Nekem férj kell

Nekem férj kell. Olyan, aki felfedez magának akkor is, ha éppen nem ragyogok ki a tömegből. Aki meghódít, bókol, udvarol, és tudja még, milyen egy igazi, ódivatú randevú...

Nekem férj kell. Olyan, aki felfedez magának akkor is, ha éppen nem ragyogok ki a tömegből. Aki meghódít, bókol, udvarol, és tudja még, milyen egy igazi, ódivatú randevú. Olyan, aki az utóbb említett kifejezésekhez nem használ értelmező szótárt, vagy nem tekinti azokat múlt század eleji, idejét múlt, fölösleges időhúzó tevékenységnek, átugorható fázisnak. Engem pedig mindezért nem tart őskövületnek, vagy lovagkorból visszamaradt, lóháton illedelmesen keresztben ülő, hibbant időutazónak.

Nekem férj kell, aki nem „rámír fészen”, hanem elém áll, és valódi szemkontaktust létesít velem, virágot hoz, és úgy súg nekem simogató, cirógató szavakat. Akit csillogó szemmel, elpirulva figyelhetek, és nem teszek semmit, mégis minden úgy van, ahogyan lennie kell. Nekem férj kell, aki italra hív meg, és nem „üccsire”, akivel randevúzok, és nem összefutok, vagy „talizok”, aki tudja jól, hogy bennem összeomlik egy róla alkotott szépséges idea, ha „udvariasan” maga elé enged az étterem, vagy kávézó bejáratánál. Tudom én, ez nem a vadnyugat, de mégis csak neki kell előttem belépnie oda, és körülnézni védelmezőn, nincs-e éppen odabent golyózápor, vagy nem repülnek-e sörösüvegek. Aki kinyitja nekem a kocsiajtót, és nem nevez engem „hercegnő-szindrómás”, önmagától elszállt „úri muffnak”, és nem sziszegi a foga között, hogy van két helyes kacsóm, nyissam már ki magamnak. Nekem férj kell, aki még dédelgeti a régimódi értékeket, és nem tagadja meg a múltját. Aki nem legyint búsan, rezignáltan a tényre, hogy minden második házasság válással végződik, és a nagyiék voltak az utolsó generáció ezen a planétán, akik leéltek egymással hatvan évet egészségben, betegségben, jóban, rosszban.

Nekem férj kell, aki hozzám hű lesz, és velem megelégszik, mert eldöntötte, mert így akarja, és nem magyarázza be senkinek, hogy a monogámia szemenszedett képtelenség, a hűtlenség meg kizárólag a génelméletre fogható. Nekem férj kell, aki velem megállapodik, és nem megalkudik, akinek én nem kompromisszum vagyok, B terv, nem vagyok előző, félbemaradt szerelmek folytatása, és nem vagyok kiegészítés, nem vagyok második esély, és nem vagyok második nő. Olyan kell, akinek a hűség nem talpig nehéz, aki akkor sem vágyik másmilyen angyalhangra, macskatestű, ólálkodó nőkre, amikor nehéz szeretni, amikor nem vagyok szerethető, amikor önmagamat sem szeretem. Nekem férj kell, aki velem egy irányba néz, nem sajnálja a kikerült utakat, melyekre miattam, az én szerelmem miatt nem lépett rá.

Nekem férj kell, akihez fehér ruhában mehetek hozzá. Aki az ujjamra húzza a jegygyűrűt, és nem láthat menyasszonyi ruhában az esküvőnk előtt, mert még hisz a hagyományokban. Aki nem gondolja azt, hogy a házasságlevél egy papír fecni, ezért bármikor, egy mozdulattal lesatírozható róla a nevünk, és átírható máséra. Akivel a világ alapvető fontosságú kérdéseiben egyetértünk, és nem kell kificamodott vagy elferdült nézetei miatt kínos, kényszerkompromisszumot kötnöm. Olyan, aki közös gyerekünket valóban dédelgetni való kincsnek érzi. Aki megérti az általam használt szeretetnyelvet, nem áll értetlenül, bénán, sután, tehetetlenül, neki nem kell magyarázkodnom, fölös energiákat használva gesztikulálnom. Aki az arcomba kiabálja, ha megbántottam, és nem burkolózik tartós, fájó szótlanságba, nem büntet csenddel, és nem térdepeltet jelképesen a sarokban érzelmi befordulással. Aki megérzi, mikor van szükség egy másmilyen csend pihentető periódusára, mert van olyan csend, amiben erősödünk, töltődünk és megpihenünk, olyankor csak érintés van, beszédes, ezer szónál is többet mondó érintés. Nekem férj kell, aki megőrzi tartását, akit inspirálhatok, és előre mozdíthatok, aki tenni, teremteni akar, aki nem passzív kanapéhuszár, és meghasonlott, mindig befuccsoló álomgyáros, aki nem támaszkodik, aki önmagának, és másoknak tett ígéreteit betartja.

Nekem férj kell, aki tudja, hogy nélküle is életben maradok, felszínen maradok, nem csúszom le és nem húzom le magamhoz a mélybe. Nélküle is lélegzem, nem szívom el az erejét, nem kapaszkodom a gyökereibe, nem fojtom meg, hanem élni, kiteljesedni engedem. Akivel évek múltán is ragyoghatok, aki fejlődni, haladni és felemelkedni akar velem, nem elszürkülni, elhidegülni, szívet bezárni. Aki képes lehámozni rólam a lelkem rétegeit, ismeri a gyengeségeimet, de soha nem céloz rájuk szándékosan, mérgező, pusztító szavai fegyverével. Aki nem tekint tulajdonnak, nem ír elő önkényesen számomra mindhalálig betartandó életszabályokat. Nem korlátoz, nem zár „szerelemketrecbe”, és nem enged érzelmileg kiéhezetté válni. Nekem férj kell, aki szelíd erőszakkal kirángat a jól bejáratott komfortzónámból, teret ad nekem, fejlődni enged, és meglátja bennem a csillogó kincset.

Nekem férj kell, aki ugyanaz marad, mert nem akarok évek múltán rádöbbeni, hogy amivé lett, már nem ismerem. Nem akarom az arcát, szemeit fürkészni kétségbeesetten, általam valaha szeretett, és külön nekem dedikált részletek után kutatva. Nekem férj kell, aki anélkül szeret, hogy uralkodna, és úgy ad nekem szabadságot, hogy ne túl messzire, és ne túl sokáig kóboroljak el, találjunk haza egymáshoz. Aki ismeri az összes arcomat, mégis tudja melyik az igazi, és ha ezt mégis elfelejteném, emlékeztet, és segít, hogy újra önmagamra találjak. Aki akkor is ugyanezt az arcomat látja és szereti, amikor majd az idő és emlékeim mély ráncokat rajzolnak rá. Arcának barázdái között is mindig meg akarom találni, aki valaha volt. Szeme mindig beszéljen hozzám, legyen üzenete nekem, ne legyen behomályosodott, befagyott lélektükör, mely mögött üresség van, semmi más. Nekem ilyen férj kell.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: Ryan Dickey via Foter.com / CC BY

JosepMonter via pixabay.com

Olga0403 via pixabay.com

Candida.Performa via Foter.com / CC BY

Küldés
Hozzászólások (2)
  • ...

    Gergely Janos

    2016. augusztus 21 01:39
    Razide, attól tartok félre érted a cikk üzenetét. Távolról sem a pénz a téma (őszintén szólva nehéz megértenem, honnan sikerült ezt kihámoznod belőlle....)

    Akire Eszter vágyik az egy Igazi Férfi (ezekből válik ugye idővel Férj...) Magyarán legyen tartása s mint férfi harcoljon dolgokért, de ugyanakkor tudjon figyelmes s gyengéd lenni (főképpen vele). Ezt leginkább abban fejezi ki, hogy elvárja többek között az udvariasságot (értelmetlen ismételnem a cikket azt hiszem).

    Teljesen jogos elvárások ezek, ha igazi férfiak vagyunk ez mind rollunk szól - erőlködés nélkűl megfelelünk ezeknek. Persze nem születik így senki, férfivá érlelődni kell.
  • ...

    Sz78

    2016. december 10 14:26
    Egy férfi lázálma?... EZT keresem, és úgy tűnik, most végre valós esélye látszik a dolognak. Ez a "felnézés" dolog pedig nem feltétlen anyagi természetű. Csak fel kell nőni. Addig csak a vagyont látod a dologban, az anyagiakat. És úgy elmúlik az életed - nélküled...
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk