„A férfiak ma nem tudják, hogyan legyenek férfiak” – interjú Kálloy Molnár Péterrel

Kálloy Molnár Péter színésszel, költővel, rendezővel, énekessel beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, amelyben ugyanazt a 15 kérdést tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Összetörtem véletlenül egy kocsit, mert le akartuk dobni egy féltéglával a vasmacskákat a fáról és nem vettük észre az alatta álló vadonatúj Lada 1500-ast. Elvittek haza az apámhoz és valamennyit ki kellett fizetnünk, de velem jófejek voltak a szüleim.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Az igazság és a becsületesség, ami a mai világban egyre kevésbé kifizetődő, viszont így nyugodtan alszik az ember. Apám eszerint élt.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a fiának/lányának, a jövő generációnak?

Nem elég a tehetség, hanem a munkát is bele kell fektetni ahhoz, hogy a tehetség kamatozzon. A tehetség kötelezi az embert arra, hogy folyamatosan dolgozzon is rajta, hiszen a tehetség nem állandó, képezni, formában tartani szükséges.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Nem látom szükségességét, legfeljebb valamikor külön felkészíteni őket a férfi és női szerepre, de ehhez nem kell teljes tanév, lehet ez egy szakkör vagy egy hétvége is. Tartósan nem kell őket szétszedni. Viszont nem tartom hülyeségnek a rövid, 2-3 hónapos extra nevelést a fiúknak, például az egyszerű körülmények között szervezett tábort – azért, hogy a fene nagy önbizalmukat kordában tudják tartani, és meg tudják tanulni becsülni a szabadságot és az önálló döntés jogát.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Igen, önvédelemből, amikor erőszaktól kell megvédeni magunkat vagy valaki mást vagy másokat. Tehát védekezésképpen igen, első csapásként viszont nem.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Ezzel így nem értek egyet. Szerintem nem baj, ha a férfi sír, de őrizze meg a hidegvérét, a kettő nem zárja ki egymást.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Konzervatív típusú ember vagyok, nem vagyok híve a nagy szerepcseréknek: szerintem jó, ha megmaradnak a tradicionális férfi és női szerepek. Mostanában nagyon sok probléma abból származik, hogy a férfiak nem tudják, hogyan legyenek férfiak, a nők pedig elférfiasodnak a nagy egyenjogúságban és olyasmit is magukra vállalnak, amit nem kellene. Én például megőrülök attól, hogy egy nő fizet egy étteremben – szerintem nagyon ciki és férfiatlan, ha egy férfi engedi, hogy a nő fizessen. De nekem az se tetszik, ha az apa megy el gyesre – az nem véletlenül az anya dolga.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Ha önkritikus akarok lenni, el kellene ismernem: picit többet kellene. A kocsival kapcsolatos tennivalókat én intézem, néha kiviszem a szemetet és takarítok is, ha kedvem van, akkor főzök, de azt is ritkán, mert ahhoz szabadidő és koncentrálás kell. Ha viszont egyedül vagyok a gyerekkel – szerintem a nőnek is nagyon kell a saját idő –, akkor nyilván én csinálom a reggelit.  

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

El tudnám viselni, ha gazdag hercegnek születtem volna, mert akkor élhetnék csak a művészetnek anélkül, hogy annak anyagi oldalával kellene foglalkoznom, így viszont van rajtam nyomás. Nagyon élvezném, ha több időt tölthetnék a gyerekeimmel és a saját projektjeimmel, sőt akkor azok mecénása is lennék – nagyon hiányolom a mai világból az igazán önzetlen és bőkezű mecénásokat, hiszen a művészet sosem volt önfenntartó. Manapság kevés mecénás van, miközben egyébként nagyon sok a gazdag ember.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

Én nagyon hiszek abban, hogy az ember társas lény, és semmi sem olyan szép, ha egyedül éled meg, mintha meg tudod osztani valakivel. A legszebb város sem olyan szép, mintha a szerelmeddel fedezitek fel, együtt csodálkoztok rá, és együtt élitek meg azt a pillanatot.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Talán egy picit bátrabb vagy rámenősebb lennék, de egyébként igen. De még nincs vége, tehát még mindig lehet korrigálni. És majd úgyis jön egy következő élet.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Hősökre mindig szükség van, különösen most, amikor a női és férfi szerepek elmosódnak, és így sokan nincsenek tisztában magukkal. A hősök szerintem férfiasak és nőiesek; a pozitív példákra, azok felmutatására, minden áron való képviseletére nagy szükség van ma.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Minden álmom teljesült: a színészet, a zene, a verseskötetek. Kevés van, ami még nem teljesült.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Leonardo da Vinci. Ő minden területen géniusz volt, érdekel a sokoldalúsága, a zsenialitása, a találmányai, színkeverése, rajztechnikája; megkérdezném tőle, honnan jött a harckocsi és az ejtőernyő ötlete, hogyan fért mindez bele az életébe, és hogyan tudta összeegyeztetni őket,  hogyan tudott mégis igényesnek maradni, miért nem festett többet, miért nincs kész a Mona Lisa...

Mit jelent önnek a „szent”?

A szent olyan, amilyen mindenki szeretne lenni, de csak nagyon keveseknek sikerül: a példakép, a hős, a mártír, megközelíthetetlen, az emberi vagy isteni nagyság; akinek sikerül olyasmit megtennie, amiről az emberek 99%-a csak álmodozik, vagy csak gondolatban foglalkozik vele.

NÉVJEGY

  • Színész, költő, műfordító, rendező, énekes.
  • Mezőcsáton született 1970. június 6-án.
  • 1993-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, de előtte két éve már a Nemzeti Színháznál kapott szerepeket. 1993-1997 között a Vígszínház társulatának volt a tagja. 1996 óta a Komédium Kör művészeti vezetője. 1997 óta szabadfoglalkozású művész, a Komédiumban, az IBS-en és a Thália Színházban szerepel. 1999 óta az IBS főrendezője.
  • A Beugró című televíziós műsor állandó szereplője, rendszeresen kap szinkronszerepeket és szinkronrendezőként is működik.
  • Hatéves kora óta gitározik és zongorázik, a gimnáziumi évei alatt és a színművészetin is zenekarban játszott, több lemeze is megjelent.
  • Öt verseskötetet jegyez: Keselyű dal (1995), Staccato (1997), Last minute (1998), Ígéreted magházában (1999), Ablak az égre (2008).
  • Díjak: Souvenir-díj (1996); Don Quijote-díj (2000); Pepita-díj (2010).
  • Nős, két gyermek édesapja.

Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Fotók: Kálloy Molnár Péter hivatalos Facebook-oldala

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk