Lúzer-e aki becsületes?

Családi összejöveteleken időről-időre felbukkan egy távoli nagybácsi története, amit áhítattal hallgat idős és fiatal, hogy lám, milyenek is (voltak) a férfiak. Előre kell bocsátanom, hogy a történet igaz, bár a mai fül számára elég hihetetlenül hangzik - talán ezért is annyira érdekes.

Kálmán bácsi még a 19. században született, és mint a jobb napokat is látott nemesi családok fiai közül oly sokan, ő is katonának állt. Értékítéletében, erkölcsiségében, modorában, viselkedésében az úri középosztály tipikus tagja volt ő. Az I. világháború kitörése már tiszti rangban találta, a keleti frontra vezényelték, ahol orosz hadifogságba esett, hogy mely évben, arról megoszlanak a vélemények. Szibériába szállították, egy távoli kormányzóságba, hadifogolytáborba. Akkoriban még nem volt GULAG, azokat a szovjet hatalom csak később állította fel.

És bár egy hadifogolytábor sosem vidám hely, a cári Oroszország ilyen intézményeit egy napon sem lehet említeni a Szovjetunióban létrehozottakkal. Ahová például Kálmán bácsi került, ott a táborparancsnok meghívta a magyar tiszteket, együtt boroztak, cigarettáztak és kártyáztak. Sőt, a városba is kimehettek, a táborparancsnok azonban először a magyarok tiszti-becsületszavát kérte, hogy nem fognak megszökni. Kálmán bácsi és a többiek pedig tiszti-becsületszavukat adták erre és így kijárhattak a városba. A magyar hadifoglyok körében azonban mégis felmerült, hogy nem kellene kivárni, amíg a nagypolitikának sikerül megegyezni a sorsukról, hanem mégiscsak meg kellene szökni. És amikor ebben sikerült megegyezni, akkor Kálmán bácsiék jelentkeztek a táborparancsnoknál és visszavonták a tiszti-becsületszavukat.

A szökés természetesen nem sikerült, a táborparancsnok azonnal tisztában volt vele, hogy mire készülnek. Az ígéretük visszavonása után, hogy nem szöknek meg, a magyar tisztek nem mehettek ki többet a városba, a táborparancsnok megkettőzte az őrséget és éjjel-nappal figyeltette őket. (Évekkel később végül mégis hazajutottak, bár volt, aki végleg ottmaradt.)

Az eset óta pontosan száz év telt el és óriásit fordult közben a világ. Nem tudom, hány ember lenne ma, aki nem tudná magát rövid idő alatt meggyőzni, hogy sokkal nagyobb jó élni a kínálkozó lehetőséggel, mint tűzön-vízen át, szinte már ostoba módon hűségesnek maradni egy ígérethez. Hiszen összemérhetetlenül többet ér a szabadság, mint egy megszegett becsületszó. Alszik rá az ember egyet és elmúlik az a kicsike rosszérzés is, ami volt. Vagy talán még aludnia sem kell.

Ha becsületszó pusztán hiúsági kérdés lenne, akkor még talán igazuk is lehetne.

Ugyanakkor most mégis amellett szeretnék érvelni, hogy hiúsági kérdésnél messze többről van szó: nagy veszteség ér minket, ha a lehetőség mindig győz az ígéret felett. Egész európai civilizációnk ugyanis a bizalomra épül. Bizalom pedig nem létezik az adott szóhoz való hűség nélkül. Bízunk abban, hogy amit egyszer valaki megígért, az úgy is lesz. A feleség megbízik a férj adott szavában, hogy kitart mellette, és meri megszülni a gyerekeit, mert tudja, hogy nem egyedül kell majd felnevelnie. Megbízom a bankomban, hogy a pénzt, amit betettem, hiánytalanul vissza fogom kapni (esetleg még kamattal is). De a zöld jelzőlámpa is ígéret, annak az ígérete, hogy mehetek, nem fogják az utamat váratlanul keresztezni.

A tűzön-vízen át megtartott ígéret férfias dolog. Hogy irgalmatlan? Bizony, néha igen. A következetesség olykor kegyetlennek tűnhet. Az irgalom, az együttérzés, az empátia női princípium. A szeretetnek az egyik arca valóban ez. A hűség, ami szeretetnek egy másik arca, azonban legalább annyira fontos. Az egész Ószövetség másról sem szól, hogy az Isten mennyire irgalmas és a hűséges Izrael népéhez, akik pedig rendre elfordulnak tőle és válogatott gonoszságokat követnek el. Az Isten mégis kitart és megbocsájt.

Férfias kitartás és nőies megbocsájtás – az a jó, ha a kettő egyszerre van jelen a szeretetben. Ahogy a férfi és a női princípium is egymást kiegészítve, egyszerre vannak jelen a világban. Ha bármelyik túlsúlyba kerül a másik rovására, csak veszíthetünk vele.

Neo

Fotók: danny.hammontree / Foter / CC BY-NC-ND
Photo credit: fliegender / Foter / CC BY-NC-ND
Photo credit: Tobias Wolter / Foter / CC BY-SA

Kedves Férfiak és Nők! Kedves Olvasók!

A Ti történeteiteket is publikáljuk! Sőt, könyvben is ki szándékozzuk adni az összegyűjtött, honlapunkon is megjelent/megjelenő sztorikat. A Te nagyapád, tanárod, édesapád története is lehet mások hasznára. Örülünk, hogy külditek ezeket a sztorikat! Férfiérték történetek rovatunkat azért indítottuk el, hogy bemutathassuk a férfi-megnyilvánulások és -értékek sokszínűségét.

Férfi a gyakorlatban! Mindannyiunknak vannak rövid, érdekes történetei, amelyek a különböző élethelyzetek férfias megoldásairól szólnak. Amikor az átlagemberben megvillan a Férfi. Olvasd, és ha eszedbe jut a sajátod, írj Te is az info@ferfiakklubja.hu  címre. Ha szerkesztőnk szűrőjén átmegy, mi közzétesszük!

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk