Törhetetlen szövetség: Ilyés Gyula egy gerinctörés után állt talpra, majd a fiával együtt lett Európa-bajnok

Pszichológus, coach, ötszörös magyar bajnokból lett dzsúdóedző, kettlebell-világbajnok, a Veresi Küzdősport Egyesület alapítója, három verseskötet és egy prózai könyv – A Sorsedző – szerzője. És ezzel még mindig csak egy részét soroltuk fel az 54 esztendős Ilyés Gyula érdemeinek, titulusainak. A civilben férjként, édesapaként, sőt nagypapaként is helytálló sportember vezetéknevébe egy L betűvel kevesebb jutott, mint neves író-költő elődjéébe, ám férfias kitartásból az átlagnál többel vérteződött fel a Férfiak Klubja új – veresi kistérségi – nagykövete. Gyulával és a kisebbik, 13 éves Gyuszkóval abból az apropóból is beszélgettünk, hogy apa és fia a karantént sem töltötte tétlenül: a maguk korosztályában egyszerre lettek a kettlebell sportág Európa-bajnokai a speciális szabályok szerint lebonyolított kontinensviadalon. Pedig Gyula három évtizede igen mélyről indult – újra…

– Azok után, hogy már nyolcéves koromtól írogattam, és a katonaságnál költő volt a becenevem – meséli –, illetve tízévesen elkezdtem dzsúdózni is, húszévesen eltört a gerincem. Cselgáncs közben térddel „beleestek” a hátamba, soha máskor nem láttam még csak hasonló esetet sem a sportágban. Ötször operáltak, fél évet töltöttem gipszben, háromszor tanultam járni. Pedig a sport volt a mindenem, kövér kisgyerekként kevés barátom akadt, a legtöbben piszkáltak, ám a küzdősportolók közössége befogadott. A balesetnél 1,2 milliméteren múlt, hogy nem lett még nagyobb a baj, ám a talpraállás így is felemésztette minden belső erőmet, az akkor négy és fél éves lányom nélkül nem sikerült volna. Ő volt a gyógyulásom motorja, motivátora. Ahogy a tavalyi csípőműtétem után – az persze kisebb hercehurca volt – pedig a fiam jelentett hasonló támaszt. A sportnak és az apaságnak tehát rengeteget köszönhetek! Ahogy a második feleségemnek, Dorkának is, akihez 16 éve mindig sietek haza, és nem azért, mert muszáj, hanem mert boldogok vagyunk együtt. A fiammal közös Eb-győzelmünkért ő is érdemelt volna egy aranyérmet, amiért oly sok támogatást nyújtott a háttérből.

Gyula elmondja, hogy a fiát tisztességre, őszinteségre, felelősségvállalásra neveli, s arra, hogy ha többet akar az élettől, tegyen bele ő maga is még többet. Úgy véli, a kimondott szónak önmagában nincs sorsfordító ereje, tettekkel is fontos igazolni mindazt, ami elhangzik. Épp csak megjegyzi, hogy Gyuszkó nem „csak” a fia, hanem az egyik elsőszámú szurkolója, tanítványa, edző-, versenyző-, játszó- és munkatársa, valamint beszélgetőpartnere is, az érintett máris közbeveti, hogy mindez kölcsönös. – Én is szeretek emberekkel foglalkozni, tenni értük – lep meg mindjárt a korához képest igen érett gondolkodásával Gyuszkó, aki, mint kiderül, az edzések tartásába is besegít édesapjának, s jó érzéke van a legkülönfélébb embertípusok kezeléséhez. – Volt már problémás eset, aki csak rám hallgatott! Pedig nem kiabálok, inkább leülök beszélgetni velük, ahogy aputól tanultam – néz fel szó szerint is a mellette ülő Gyulára, majd hozzáteszi: maga is dzsúdóval kezdett, de nem szerette a testi kontaktust, így találták meg neki a kettlebellt mint ideális sportágat, melyben egy fogantyúval ellátott gömbsúlyt kell szabályosan végrehajtott gyakorlatok keretében felemelni, tartani, mozgatni. – Az első verseny előtt nagyon izgultam, majd meglepődtem, mennyire megszűnt a külvilág, amint sorra kerültem, csak a számlálót és aput néztem, majd elvégezve a feladatot, visszatértem „ebbe a dimenzióba”.

A közös Európa-bajnoki sikerig apa és fia úgy jutott el, hogy először megbeszélték, van-e kedve Gyuszkónak az eleinte hobbiból űzött mozgásformába sokkal több energiát pakolni. Rávágta, hogy igen. Ahogy fogalmaz, az együttes felkészülés újabb „téglaréteggel” erősítette meg az amúgy is szilárd kapcsolatukat. Gyula évekkel korábban nyert már Eb-t és vb-t, de mivel zavarta, hogy a csípőműtétje után túl sokan „sajnálják” (ezt viseli a legnehezebben), maga is becsatlakozott a fiához az edzésekbe, és a versenyre is – immár szeniorként – benevezett. – Egyrészt addig Gyuszkó szurkolt nekem, s most én akartam őt győzelemhez segíteni, másrészt apaként és fiaként együtt szerettem volna a dobogóra állni, harmadrészt bizonyítanom kellett az engem sajnálóknak is – magyarázza. Jelentjük: mindhárom cél teljesült. A fehéroroszok által szervezett Eb-t a világjárvány miatt online, szigorú videós követelmények betartásával bonyolították le, s az edző-édesapa szinte nem is tudja szavakba önteni, milyen büszkeség volt látni a fiát, amint a végsőkig küzd a diadalért. – A másik nagy siker, hogy elfogadott engem egy másik szerepkörben, már nemcsak apaként, hanem az edzőjeként is, aki azért rá is morgott néha – ismeri el a tapasztalt tréner, aki így folytatja: – A két Gyuszi azonban a fasorban sem lenne egy olyan remek feleség és édesanya nélkül, mint Dorka! Ez egy családi siker igazából. A párom is sportolt – kosárlabdázott és kajakozott –, ő is elnyűhetetlen.

– Ha felborítják, feláll, mint a keljfeljancsi, s mi hárman együtt a legnehezebb helyzetekből is a legjobbat igyekszünk kipréselni, ami összefogva általában sikerül is – jegyzi meg Gyuszkó, majd elgondolkodik azon a kérdésemen, hogy ha ennyi mindenben hasonlítanak egymásra az apukájával, vajon miben különböznek. – Nekem van türelmem a műszaki dolgokhoz, míg apu hűtőszekrényt csinál a rádióból – bukik ki aztán az őszinte válasz. Lám, mindenkinek van kevésbé erős pontja, és ez így is van rendjén. – De abban is mások vagyunk, hogy aput az élet tanította meg küzdeni, engem pedig egyelőre – szerencsére – „csak” az ő példája. Abban viszont mindketten szeretnénk példát mutatni a fiataloknak, hogy a kütyüfüggés helyett más, klasszikusabb értékrend mentén talán jobb választás élni. A legtöbb tanítványunk azt látja otthon, hogy este hazaesik a szülő rosszkedvűen az irodából, majd egy pohár bort kortyolgatva nézi valamelyik tévésorozatot. Ez persze általánosított példa, de szeretnénk, ha a hozzánk járók később nemcsak a chipset rágnák, hanem küzdenének az érdekeikért – okoz újabb meglepetést bölcs gondolataival és fogalmazásmódjával a 13 éves fiú, aki nemcsak a régmódi értékrendet, a régi tárgyakat is rajongásig szereti, igazi retró-gyűjteménye van otthon. Édesapjával egy régi Trabantot is újítgatnak, ez is közös program, akárcsak például a vitorlázás.

– Nem attól vagyok apa, hogy született két gyerekem – jelenti ki Gyula. – Hanem attól, hogy törődöm velük, időt szánok rájuk. Tízéves korom óta járom a saját utam, ezalatt rengeteg hibát is elkövettem, de különösen az utóbbi 16 évben – s most már élethosszig – keményen dolgozom magamon. Mindig lehet adni, létrehozni, teremteni, mást terelgetni, bátorítani, támogatni, fejlődni, jobb emberré válni. Nekem már ez az utam. És tisztában vagyok azzal is, hogy olyan helyzetekből is képes vagyok felállni, amelyekből más talán nem. Amikor eltört a gerincem, nem tudtam róla, csak a fájdalmat éreztem, így utána tíz nappal elindultam a magyar bajnokságon, amelyen „csak” harmadik lettem. Igaz, törött gerinccel, a dobogóra már úgy segítettek fel. De utólag büszke vagyok arra az éremre! És azt is megbecsülöm, ahogy most élhetek – mondja a szívós sportember, aki, ne feledjük, valahol érzékeny művészlélek is, hisz verseket, könyveket ír (hamarosan újabbat). A kettő nem zárja ki egymást, sőt, Gyuszkó ismét rátapint a lényegre:

 – Sokféle sportoló van, az egyik menedéket talál a sportban, a másik szimplán élvezi, de apu pontosan át tudja élni, ki honnan jött, mit élt át. Akkor is, ha az illető a legmélyebb ponton volt. Úgyhogy igen: apu egyszerre érzékeny és borzasztó kemény.

Dr. Szász Adrián

*

Cikkajánlók: Óráról órára, apáról fiúra épül a magyar világsiker • Fiúból borász, szőlőből díjnyertes bor  • Messze zeng a hagyomány – Öröklődő férfimunka Gomboséknál 
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

*

Itt az idő! Kérdezz a nagyszüleidtől már MA! Addig tanuljuk meg, amit tudnak, ameddig velünk vannak! Részletekért kattints a képre:

Elindítottuk az Értéklánc – készíts saját Családi legendáriumot! című kezdeményezésünket! Nézzétek és OSSZÁTOK MEG, hogy sokakhoz eljusson! Hisszük, ezzel az egyszerű dologgal felbecsülhetetlen értéket hoznunk létre a saját életünkben és közösen is! Életigazságok, bölcsességek, tapasztalatok, közös élmények, nevetések, jó sztorik, megható történetek – Értékláncod kincsestára! Kérdezd meg a nagyszüleidet, vedd fel, amit mondanak, illetve írd meg a legjobb beszámolókat, és küldd el nekünk az info@ferfiakklubja.hu –ra. Ha a szerkesztők szűrőjén átmegy, mi közzétesszük a Férfiak Klubja Férfiérték történetek rovatában, hogy azokból mások is tanuljanak.

*

Férfiérték történetek rovatunkat azért indítottuk el, hogy bemutathassuk a férfi-megnyilvánulások és értékek sokszínűségét. A Ti történeteiteket is publikáljuk! A Te nagyapád, tanárod, édesapád sztorija is lehet mások hasznára. Örülünk, hogy külditek őket! 

Férfi a gyakorlatban! Mindannyiunknak vannak rövid, érdekes történetei, amelyek a különböző élethelyzetek férfias megoldásairól szólnak. Amikor az átlagemberben megvillan a Férfi. Olvasd, és ha eszedbe jut a sajátod, írj Te is az info@ferfiakklubja.hu címre. Ha szerkesztőnk szűrőjén átmegy, mi közzétesszük!

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk