a termékeny korban lévő nőtársadalomnak: erős vagyok, tehát erős, életrevaló utódot nemzek. Mellékesen megjegyezve, ez a típus menekül az apaság felelőssége alól, ehhez ugyanis meg kellene hoznia az elköteleződés döntését, amire ő a habitusából kifolyólag képtelen. Felnőtt, érzelmileg érett nők a velük szerzett negatív tapasztalat után messziről elkerülik e kalandorokat. Mindamellett hálásak lehetünk az összes rosszfiúnak, akikbe életünk során belebotlunk, mert gondos, szakértő munkával kikövezik nekünk az utat a Férfi felé.

A nő úriemberre vágyik. Hogyan udvarol egy 21. századi férfi? Egyáltalán udvarol még? Vagy időt, energiát invesztálni egy nő meghódításába idejétmúlt, antik fogalommá vált? Hol maradnak a régimódi ismerkedési szokások, a mély beszélgetések? Hol vannak a férfiak, akiket csillogó szemmel figyelünk, ahogyan eltökélten indulnak felénk az udvarlás sokak számára bonyolult és szükségtelen mezsgyéjén? És hol vannak a nők, akik engedik a férfit udvarolni? Olyan könnyű mindent a férfiakra fogni. Mert amikor kijelentjük, hogy a férfiak nem tudnak udvarolni, legtöbbször esélyt sem adunk arra, hogy ezt megtegyék. Boldog, és büszke nőnek érezheti magát az, aki mellett olyan Férfi áll, aki még tudja, hogy milyen egy olyan, igazi, „ódivatú” randevú. Aki virágot hoz, sétahajózásra, vacsorázni visz, és aki tudja, miért kell a nő előtt belépnie az étterembe. Aki feladja a kabátot, aki a lépcsőn felfelé menet mögöttünk halad, lefelé pedig előttünk. Aki kitölti az italt, és valódi szemkontaktust létesít az asztal fölött. Aki bókol. Akinek nem esik nehezére kinyitni az autó ajtaját, pedig a kocsi régi, és a nő sem új. Aki nem nevez minket ezért királylányoknak, vagy önmagunktól elszállt „úri muffoknak”.

A nő figyelemre vágyik. Időt szakítani a valódi, odafigyelő, őszinte kommunikációra gyakran igazi kihívásnak tűnik, de megéri a szervezést és a fáradtságot. Az otthonunk legyen erődítmény, az ágyunk puha, meleg fészek, az asztalunk okos, évődő, szerelmes beszélgetések helyszíne. A férfi legyen valódi beszélgetőtárs. Amikor egy nő zaklatott, vagy kétségbeesett, akkor fokozottabban vágyik arra, hogy érezze, nincs egyedül. A szerelem és a törődés legfontosabb bizonyítéka ilyenkor a férfi odaforduló, empatikus figyelme. Egy nő minden nap igényli a szeretet megnyilvánulásait, folyamatosan bizonyítékot kell kapnunk arról, hogy szeretve vagyunk, tehát a „már egyszer mondtam, ha változás lesz, szólok” nem a legmegfelelőbb attitűd. Egy férfi gyakran nonverbális eszközökkel kommunikál, tettekkel mutatja ki ragaszkodását, szeretetét. Ezt nekünk, nőknek ugyanúgy értenünk és értékelnünk kell! A szerelem, szeretet, gondoskodás és elkötelezett felelősségvállalás tettekkel történő kimutatása sokkal erőteljesebb és beszédesebb kell legyen, mint a szimpla szeretlek szó. A férfi, ha igazán szeret, akkor ott van, jelen van. Inspirál, felemel, átölel, védelmez, gondoskodik, elkísér, ottmarad, csupa olyan tett, melyben nincs helye a szónak.

A nő pozitív megerősítésre vágyik. Erősnek, sebezhetetlen amazonnak tűnünk a külvilág szemében, mégis néhányunk önbizalma olyan törékeny, akár egy vékony porcelán, elég egyetlen szó, és máris elveszítjük azt, ne engedjétek, ne hagyjátok! Szeressétek minden arcunkat. A sminkben ragyogót, az alapozó biztonságos védelme alatt rejtőzködőt és az igazit, a reggeli fényben bátortalanul ébredezőt. A legtöbb nő érthetetlen okokból tele van gátlásokkal, szüksége van a folyamatos, őszinte megerősítésre ahhoz, hogy valóban képes legyen ragyogni, és azt a magabiztos nőiességet sugározza, amit a férfiak annyira szeretnek.

A nő hűséges társra vágyik. Az, hogy kibe szeretek bele akaratlan, sodró, gyönyörű zuhanásban, soha nem az én döntésem. Az, hogy kit szeretek egy életen át, mindig az én döntésem marad, és ez nem változik. Ha bezárok ajtót, ablakot, és eldobom a kulcsot, attól a társam még nem marad velem. Akkor majd kikúszik a küszöb alatt, de ha marad, erre nem lehet más oka, mint az, hogy szeret, és eldöntötte. Az még nem hűség, ha valaki gyáva a hűtlenséghez.

Mire vágyik a nő? Férfira vágyik. Aki vigyáz, gondoskodik, szeret, becéz, felkorbácsol, és megnyugtat. Aki teremt, hosszú távú terveket sző, a jövő várát építgeti, és minden erejével azon van, hogy megvalósítsa ígéreteit. Aki a büszkeséget és az egot a szerelem és a szeretet mögé helyezi. Aki azt teszi, amit mond, és azt mondja, amiben valóban hisz.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: clabudak via Foter.com / CC BY

leandrodecarvalhophoto via Pixabay.com

clabudak via Foter.com / CC BY

Hernan Piñera via Foter.com / CC BY-SA

422737 via Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (3)
  • ...

    don Fefinho

    2017. január 10 14:43
    Most már csak azt kellene valahogy kiokoskodni, hogy a fönt leírt kritériumoknak megfelelő férfiak hadai miért egyedül tengődnek, miközben a homlokegyenest inverzükkel hetyegtek a diszkó mosdójában?
  • ...

    B

    2017. január 21 20:23
    Szép és jó lenne,ha igy működne,ilyen egyszerűen. Hogy ki kit érdemel? Hát nem érdem alapján megy,nem tartozik az alanyi jogok közé sem. Más kérdés az,hogy ilyen szuper jellemű egyedek nem igazán kóricálnak,esetleg a mesékben. Megjegyzem álomnők is ugyanott léteznek. A valóság másmilyen sajnos.
  • ...

    Sissy

    2017. február 28 23:45
    Nagyon jó, érdekes, értelmes cikk! Köszönöm!
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk