„A Cozma-gyilkosság után nekem kellett annak a láncszemnek lenni, aki erőt mutat” – interjú Mocsai Lajossal

Mocsai Lajos magyar kézilabdaedzővel, volt magyar válogatott kézilabdázóval beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Szegeden a téren, ahol futballozgattunk, volt egy sarok, és ott építettünk egy bunkert, amelyben el lehetett bújni. Kiástunk egy lyukat, aminek az aljában volt egy 20 ezer voltos nagyfeszültségű vezeték, ami nagyon zavart minket, de szerencsénkre végül nem nyúltunk hozzá. Közvetlenül az eset után elutaztunk, és mire hazajöttünk, már nagyon keresték a delikvenseket, majdnem rendőrségi ügy lett belőle.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Édesapánk nagyon komoly ember, válogatott kosaras volt, akinek karrierjét kettétörte a háború. Mire a hadifogságból hazatért 47 kilósan, még maradt annyi ereje, hogy képezze magát. Negyvenvalahány évesen faipari egyetemre járt, majd egy vállalatot vezetett példaértékűen. Amit tőle tanultam: a szorgalma, fegyelme és rendkívüli munkabírása volt, amivel vezette a gyárat. A „Csillagbörtön” rabjai dolgoztak a kárpitosüzemben, és amikor elkövettek egy merényletet, azt mondták: őt nem szabad bántani. Olyan ember volt, hogy még a gyilkosok is szerették őt.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyerekeinek?

Mind a négy gyerekünk nagyon különböző, de mind nagyon jó képességű, sokoldalú. A legfontosabb, amit átadtam nekik, és majd szeretném az unokáknak is: mindenki váltsa valóra az örökölt és a Jóistentől kapott tehetségét, ezért legyen képes áldozatokat hozni és sokat dolgozni. Aki 18-19 évesen tudja, mit akar, nagy valószínűséggel meg is fogja valósítani. Magam is így voltam vele: én is korán elhatároztam, mit szeretnék csinálni, és azt igyekeztem véghezvinni.

Ajánló: Mindig mondom a gyerekeknek, legyenek nagyon büszkék arra, hogy magyarok – interjú Szekeres Pállal

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Erről konkrét tapasztalataim vannak. A németországi tartózkodásunk tíz éve alatt, amíg a Bundesligában dolgoztam, a gyerekeim koedukált iskolába jártak, ahol vitakészségre és gyakorlati praktikumra nevelték őket; az iskola elvárásai mások voltak, mint egy frontális, poroszos iskolarendszerben. Miután hazajöttünk, a lányok a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégiumba kerültek, ahol nem volt koedukáció. De nem érződött a hátránya, sem a fejlődésük, sem a másik nemmel fenntartott kapcsolataik szempontjából. Tehát mindkét típusú oktatás lehet jó, ez egy pedagógiai döntés. Amit még fontosnak tartok elmondani: a társadalom addig társadalom, amíg vannak különbségek és van hierarchia. Az egyenlősdi óriási veszélyt rejt magában. Van, amiben a lányok, és van, amiben a fiúk az erősebbek. Nem kell azonos megítélés alá esniük.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Igen, ha az élet védelméről van szó. Az egy magasabb rendű szempont, és van olyan helyzet, amikor csak erőszak alkalmazásával lehet megvédeni magunkat vagy másokat. De alapvetően nem szeretem az erőszakot, és fontosnak tartom azt is, hogy az asszertivitást nem szabad összetéveszteni az erőszakkal.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Ez attól függ, hogy az adott helyzetben milyen szerepet vállal az ember. Volt olyan helyzetem, amikor világversenyt vesztettünk el, és dühömben csorogtak a könnyeim. De volt olyan nehéz helyzet is, amikor nem sírhattam. A Cozma-gyilkosság után az ölünkben sírtak a játékosok, volt, aki elájult a temetésen. Ha akkor én is sírok velük, soha többet nem nyerünk meccset – nekem kellett annak a láncszemnek lenni, aki erőt mutat. Volt olyan szlovák focicsapat, amelyik egy hasonló esettől szétesett. Tehát van olyan nehéz helyzet, amikor lehet sírni, és van, amikor nem lehet, mert a sírás elveszi az ember erejét, amire a környezetének a nehéz helyzetben szüksége van.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Minden házaspárnak más és minden időszakban más. Fontos a rugalmasság és az alkalmazkodás a család fejlődéséhez, a gyerekek életkorához és a szülők aktuális feladataihoz igazodóan.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Negyvenkét éves házasok vagyunk. Amióta gyerekeink vannak, gyakorlatilag mindig volt egy optimális munkamegosztás. Feleségem nagyon tehetséges, többdiplomás, több nyelvet beszélő nő. Életünk tíz éves periódusokban zajlott. Amikor a gyerekek megszülettek, tíz évig a feleségemnek ők voltak a fő feladat, a család fenntartása pedig az én dolgom volt. Az én bölcs feleségem hagyta, hogy valóra váltsam a küldetésem. Nagyon hálás vagyok neki ezért, soha nem panaszkodott, pedig megtehette volna. Sokat volt egyedül, évekig csak késő este értem haza. Ezt az első tíz évet mi „invesztációs éveknek” hívtuk; ekkor tudtuk megteremteni az értékeinket, pozíciónkat – a családban és a munkában is. A későbbi sikereket ezzel alapoztuk meg, de sikeres sportbéli és oktatói pályámat csak ezzel az erős családi háttérrel tudtam biztosítani, amiben, azt hiszem, a feleségem hozta a nagyobb áldozatot. Később, például Németországban már kevesebb munkám volt, így a gyerekekkel való együttlétben és a házimunkában aktívabban részt tudtam venni.

Ajánló: „A család, a házasságom az alapjai mindennek” – interjú Szilágyi Áronnal
Kattints ide: Körkérdés rovat! Nézd meg, kikkel készítettünk interjút, ajánljuk, hogy olvasd el, és ha tetszett, kérjük, oszd meg másokkal is!

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Ezt sosem éreztem problémának. Az élsportban, az edzői munkában és a pedagógiában nem nagyon van elveszett idő az ember életében. Azok a feladatok, amiket ebben a rendkívül feszes és küzdelmes életformában nem végzünk el, örökre elvesznek, később soha nem hozhatók be. Nem lehet halogatni a dolgokat, mert akkor nem lesznek meg az eredmények. Mi mindig nagyon feszes tempóban éltünk, rengeteg fő- és részcéllal, amit mindig el kellett érni.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

Mi elég korán összeházasodtunk, 23-24 éves korunkban. Mindketten családszerető háttérből jöttünk. Feleségem és testvérei öten voltak, mi csak ketten, de az első pillanattól nagycsaládot szerettünk volna. Szerintem a házasság értelme a család. Hagyományos családmodellpárti vagyok, számomra nagyon fontos a közös otthonteremtés ereje. A munkámban nagyon fontos volt az eredményesség, de a hátország nélkül nem ment volna.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Igen. A családi hátterem miatt választottam az oktatói pályát, erre éreztem hivatástudatot. Az emberekkel való bánásmód, amivel a teljesítményt ki tudtam hozni belőlük, amivel a rám bízott tehetséget úgy ki tudtam bontakoztatni, hogy 99 százalékban elégedettek voltak a munkámmal – azt igazolja, jól választottam. És a gyerekeim is visszaigazolják az életemet: mind komolyan dolgozó, nagy munkabírású, stabil morális értékrendű emberek, akik követték a tőlünk kapott életfilozófiát, munkamorált és családmodellt. Már van tizenegy unokám, de szerintem még lesz néhány...

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Igen, de definiálni kellene, hogy ki a hős. Nagyon fontos, hogy legyenek olyan emberek, akik pillanatnyi érdekek felett álló értékrendet képviselnek. Ilyen értékrend például a munka és a család. Ha Csíkszentmihályi Mihály pszichológust vesszük alapul: nem elég elmondani, be is kell építeni a mindennapokba azokat a cselekvéseket, amelyek ezt az értékrendet meghatározzák.

Az olimpia döntőjében az ember közel kerül a hősiességhez. Az élsport nagyon szigorú dolog: nagyon kemény munka, nagyon kemény küzdelmek, iszonyatos kitartás, fájdalmak, veszteségek járnak vele. Az ember nem érzi magát hősnek, hanem végzi a dolgát: van egy életküzdelme, egy életpályája, melynek vannak magasabb és mélyebb pontjai, ebben kell megtalálnia az egyensúlyt. Nem hősködni kell, hanem lennie kell egy értékrendnek, amihez igazodunk, amihez hűek maradunk. A tudást naprakészen kell tartani, és kell bátorság a döntésekhez. Tudni kell bánni az emberekkel. Tudni kell hosszú távon küzdeni, amihez lennie kell belső motivációnak és energiának mindezt fenntartani. És kell a mértékletesség, a visszafogott életvitel. Tehát egy olyan jellegű magatartás, viselkedésmód szükséges, ami lehetővé teszi az állandó fejlődést. Ez olyasmi, amit kevesen érnek el a világon, de törekedni kell rá. És tudni kell: először legyen meg a teljesítmény, és csak utána jön a megbecsülés.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Az volt az álmom, hogy válogatott sportoló legyek, és az is, hogy nemzetközileg elismert szakember. Mindkettő teljesült. Édesapám karrierje a háború miatt kettétört, de nagyon büszke volt, hogy a kisebbik fiából nemzetközileg elismert sportember lett. Sok meccsemre eljött, és nekem már a jelenléte is hatalmas dolog volt. Életemben ő volt a legnagyobb motivációm.

Ajánló: „Gyerekkorom egy részét feláldoztam a sportért, ezt szeretném most bepótolni” – interjú dr. Kiss Gergellyel
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Apósom és a szüleim. Mindannyiukat nagyon szerettem, nagyon sokat jelentenek nekem.

Mit jelent önnek az, hogy „szent”?

Halandó embernek nehéz ezt megfogalmaznia. Egy nagyon magas erkölcsi-etikai pozíciót jelent, amihez egy életpálya fenntartása szükséges. És megfelelő hit is kell ahhoz, hogy valaki ehhez az értékendhez felnőjön. Ez egy bibliai kategória, de lehet életfilozófia is: megfelelő képességek, tehetség, erények – néhány erősség, amit megpróbál felépíteni az ember és nem enged belőle. Fontos, hogy ember- és családszeretetre, igazság- és szabadságérzetre épülő küzdelem legyen.

NÉVJEGY

  • Magyar válogatott kézilabdázó; a magyar férfi és női kézilabda-válogatott volt szövetségi kapitánya; a Testnevelési Egyetem rektora.
  • Szegeden született 1954. március 10-én.
  • 1968-1981 között a Szegedi Tisza Volán, a TFSE, a Bp. Vasas és a Bp. Spartacus csapatokban kézilabdázott. 1974–1982 között húszszor szerepelt a magyar felnőtt válogatottban.
  • Az általa edzett játékosok közül kilencen szerepeltek a világválogatottban, kettőt (Daniel Stephant és Radulovics Bojanát) a világ legjobb játékosának választották, egy pedig (Farkas Ágnes) a világ második legjobb játékosa címet kapta.
  • A 2000. évi nyári olimpiai játékokon szövetségi kapitányként irányította a második helyet megszerző magyar női válogatottat.
  • Az Európai Kézilabda Szövetség tízéves jubileumi gáláján (2002) edzői életműdíjat kapott. A szigorú kritériumok alapján (olimpiai, világ- és Európa-bajnoki szereplés, a nemzetközi edzőképzésben való részvétel) odaítélt díjat csak négy szakember kapta meg Európában.
  • A 2012. évi nyári olimpiai játékokon szövetségi kapitányként irányította a negyedik helyet megszerző magyar férfiválogatottat.
  • 2014 december óta a Testnevelési Egyetem rektora.
  • 2015 áprilisában a Magyar Kézilabda Szövetség tiszteletbeli elnökének választották.
  • Főbb edzői sikerei a klubcsapataival: Bajnokcsapatok Európa Kupája győztes (nők, 1982); EHF Kupagyőztesek Európa Kupája győztes (férfiak, 1996, 2008); Magyar bajnok (férfiak): 1983, 2008, 2009, 2010, 2011, 2012); Magyar bajnok (nők, 1982); Magyar Kupa-győztes (nők, 1982); Magyar Kupa-győztes (férfiak, 1983, 2009, 2010, 2011, 2012); Német Kupa-győztes (férfiak, 1995).
  • Főbb sikerei a válogatottal: Olimpiai ezüstérmes (2000); Olimpiai negyedik helyezett (1988); Olimpiai ötödik helyezett (2004); Világbajnoki ezüstérmes (1986, 2003); Világbajnoki ötödik helyezett (1999); Világbajnoki hatodik helyezett (2001); Európa-bajnok (2000); Európa-bajnoki bronzérmes (1998); Európa-bajnoki ötödik helyezett (2002); Olimpiai negyedik helyezett (2012).
  • Nős, 4 gyereke és 11 unokája van.

Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Fotók: MTI/KOVÁCS ANIKÓ

Haáz Sándor Forrás: MTI Zrt. Fotószerkesztőség
Szerzői jog: Magyar Távirati Iroda Zrt.

mob.hu

MH/Hegedüs Róbert

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk