A hős az, aki megteszi, amit mások szeretnének, de nem mernek – interjú Hajdu Szabolccsal

Hajdu Szabolcs magyar filmrendezővel, színházi rendezővel, forgatókönyvíróval, színésszel beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Valószínűleg nagyon sok hülyeséget csináltam. Talán a legveszélyesebb az volt, amikor megpróbáltam magamat felgyújtani. Megperzselődött a szemöldököm, kicsit megégett a pulóverem, de semmi bajom nem lett. Tinédzserkori lázadás állt a háttérben, de már nem emlékszem a konkrét okokra. Később is nagyon sok hibát elkövettem, párkapcsolatban, munkában. Folyamatosan hülyeségeket csinálok. 

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Apám nagyon autonóm ember volt, kívülálló, és általában úgy cselekedett, ahogy tisztességesnek gondolta, minden külső hatástól függetlenül. Talán pontosan ez az, amit tőle örököltem. De ő sosem erőltette ezt, sőt, mindig is féltett, ha túlságosan autonóm módon viselkedtem, még felnőtt koromban is.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyerekeinek?

Nagyon nehéz megfogalmazni; nem tudok átadni nekik határozottan semmit, mert én magam is nagyon bizonytalan vagyok mindenben. Annyit tudok tenni, hogy őszinte vagyok hozzájuk, minden szempontból. Nem próbálom megjátszani magamat, azt mutatni, hogy tudok valamit, ha nem tudom. Őszinte vagyok hozzájuk és szeretem őket – ennyi. Nem várom el, hogy engem kövessenek, hogy azt tegyék, amit én, mert egyáltalán nem biztos, hogy én jól csinálom. Sokat beszélgetünk, sokszor megfogalmazzák a kritikájukat velem kapcsolatban. Jól elvagyok velük.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Saját élményeimet tudom elmondani. Mi nagyon konzervatív nevelést kaptunk az iskolában. Én tornász voltam, és a sportiskolában a fiúkat és lányokat külön edzették. Úgy kezdődtek az edzések, hogy összehúztak egy óriási függönyt a tornaterem közepén. Utána a színház világában nagyon örültem, hogy nincs szétválasztás, és szóba tudunk állni egymással. Később kifejezetten a nemek közötti kommunikáció témájának irányába mozdultam: filmjeim, színdarabjaim témái egyre inkább női, párkapcsolati, kommunikációs problémák lettek.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Igen, el tudok képzelni. Vannak speciális, szélsőséges helyzetek, amikor valószínűleg nincs más út. Például amikor valakit vissza kell tartani, hogy magának vagy másnak kárt okozzon, és olyan éles helyzet van, hogy másképp nem megy, mint erőszakkal. De az erőszak olyan dolog, hogy pontosan a mértéke és a helyzet jellege határozza meg, lehet-e használni vagy sem. És ez jellem kérdése is, ki mennyire csiszolódott ki ezen a területen: van, aki azonnal erőszakot alkalmaz, ha ellentmondanak neki, vagy ha csak ránéznek.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Nem. Semmi olyasmivel nem tudok egyetérteni, ami megjátszás. Ha valakinek sírnia kell, akkor sírjon. Ha csak azért nem sír, hogy ne mutasson gyengeséget, az megjátszás.

Ajánló: „Ha picit jobban odafigyelünk egymásra, elképesztő szépségeket és emberi értékeket találhatunk” – interjú Lux Ádámmal 
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Azt gondolom, fontos a munkamegosztás és az is, mit és hogyan osztunk meg. De nem könnyű a megosztás. Nagyon fontos, hogy az embernek legyen kedve és képessége is azt csinálni, ami rá van osztva. Nem tartom jónak, ha valami erőltetve van, mert épp ez a divat, vagy mert női vagy férfi feladatnak van valami kikiáltva.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Igen, tulajdonképpen mostanában mindenfélét csinálok: mosogatok, főzök, takarítok, mosok.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Probléma, mert nagyon nagy szükség van a pihenésre, beleértve az alvást. Az is fontos, hogy az ember annyit dolgozzon, amennyi kényelmesen belefér, ne tolja túl. Maradjon annyi ideje, hogy feldolgozza és át tudja gondolni, ami aznap történt vele. Inkább kevesebbet, de hatékonyan dolgozzon. De elismerem: iszonyú nehéz beosztani és szelektálni. Nálunk összefolyik a munka és a család, így sokat vagyok a gyerekekkel is, bár sokszor érzem, hogy úgy kellene velük legyek, ahogy ők igénylik. Erre nem mindig van időm, de próbálok rá figyelni. Ami pedig a párkapcsolatunkat illeti, nagyon sok mindenen mentünk keresztül Orsolyával. Az, hogy ennyire nyilvánosság előtt zajlott az életünk, volt, amikor jó volt, és volt, amikor rossz, de mindenképpen egy elképesztő utazás. Ami fontos: a színházzal vagy filmmel való foglalatoskodás terápiaként nem működik. Nem oldhatóak meg a magánéleti problémáink azzal, hogy feldolgozzuk őket filmen vagy előadásban. Csak legfeljebb tudatosítjuk, pontosabban megfogalmazzuk mások számára, médiumként, és így mások okulhatnak belőle. De saját magunk számára nincs hatása.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

Nehezen tudok válaszolni. Erről szólnak az előadásaink, ezt járjuk körül folyamatosan. De biztos válaszom nincs. Annak van értelme, ha van egy biztonságos családi „akol”, ami egy nagyon erős, stabil értékrendet tud adni egy gyereknek, de ha ez csak annak az árán tud megmaradni, hogy a két felnőtt görcsösen ragaszkodik ehhez, viszont már nem szeretik egymást, azaz ha kapcsolatuk már nem tiszta, akkor nincs értelme. Csak addig van értelme, amíg őszinte szeretet van köztük.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Biztosan nem, mert azt már egyszer megcsináltam. Mindent másképp próbálnék ki.

Interjúajánló 
„Szeress, alkoss, tanulj, barátkozz!” – interjú Németh Kristóffal 
Kattints ide: Körkérdés rovat! Nézd meg, kikkel készítettünk interjút, ajánljuk, hogy olvasd el, és ha tetszett, kérjük, oszd meg másokkal is!

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Abszolút. Én azt gondolom, bizonyos szempontból mindenki tud hőssé válni, és mindig mindenkit épp csak egy pici lépés választ el ettől. Bizonyos dolgokban bátor döntésekre, lépésekre van szükség. Ha valaki meg mer tenni vagy ki mer mondani valamit, amit mások is szeretnének, de nem mernek, az valószínűleg ide tartozik. Azért, mert cselekedetei és a mondatai a szabadságot sugározzák, és ez másokra is felszabadítóan hat, ebből erőt merítenek, erősebbnek érzik magukat ezáltal. Gyerekkorom hősei Bruce Lee és Bud Spencer voltak, és amikor kijöttem a moziból, ugyanolyan erősnek és szabadnak éreztem magam pár óráig, mint ők. Később felnőttként is így jártam: ha valakit láttam felszabadultan viselkedni, én is szabadnak éreztem magam. Tehát számomra a hősök nem speciális képességekkel rendelkeznek, hanem bizonyos helyzetekben meglépik azt, amit mások is szeretnének, de nem mernek, nincs bátorságuk hozzá.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Tulajdonképpen igen. Viszont akkor még azt gondoltam, hogy a beteljesült álmok boldogságot hoznak, de aztán rájöttem: az ember változik, érik, azok az álmok pedig aktualitásukat vesztik. A vágyak beteljesülése nem hoz tartós boldogságot. Például díjak vagy aranyérmek sem hoznak boldogságot. Sőt, ha csak elérendő célok vannak, és nincs valós érdeklődés, akkor a vágy beteljesülése után depresszió zuhan az emberre. Például egy autó vagy egy nő esetén, ha nincs őszinte érdeklődés, akkor a vágy nagyon gyorsan kihűl a beteljesülés után. Egyetlen dolog, ami számomra boldogságot okoz, az az állandó érdeklődés fenntartása. Ha engem érdekel a világból valami vagy valaki, akkor az boldogsággal tölt el, az folyamatosan hív. A teljes boldogtalanság akkor jön, ha elvész az érdeklődés.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Nagyon sok ember. Ha lenne egy másik életem, akkor szívesen lennék időutazó, aki eltölt bizonyos korokban bizonyos időket bizonyos emberek közelében puszta kíváncsiságból. Például: a XX. század eleji Osztrák–Magyar Monarchia, a XIX. századi orosz világ, a ’48-as forradalom ideje, a reneszánsz vagy a ’60-as évek Amerikája. De a második világháború is érdekelne, ha nem halnék bele.

Ajánló: Csőre Gábor: „A »szobraink« és emlékeink a gyerekeinkben élnek tovább”

Mit jelent önnek az, hogy „szent”?

Nem használom szakrális formájában, mert nem vagyok hívő. Hétköznapi értelmében nekem azt jelenti, amit a legfontosabbnak, legbecsesebbnek tartok, és ez első körben a gyerekek, a barátok.

Mennyire változott meg az élete a koronavírus-járvány hatására?

A kommunikációs rendszer megváltozása frusztrációt okoz. Nagyon sok emberrel kommunikálok, a járvány pedig megvilágította a kommunikációs eszközöknek a hiányosságait, hogy mennyire elégtelenek. Kommunikációnk 70-80 százalékban metakommunikáció, és ez az, ami nagyon hiányzik. Filmünk online premierje egy viszonylag szerencsés és izgalmas helyzet, ez most leköt minket. Remélem, mire lezárjuk ezt a munkát, addig a járvány is lecseng, és fel tudjuk ébreszteni a színházi működésünket is.

NÉVJEGY

  • Filmrendező, színházi rendező, forgatókönyvíró, színész.
  • Debrecenben született 1972. január 26-án.
  • Ötéves korától nyolc éven át tornázott. Tizenhárom éves korában a kötöttségek és a Fehér tenyér című filmjében is megjelenített bánásmód miatt abbahagyta az edzéseket. A Színház- és Filmművészeti Egyetemet nem végezte el, de színészként, majd rendezőként dolgozott.
  • Számos nagyjátékfilmet készített, tucatnyiban színészként is közreműködött. Színészként is, rendezőként is kapott fődíjakat különböző nemzetközi fesztiválokon. A 2006-ban elkészült, a tornászok világában játszódó, részben önéletrajzi elemekre épülő Fehér tenyér című filmjét Magyarország az Oscar-díjra nevezte. 2010-ben pedig a Bibliotheque Pascal című alkotásával nevezett az Oscar-díjra Magyarország. 2016-ban az Ernelláék Farkaséknál című filmje elnyerte a Karlovy Varyban rendezett filmfesztivál fődíját, illetve a legjobb férfi színészi alakításért járó díjat is; ez volt az első alkalom, hogy a fesztiválon rendezőként a fődíjat és a legjobb főszereplőnek járó elismerést is ugyanaz a személy vehette át.
  • Legújabb alkotása, a Békeidő az első magyar nagyjátékfilm, ami online moziban mutatkozik be.
  • Díjai: Balázs Béla-díj (2007); Magyar filmkritikusok B. Nagy László-díja (2007, 2011); Magyar Filmszemle Aranyorsó-díja (2010); Debrecen Város Csokonai-díja (2010); Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál fődíja (Kristály Glóbusz) a legjobb filmnek (Ernelláék Farkaséknál, 2016); Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál legjobb színész díja (Ernelláék Farkaséknál, 2016); Az év filmművésze (2017); Szép Ernő-díj (2018); Kortárs Magyar Dráma-díj (2020).
  • Nős, két gyermeke van.

Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó

*

Írják meg, kire lennének kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írják meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennének kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Fotó: Pozsonyi Janka (Origo.hu)

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk