Nekem ez a Férfierő!

Nem szeretjük összefüggésben látni a személyiséget. Helyette inkább ítélkezünk. Ez pedig meggátolja, hogy elfogadjuk egymást olyannak, amilyenek valóban vagyunk az elvárások, szerepek és megfelelések nélkül. Például szeretjük, ha a férfi szenvedélyes és ahogyan buja álmainkban úgy éber óráinkban is tépje le rólunk a ruhát, ezzel jelezvén, hogy irgalmatlan nagy erővel vágyik ránk. No de akkor már ítélkezünk, mikor ugyan ilyen irgalmatlan nagy erővel dühíti föl az, ha nem tudja azt a teljesítményt nyújtani a munkájában, amit ő szeretne, vagy ugyanekkora szenvedéllyel anyázza végig kedvenc focicsapatának döntő meccsét. Pedig jó és rossz együtt jár. Szenvedélyét nem tudja kikapcsolni. És én nem is szeretném.

Nekem a férfi erő. Fizikai, mentális és lelki szinten is. És én szeretem ezt az erőt, amelyet sugároz. Például a testével. Szeretem nézni az izmait. Mindegyiket. Ahogy megfeszül, mert mozog. Szeretem a duzzadó ereit. Szeretem nézni, ahogyan dolgozik, ahogy sportol, cselekszik és alkot. Szeretem, ahogyan elvégez dolgokat erővel, kitartással vagy csak gondoskodással, mert kell. Szeretem, ha ettől ő verejtékes lesz és koszos. És szeretem, ha a ruhája is foltos. Mert látom benne a tevékenységet, a tenni akarást és a felelősségvállalást. Egy kanapén fetrengő férfi patyolat tiszta ugyan, de helyette nekem kell koszossá válnom.

És szeretem a mentális erejét, ahogy gondolkodik, ahogy kitalál dolgokat. Szeretem, hogy célba lát és rendszert épít. Hogy tudja a végeredményt, míg én nem mindig láthatom a célt. Szeretem, ahogy maga fedezi föl az életet, ahogyan rendszerbe helyezi a világot, az eseményeket és működéseket. Szeretem, hogy neki nem kellenek tanítók, gondolkodók és megmondók, mert a saját erejéből tett felismeréseket mindennél többre becsüli. Szeretem, hogy egyszerű, hogy pár információból képes összetenni a nagy egészet, hogy a lényeget tisztán és salaktól mentesen képes meglátni. Szeretem a lényeglátását, mert én gyakran elveszek a részletekben. És azt is szeretem, hogy velem is egyszerű, hogy a gondolataimat, a vágyaimat nem tudja kitalálni, bármennyire is vágyom rá néha. Hogy engem megértenie nehéz, mert a pár információ hozzám nem elég. És szeretem, hogy emiatt meg kell tanulnom kifejezni mindazt, ami bennem örvénylik, az érzéseket, kívánságokat, mert hatalmas értéket tesz így a kezembe, ami az élet minden területén hasznomra válhat.

Szeretem, hogy mer, hogy kockáztat és lép. Mérlegel és dönt. Nem agyal, nem tipródik és nem kombinál, megy és kérdez. Kérdőre von még engem is kedvesen, de határozottan. Tudni akar és cselekszik. Szeretem, hogy bátor, mert a szenvedés és magyarázatgyártás helyett a cselekvést választja. Szeretem, hogy stabil, hogy ritkán inog csak meg, de irányomba igazán sohasem. Szeretem, hogy ő így erős, mert én érzelgősségem okán alkalomadtán kibillenhetek, túlkombinálhatok és illúziót láthatok. És szeretem, hogy ebből az ésszerű stabilitása visszaránt.

Szeretem azt is, hogy titokzatos, hogy nem osztja meg mindenkivel a gondolatait, felfedezéseit és érzéseit. Szeretem, hogy nekem mégis sok mindent megmutat, amitől oly nagyon különlegesnek érezhetem magam. És szeretem, hogy még ezt is burkoltan teszi, mert így meg kell fejtenem és így én megismerhetem a saját erőmet. És azt is szeretem, ha engem sem avat be, hogy előlem is eltakar dolgokat. Hogy lelkének van egy előlem is elzárt zuga. Szeretem, hogy nem osztja meg minden gondját és tőlem nem kér segítséget, mert ebben is látom végtelen nagy erejét, mellyel éppen így engem véd, engem kímél.

Szeretem, hogy dühös, mikor falakba ütközik, mert nem értik vagy nem értékelik. Szeretem, mert látom a dühében az elhivatottságot. A határtalan nagy erőt, amellyel egész életét kezeli. És azt is szeretem, mikor dacos. Mikor neki ellenállok és kizár, mert látom nemes büszkeségét, amiben én megláthatom erejének nagyságát. Szeretem, ha így térdre kényszerít, hogy megtanuljam azt, hogy a kételkedés nem helyén való. Hogy döntéseinek ellenállnom felesleges gőgösség és kislányos sértettség csupán.

És szeretem a lelki erejét, mert néha mégis összeomlik, elbizonytalanodik és fél. Szeretem, mikor meglátom, milyen törékeny. És törékenységében is felfoghatatlanul erős. Mert tudja, hogy törékeny, de nekem nem fél megmutatni. És szeretem, hogy ezt sem nyíltan teszi, hanem épp oly burkoltan és titokzatosan, ahogyan a világot kémleli. És szeretem, hogy tőlem is fél, mert tudja, milyen kiszolgáltatottá és elesetté tehetem. És szeretem, ha ilyenkor menekül és távolodik, mert így pontosan látom, milyen helyem van az életében.

Szeretem, hogy példát mutat, nem csak nekem, mindenkinek. Épp az erejével mutatja meg a világnak, hogyan lehet valaki nemes lelkű és boldog egyszerre. Hogy az emberi értékeket vállalni követendő, és szeretem, hogy ezt büszkén teszi. Sőt konokul ellenáll minden olyan támadásnak, mely épp e hatalmas tartását hivatott rossz színben feltüntetni. És szeretem, mikor meglátom rajta a hajszálrepedést, mert elgondolkodik azon, hogy talán a tudatlan ítélkezőknek lehet igazuk, mert egy rövid időre tényleg számba veszi, hogy „bénábbnak” született náluk.. Én ebben is óriási erejét látom, mert van ereje megvizsgálni önmagát, és látom, hogy oly sokaknak fele ennyi sincsen.

Szeretem a jó tulajdonságait és csodálom őt a „rosszakért”. Szeretem a férfi erejét, mert így gyenge maradhatok. Én ilyennek látom a férfit. És te?

Belicza Bea

újságíró

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: Fedrizzi Junior via Foter.com / CC BY-SA

geralt via Pixabay.com

Skitterphoto via Pixabay.com

Antranias via Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk