Nem jön el a társ, amíg nem tudjuk igazán az életünkbe engedni

Az intimitás nem ugyanaz, mint a szex. Az intimitás a fizikai közelségen túl, mély, bensőséges érzelmi kapcsolódás, bizalom és meghittség…

Az intimitás nem ugyanaz, mint a szex. Az intimitás a fizikai közelségen túl, mély, bensőséges érzelmi kapcsolódás, bizalom és meghittség. Azt jelenti, hogy átadom és megadom magam, mert van bátorságom szeretni és megmutatni a sebezhető énemet. Átengedem a társamat a bizalmatlanságom rétegein, egészen közel engedem, így lesz képes elsajátítani, megtanulni és megszeretni minden arcomat, hangulatomat, rezdülésemet. Sebezhetőnek lenni ugyanannyi, mint érezni, mélyen, intenzíven megélni az érzéseimet. A sebezhetőség ma mégis valamiféle leplezni, titkolni való gyengeség, bizonytalanság, érzelmi kiszolgáltatottság. Pedig a sebezhetőség felismerése nem gyengeség, hanem éppen az erő, és a magas érzelmi intelligencia ismertetőjegye. Kapcsolatunk lehet bármilyen forró, szenvedélyes és szexuálisan intenzív, mégis hiányozhat belőle az intimitás, az igazi ősbizalom, a közelség. Mert a valódi intimitás azt jelenti, hogy kötődünk egymáshoz biztonságosan, végérvényesen, és bízom a társamban annyira, hogy becsukott szemmel, hátravetve magam, bele tudok zuhanni a karjaiba.

Szeretünk más veséjébe látni, megismerni a legtitkosabb gondolatait, megpillantani igazi arcát, lemeztelenített valóját, de félünk láttatni mindezt önmagunkban, szorongunk, hogy valódi énünk, amit fel tudunk ajánlani, nem elég.

Gyakran azt képzeljük, valami ijesztőt, kompromittálót rejtegetünk, és sehogyan sem illünk majd konvencionális, elvárt párkapcsolati sablonba. Ha tiszta érzelmekre vágyunk mégis a sebezhetőség, a fedetlen, igazi arcunk, és a kipakolt múltcsomagunk az egyetlen út. Mindannyian csomaggal érkezünk. Olyan embert keress, és olyat láss meg, aki a lerakott múltcsomagod mellé térdel, és szeretettel segít végre kicsomagolni, kipakolni a felejteni valót, a csalódást, szívfájdalmat. És vele a sokadik együtt ébredésünkkor egyszer csak rádöbbenünk, hogy könnyű lett a szívünk. A múlt emlékei mind ott vannak kiértékelve, helyükre kerülve, elrendezve, így már egyáltalán nem is olyan ijesztők, ha akarjuk, elővesszük őket.

Az együtt fejlődésben, a közös mozdulatokban találhatunk érzelmi biztonságot.

Akárcsak a táncban, ha nem préselődünk össze túlságosan, akkor lesz elegendő terünk és levegőnk, akkor tudunk igazán felszabadultan egy ütemre mozdulni. Ha ő túl erősen szorít, ha az életterembe, a privát zónámba hatol, akkor felszabadult, örömteli lépéseimben akadályoz, egymás lábára taposunk majd, és suta, görcsös megfelelésbe csap át az egykori gyönyörű, egymást szabadon engedő táncunk. Csak az együtt fejlődésben, a közös mozdulatokban találhatunk érzelmi biztonságot. Az igazi biztonság nem az állandó összepréselődött közelségben, nem a birtoklásban rejlik, hanem a szabadságban. Aki képes meghitt kapcsolatot létesíteni, az el tudja viselni, ha másik éppen fizikailag, vagy érzelmileg távol van. Néha egyedül is kell tudni táncolni. Egy társ mindig a döntésünk kell, hogy legyen, és nem az utolsó lehetőségünk.

Nem jön el a társ, ha úgy próbálunk meghitt kapcsolatokban létezni, hogy nem adjuk át egészen önmagunkat.

Nem jön el, amíg nem tudjuk úgy igazán az életünkbe engedni. Nem társ az, aki hetente néhányszor szabadidőpartner, és mire jön a hajnal a ruháit kapkodva, sietve távoznia kell, mert onnantól újra indul a mi privát, mindent egyedül is kézben tartó, egyszemélyes életünk. Nem jön el, nem érkezik el a férfi, ameddig a nő nem engedi. Neki férfiként kell megnyilvánulnia, muszáj, hogy kapcsolódási pontot találjon a mi rendszerünkben, ahol férfiként viselkedhet, ahol elismerhetjük igyekezetét. Szükségünk van a férfijelenlétre, a gondoskodására, a támogató, inspiráló  szerelmére, és nem azért, hogy támaszkodjunk rá, hanem hogy vele kiteljesedjünk. Hiába áll előttünk egy gondoskodó, megbízható, szerető férfi, mi mégis az apró betűs részt keressük ebben a történetben. Hol van a csillaggal jelölt rész, hol vannak a csapdák, ellenérvek, gyenge láncszemek, amiről elfelejtettek tájékoztatni? Pedig csak annyi kellene, hogy merjük átadni és megadni magunkat, merjünk invesztálni érzelmeket, női energiákat, és minden tőlünk telhetőt. A férfi megadást követel, azt hogy a nő végre engedje, hogy megfogja a kezét, hogy tisztelje a döntéseit, hogy higgyen a hűségében, hogy el tudja engedni a kételyeit, hogy végre ráébredjen, nem kell mindig erősnek lennie, az élet úgyis rendben van, ha most nem ő irányít.

Cikkajánló: Mikor számít valaki felnőttnek? – 8 út az érett párkapcsolatok felé

És nem jön el a nő sem, amíg a férfi nem tudja igazán az életébe engedni. Amíg a nő csupán kellemes társaság, látogatható szépség, amíg egy a sok közül, amíg csupán szexre, főzésre, vagy kulturális eseményekre van programozva, addig nem érkezik el a Nő. Egy majdnem kapcsolatban a felek mindig érzelmileg elérhetetlenek maradnak. A „töltelékkapcsolatokban” úgy gondoljuk, kihúzzuk, kiböjtöljük az időt, amíg el nem jön az igazi, nagy érzés. De telik az idő és ott rekedünk bennük, pedig ezekben a kötelékekben csak „intimitásmorzsákat” élhetünk meg, sosem nyújtanak érzelmi biztonságot.

Van hely a szívedben egy társ számára? Ő már készen áll, mindent érted tenne. Addig nem fogad maga mellé, amíg te nem vagy kész, amíg még az út elején jársz.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Fotók: Alvin Mahmudov on Unsplash

efes on Pixabay.com

Jon Asato on Unsplash

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk