Szeretetteljes egyensúly a kapcsolatban csak úgy tud kialakulni, ha képesek vagyunk belehelyezkedni egymás világába

Egy empatikus társ képes ráhangolódni a társának rezgéseire, ösztönösen, érzékenyen, és hitelesen olvas a szívben, megérti a testtartás, mimika, hangszín, gesztusnyelv üzenetét, hogy mindezek mit árulnak el az ő érzelmi állapotáról. Nem esik nehezére a másik ember szemével látni...

Minden párkapcsolat tele van érzelemmel. Öröm, bánat, boldogság, szomorúság, harag, féltékenység, bizonytalanság, vágy, elhidegülés, és megannyi más váltják egymást, és keverednek egészen kiszámíthatatlan, varázslatos módon, ez adja a kapcsolatok dinamikáját, ettől szépséges és riasztó is egyben. A párkapcsolatainkban olyan érzelmek kerülhetnek felszínre, amelyek minden más emberi kapcsolatunk során képesek rejtve maradni. Ezek az érzelmek hozzák felszínre igazi arcunkat, valós önmagunkat, és szembesítenek legmélyebb félelmeinkkel. A társam a legélesebb, a leghitelesebb tükröm, és néha rém kényelmetlen belenézni abba a tükörbe, és egy másik emberen keresztül megtapasztalni kiszolgáltatottságomat. Az érzelmi intelligencia azt jelenti, hogy eljutok olyan önismereti szintekre, amelyek segítségével képes vagyok önkritikával szemlélni a saját gyengeségeimet, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is, és hajlandó vagyok változtatni. Az érzelmi intelligencia lényege, hogy fel tudjuk ismerni, ki merjük mutatni, meg tudjuk élni a bennünk zajló érzelmi folyamatokat, és ezekért felelősséget tudunk vállalni.

Saját érzelmeim felismerése mellett ugyanilyen fontos a társam érzelmeinek, hangulatának felismerése, „dekódolása”. Az igazi boldogságot hozó adok-kapok egyensúly a párkapcsolatban csak úgy tud kialakulni, ha képes vagyok teljes szívvel, elmével belehelyezkedni a másik világába, és nem sajnálni erre az időt, energiát, tanulást. Az empátia, a támogató együttérzés, az értő hallgatás, a másik lelkiállapota iránti érzékenység a stabil kapcsolatok legfőbb kulcsa. Egy empatikus társ képes ráhangolódni a társának rezgéseire, ösztönösen, érzékenyen, és hitelesen olvas a szívben, megérti a testtartás, mimika, hangszín, gesztusnyelv üzenetét, hogy mindezek mit árulnak el az ő érzelmi állapotáról. Nem esik nehezére a másik ember szemével látni, vagy akár a cipőjét is felvenni, végig járni az útját, múltját, és csak ezután ítélkezni. Ez a fajta érzékenység, a helyes ítélkezés felbecsülhetetlen ajándék egy párkapcsolatban. Ahol nincs empátia, ott meg nem értettnek érezzük magunkat, ott lassan bezárjuk egymás előtt lelkünk ablakait, végül beáll a csend, és a társas magány zátonya felé sodródik az egykor eleven, vibráló, meglepetésekkel teli kapcsolat. Az empátia, az értő figyelem hozza el leginkább az érzelmi biztonságot, amelyre kapcsolatainkban oly sóváran vágyunk. Mert akire figyelnek, az tudja, hogy ő fontos, szerethető, alkalmas, törődnek vele, és tudja, hogy a társa megérti, elfogadja, és jöhet bármi, érzelmileg támogatja.

Az odafigyelés művészetét kellene elsajátítani, mert a kommunikáció nem zsákutca, és nem lehet egyoldalú. Én, én, én – hajtogatjuk bőszen, és közben nem számít, hogy a „telefonvonal” végén mit próbál közvetíteni a másik. Végig sem hallgatjuk, meg sem halljuk, túlságosan el vagyunk foglalva saját magunkkal, pedig sokkal többet tanulhatunk és nyerhetünk azokból a pillanatokból, amikor a másikra figyelünk. Mégis állítólag mindössze 12 másodpercig vagyunk képesek arra, hogy meghallgassuk egymás szempontjait, aztán hirtelen késztetést érzünk a közbevágásra, az önkifejezésre. A párkapcsolatok betegsége ez: mert nem egyoldalú, választ sem váró szónoklatra, dominanciát hangsúlyozó kioktatásra lenne szükség, hanem odaforduló figyelemre, tisztázó beszélgetésekre, őszintén egymásnak szegezett szavakra, egymás végig hallgatására, és arra, hogy együtt, tégláról, téglára bontsuk le „egofalunkat”. Ne hagyjuk, hogy elfogyjon a beszéd, mert a némaság nem egyenlő a harmóniával. Amikor a társam értőn hallgat, akkor pontosan az empátia eszközével belép a világomba, belebújik a bőrömbe, az én szememmel tekint életünk aspektusaira. Ilyenkor arra ösztönöz, hogy nyíljak meg előtte, ne féljek megmutatni a sebezhetőségemet, beszéljek a legmélyebb, legsötétebb vívódásaimról is, mert ő jelen van és figyel rám. Magasszintű tudatosság, érzelmi érettség és rengeteg szeretet kell ahhoz, hogy saját sérelmeinkre, nézőpontunkra görcsösön fókuszáló, egocentrikus, „közbevágó” hallgatástól eljussunk az értő, empatikus hallgatásig, amikor a másik ember igazán képes megnyitni a szívét felénk. Sokszor csak egy érzelmi válaszra van szüksége, hogy igen, vele érzünk, értjük, látjuk, mi van a lelkében.

Nem csak azok vagyunk, amit megszoktunk önmagunkkal kapcsolatban, hanem válhatunk azzá, akivé szeretnénk. Az empátiát, a beleélés képességét ezért nem csak az örömteli, jól működő párkapcsolat érdekében érdemes fejleszteni. A beszélgetéseknek mindig szabályai vannak. Az egyik legfontosabb: egymás meghallgatása kritika, vádaskodás és félbeszakítás nélkül. Amikor egyikünk beszél, a másik értő figyelemmel, félbeszakítás nélkül hallgatja, majd neki is joga van válaszolni. Az érzésekre figyeljünk, és ne mindig a tartalomra. Őszintén tegyük fel a kérdést: igazam legyen, vagy boldog akarok lenni? Aki számára a győzelem fontosabb a szeretetnél, az ne kezdjen párkapcsolati építkezésbe, ne számítson harmonikus életközösségre. Mert a párkapcsolatban egymás békéje kell hogy legyünk, az otthonunk nem csatamező, nem hatalmi harcok hadszíntere.

Cikkajánló: A megbízható embert még ellensége is tiszteli

Nem a távolság választja el az embereket, hanem a csend. Ezért az empátia gyakorlása kettőnkről szól. Ha valaki nem képes jól kifejezni, vagy egyáltalán nem fejezi ki érzéseit, akkor nehéz vele empatikusnak lenni. Ha valaki „nem engedheti meg magának”, hogy elgyengüljön, lebontsa érzelmi falait, gyengeséget, szomorúságot mutasson, akkor nem engedi meg azt sem, hogy együtt érezzenek vele. Túl sokat beszélünk a semmiről, agyalunk, analizálunk, vádaskodunk és gyanúsítgatunk, miközben sokszor semmi másra nem vágyunk, mint egy együttérző szóra, egy erőt adó érintésre, ölelésre, hogy a másik ember a karjaiba zárjon.  Sokszor egy ölelés is elég az empátia kifejezésére, felold, felszabadít, és felmelegíti a szívet.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter párkapcsolati tréner, képzésben mentálhigiénés szakember, író, tanár, a Meddig tart a kapcsolatunk? című könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotók: Pana Kutlumpasis képe a Pixabay -en. 

StockSnap képe a Pixabay -en. 

StockSnap képe a Pixabay -en. 

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk