Szükség van kapcsolatainkban a pozitív illúziókra

A szerelem kezdetben rózsaszín illúzió és gyomortájon repkedő pillangók. Módosult tudatállapotban e csodavegyület hatása alatt állunk, minimum hat hónapig, de legfeljebb két éven keresztül. Az emberi szervezet ugyanis ennyit bír el a tartós eufóriából, a pozitív stressz nem viselhető el hosszú távon, szerelmünk megszelídül, lecsendesül. A „boldogan éltek, míg meg nem haltak” után tévedés, hogy minden konfliktusmentes és szépen kiszámítható. Még csak ezután jönnek a közeledések, távolodások, mosolyszünetek, hatalmi harcok, ideiglenes elfordulások, nagy kibékülések, kirobbanó boldogság, majd újra diszharmónia, a jó és rossz körforgása, ezek mind a kapcsolatunkat lélegeztetik, a dinamikáját adják. A szerelem tehát kezdetben rózsaszín illúzió, mégis alátámasztható az a nézet, hogy a boldog párok sok év elteltével is valamilyen mértékben kitartanak a pozitív illúziók mellett. Képesek a kapcsolatukra pozitívan, optimistán tekinteni, és nem a negatív megélésekre, tulajdonságokra koncentrálni. A pozitív illúziók révén biztonságban érzik magukat.

Aki szeret, az mindig szebbnek, többnek, szeretetreméltóbbnak, jobbnak, nemesebbnek látja majd a társát, mint ami valójában, és ez így van rendjén, kár tagadni, vagy belemagyarázni bármi mást. A harmóniában élő párok erősségeket látnak egymásban, amelyeket a környezetük nem vesz észre. A másik iránti pozitív attitűd, az, hogy hisznek egymásban, meglátják a rejtett értékeket egyfajta önbeteljesítő jóslatként kezd működni, és az idealizált társ elkezd eszerint is viselkedni. Tehát ennek alapján mondhatjuk, hogy a „szerelmes látásmód”, a pozitív illúziók melletti kitartás lehet a párkapcsolati boldogság egyik kulcsa. A másik pozitív tulajdonságainak illuzórikus felnagyítása párkapcsolati jóllétünk szolgálatában áll.

A boldog párok valóban sokkal többet látnak egymásban, így tudnak fejlődni, egymást folyamatosan emelni. A felelősségünk azonban a másik „szerelmes látásmódjának” fenntartásában rejlik, vigyázzunk a pozitív illúziókra, ne tékozoljuk el. Úgy kellene élnünk, hogy a másik ne csalódjon, megmaradjon a tisztelete irányunkban. Ne kelljen ráébrednünk, hogy ő annyi hazugságot, jellemgyengeséget hozott a kapcsolatunkba, hogy már nem bírjuk el. Illúziók nem maradtak már, akkor már nem a szeretet szemével tekintek rá, a varázslat odalett, nincs már mit tisztelni benne, mert felelőtlen tékozlóként eljátszotta a bizalmat, a szerelmet tékozolta el. Egy társ látja a hibáimat, de nem hagyja azokat rám, nem keres mentséget a gyengeségeimre, botlásaimra. Nem a cinkosom, a bűntársam a gyengeségben, a passzivitásban, az ígéret megszegésben, a tétlenségben, hanem mindig sokkal feljebb, és sokkal messzebbre néz, mint ahogyan én szemlélem magam. Azt látja bennem, amilyen lehetnék, kimondva, vagy kimondatlanul üzeni, hogy változzak, lássam többnek én is magam, mert több is vagyok.


Cikkajánló: Jól választottál párt magadnak, ha visszanézve ezt elmondhatod...
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

„Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok. De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál” – írja Mihail Mihajlovics Prisvin orosz író. Lássuk meg egymásban az erősségeket, lássunk egymásban sokkal többet, lássuk azt az embert, akivé ő válhatna. Tartsunk ki a rózsaszín illúziók, az idealizálás képessége mellett, hiszen így tudjuk egymást folyamatosan inspirálni, emelni, jobbá tenni. Az egymást jól szerető, harmóniában élő emberek nem azt várják egymástól, hogy a másik teljesítse be minden álmukat, vele legyen minden tökéletes, legyen vele minden olyan, mint a romantikus mozikban, hanem közös életüket úgy próbálják élni, hogy együtt feljebb léphessenek önmaguknál, többek legyenek, és így képesek egymásból „kiszeretni a jót”, sőt a legjobbat tudják majd kihozni egymásból. Támogató megjegyzésekkel, dicséretekkel, pozitív visszacsatolásokkal együtt fejlődve, kölcsönösen segítik egymást abban, hogy rátaláljanak ideális énjükre, ahelyett, hogy a képzeletükben élő idealizált társat próbálnák erővel kifaragni a másikból.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter író, a Meddig tart a kapcsolatunk? című könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotók: Water photo created by freepik - www.freepik.com

Love photo created by freepik - www.freepik.com

Jonathan Borba on Unsplash

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk