Nem a tökéletes kell, hanem akiért megéri kompromisszumot kötni

Senki nem tökéletes, mégis vannak, akik tökéletesek egymás számára. Mi nők, éretlen életszakaszainkban legszívesebben három férfiből gyúrnánk össze egyet. Az ideális férfi képe élesen él a fejünkben, és érkeznek is a jelöltek magasan, deltásan dagadó izomzattal, diszkrét és harsány termékmegjelenítésekkel, szónoki képességgel, mesterdiplomával, mesébe illő és kihívást jelentő állással, és további csodás ambíciókkal. Pipálunk és ikszelünk a képzeletbeli ideális férfi adatlapon, de hiába közelednek, mielőtt igazán megérkeznének és bizonyítanának máris elkiáltjuk magunkat a királylány trónusról: kérjük a következőt! Valami sosem stimmel, nem áll össze az ideális „férfipuzzle”, hol itt hibádzik, hol ott, pedig a fantomkép megvan, a kritériumok listázva, akkor hol késlekedik? A tünemény férfi csak tünékeny illúzió marad? Vég nélkül, kétségbeesetten fogadjuk a „kérőket”, de esélyt sem adunk egyikőjüknek sem, hogy bizonyítsanak.

Tényleg nincs ideális férfi? Lehet, nagyon igazságtalan de az ideális férfi egyes számú különös ismertetőjele, hogy nem létezik. Mert a hiedelmekkel ellentétben az ideális férfi nem királyfi, nem is herceg, nem iparmágnás, nem tőzsdeügynök, nem vezérigazgató, de lehet, hogy még ügyvezető igazgató sem. Nincs fehér lova, nem lobog a szélben aranyszőke haja sem, ahogyan „vágtázik” a kabrióval. Lehet, hogy még autója sincsen, mely tény sok nőnemű számára lelkileg nehezen kerül feldolgozásra. Lehet, hogy nem magas, és nem is daliás, ami persze alapvető és elvárt királyfi-kritérium, de sajnos előfordul, hogy a számunkra ideális férfi csak 175 centi magas. Számos más pozitív tulajdonsága van azonban, például van értékrendje, van jövőképe, nagy szíve, és védelmező, ölelő karjai. Azt is nagyon szeretjük benne, hogy elutasítja a morális és kulturális szemetet, például nem néz valóságshow-kat. Értékeljük, hogy tudja, miért kell a nő előtt belépnie az étterembe, hogy a lépcsőn felfelé menet mögöttünk halad, lefelé pedig előttünk. Nem esik nehezére kinyitni nekünk a kocsiajtót. Nem hatja meg státusz, dizájner darabok, anyagi javak, nem lógnak rajta márkalogók. Figyel, és valóban jelen van, előfordul, hogy megjegyzi ruha- és cipőméretünket, és teljesen önállóan, belső késztetés eredményeképpen vásárol nekünk csodaszép lábbeliket. Hiába, nagyon szeretünk ajándékot kapni, és jó, ha ideális férfink tisztában van a ténnyel, hogy az apró ajándékokkal való kedveskedés a szeretet és a figyelem megnyilvánulásának szép, kifejező nyelve. Nem kapcsolatfüggő, és tudja már mire nincs szüksége, kialakult és tiszta képe van a jövőről, elveihez konokul tartja magát. Ideális férfink társaságában egész egyszerűen jó lenni.

Ideális nem létezik, csak megfelelő

A megfelelő ember a mi szemünkben válik tökéletessé, számunkra válik megfelelővé, beleillik az életünkbe, mintha mindig is ott tett-vett volna körülöttünk. Eljön az idő, amikor már nem vágyunk a rossz fiúkra, elég volt a sok lelki szadomazo pillanatból, már nem ugráltatunk oroszlánt tüzes karikán, és elég volt a síró, lecsorgó szemfestékes, közösségi portálra tapadó, szeparációs szorongásos hétvégéből. Nyugalomra vágyunk. És ráébredünk, hogy megtaláltuk a Férfit, a megfelelő embert, aki nem tökéletes, de érte megéri kompromisszumot kötnünk.

Az ő ölelésében jó volna révbe érni már

A megfelelő ember társaságában lelki és testi komfortérzetet élünk meg. Igazi énünket mutatjuk, nincs szükség egy tetszetősebb személyiség bevetésére, nincs másik arcunk. Nincs bilincs a nyelvünkön, magabiztosan, felszabadultan kommunikálunk. Nincsenek kínos, lélekrágcsáló csendek, együtt repül az idő. A kommunikáció mindkettőnk számára élvezetes, boldogan osztjuk meg gondolatainkat egymással. Nincsenek felszínes üresjáratok. A csendet nem fülsüketítő csendként érzékeljük, hanem saját gondolatainkban való, privát barangolást. Személyiségünk pozitív irányba fejlődik. A megfelelő ember teret ad nekünk, szabad levegőhöz juttat, meglátja bennünk a csillámló kincset, szakmailag is fejlődni enged, vagy éppen gyengéden egy egészen más út felé terel. Nem birtokol, nem tekint tulajdonnak, nem ír elő önkényesen számunkra mindhalálig betartandó életszabályokat. A megfelelő emberrel a közösen épített szerelemvár egy megbonthatatlan bunker, hiába illetik sáros lábnyomok, döngetik a kaput rosszakaró, gonosz kis szerelemtrollok.

Egy nőnek nem a tökéletes  férfi kell, hanem olyan, akiért megéri kompromisszumot kötnie

Szomorú kényszerkompromisszumot azonban ne kössünk, ragaszkodjunk a számunkra fontos dolgokhoz! Nagyon is lényeges, hogyan állunk az élet alapvető kérdéseihez. Hogyan vélekedünk alapvető vallási, társadalmi kérdésekben? Tudjuk-e kezelni egymás esetleges szélsőséges nézeteit? Mit jelent számunkra a hűség? Hogyan képzeljük el a jövőnket? Nem csak az a fontos, milyen terveink vannak a közös életünkben, és ezek szinkronban vannak-e, hanem hogyan látjuk magunkat külön-külön a jövőben. Szeretnénk gyereket? Nagyon fontos, hogyan állunk a családalapítás kérdéséhez. Ha választottunk egyáltalán nem akar gyereket, ne ringassuk magunkat abban a hitben, hogy majd pozitívan befolyásoljuk, és meggondolja magát. Ez a kapcsolat örök boldogtalanságra, és hiányérzetre lesz ítélve.

Cikkajánló: A férfiaknak nem kell az a nő, aki harcol értük

Gyakran elfelejtjük a fontos leckét: ahhoz, hogy a megfelelő emberre találjunk, először nekünk kell megfelelővé válnunk. Nekünk kell pozitívvá, erőssé, éretté, magabiztossá, céltudatossá, vonzóvá, szexivé, lojálissá válnunk. Nekünk kell először szerethetővé válni. Elvárásaink listáját szorongatjuk, és cipőnk orrával taszítjuk messzire az álruhában lévő kóbor királyfit, aki a tenyerén hordozna, csak mert nem felel meg minden kritériumnak. Tegyük fel önmagunknak a kérdést: én vajon megfelelek minden kritériumnak? Megvan bennem mindaz, amit az ideális partneremről listáztam? Építsük fel önmagunkat, a tudatos, érzelmileg érett Embert, aki tudja a maga szerepét, és képes megélni azt, aki egyenrangú, inspiráló társ lehetne, aki tovább lát az orránál és meglátja azt, ami a szemnek láthatatlan. Helyezzük végre a hangsúlyt arra, ami odabent van: fejben, de főleg szívben.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: josemdelaa via Mark_Mook_Fotografie via Pixabay.com

noeliacarolinac via Pixabay.com

Küldés
Hozzászólások (1)
  • ...

    Ildy0310

    2018. február 07 15:20
    Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, mert az ember önmagát nem képes megfelelővé felépíteni. Ehhez egy magasabb rendű intelligenciára van szükségünk, amihez mindenkor mérni tudjuk magunkat. Mert, ha csak egyedül építgetjük magunkat, akkor bizony cél-tévesztünk, hisz azt gondoljuk, hogy mi már rendben vagyunk, és mindenki más a rossz, de ha ahhoz a magasabb rendűhöz mérjük magunkat, akkor bizony felismerjük, hogy semmi sincs rendben és még azt is felismerjük, hogy milyen elveszettek vagyunk. Valóban jó dolog révbe érni, de nem mindegy milyen áron. Mert, ha nincs igaz iránytűnk, akkor nem tudjuk merre az arra. Iránytű nélkül pedig nincs révbe jutás, csak céltévesztés. Sok ember életét mentette meg az iránytű, mert mutatta a helyes utat. Csak a rosszal kötünk kompromisszumot, hisz a jóval mindig egyetértünk.
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk