„A napi kis hőstettek azok, amiért érdemes élni mindenkinek” – interjú Kovács Kokó Istvánnal

Kovács István – ismert becenevén Kokó – olimpiai, világ- és Európa-bajnok magyar ökölvívóval beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Általános iskolás koromban, közvetlenül úttörővé avatásom előtt létrehoztam barátaimmal egy CSÖE (Csirkeölő Egylet) nevű kört. A Pongrácz-telepen laktam és a MÁV-telepen jártam általános iskolába. A régi MÁV-os dolgozóknak voltak kiskertjeik, az egyikben rengeteg csirke volt, és mi kitaláltuk, hogy köpőcsővel vegzáljuk őket. Egyik barátom szerzett valahonnan – valószínűleg szülei orvosok voltak – a köpőcsőbe tökéletesen beleilleszkedő injekcióstűket, és azokkal lőttük az egyik nagyon szemtelen csirkét, amit sajnos nem sokáig bírt. Az úttörőavatás előtti héten a tulajdonos behozta a tűpárnára hasonlító csirkét a suliba, és az igazgató pillanatok alatt kiderítette, hogy ki kik tették ezt a szegény állattal. Emiatt egyikünk sem lett úttörő abban az évben. Az eset további pikantériája, hogy nem mertem elmondani otthon. A szüleim és nagyszüleim eljöttek az úttörőavatásra, majd megdöbbenten látták, hogy minket kivesznek a sorból, és még be is mondták, miért...

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Sajnos apa nélkül nőttem fel, nagyon korán elváltak a szüleim, édesapám pár éve el is hunyt. Nem volt jó a kapcsolatunk, sem gyerekkoromban, sem felnőttkoromban. Életbölcsességet nagyrészt saját tapasztalati úton szereztem, és abból a rengeteg könyvből, amit gyerekkoromban faltam. Kicsit sajnálom is, hogy az idő hiánya meg talán a lustaság miatt ma már kevesebbet olvasok.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a jövő generációnak?

Nagyon sok minden van, a legfontosabb talán az, hogy amit csak lehet az életben, és van értelme is kipróbálni, megélni, átélni, tapasztalati úton megszerezni, azt mind tegyék meg, mert akkor lesz tartalmas és sok oldalról érdekes az életük. És az életet is csak akkor fogják meglátni és megérteni, ha nagyon sok mindennel találkoztak. A 22 és 26 éves nagyfiaimnál ez már megtörtént. Szerencsére nagyon sokoldalú életet élnek, rengeteg mindennel találkoztak már az életben, így a gondolkodásuk is nagyon összetett és tapasztalatilag megalapozott.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Nem az oktatással kezdeném. Különbözőek vagyunk, és micsoda szerencse, hogy így van. Azt látom, hogy a feminista mozgalmak sok olyan területet bekebeleznek, amelyen meg kellene tartani a különbségeket. Ilyen például a sport, amelyben egyre erősebb a nyomás a koedukációra, miközben genetikailag és gondolkodásban is mások vagyunk. Nem kellene erre a különbségre rosszként tekinteni; sőt, ez jó, mind a lányoknak, mind a fiúknak büszkének kellene lenniük, hogy másra képesek. Gondolom a tanulásban is így van, a női és férfi agy másképpen működik, másképpen vagyunk bekötve, másképpen érzünk, másképpen gondolkodunk, tanulunk, így másra van szükségünk az oktatásban is, hiszen egy nőnek más dolgokra kell felkészülnie az életben, mint egy férfinak.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

A törvények által irányított világban nem kellene ilyen helyzetbe kerülni. Elméletileg az együttélés szabályainak, a társadalmi konvencióknak vagy a jogkövető magatartásnak biztosítania kellene azt, hogy ne kerüljön sor ember és ember közötti erőszakra. De a világ és a többezer éves emberi lét erre fittyet hány, bennünk van az agresszió, és ennek sajnos lépten-nyomon tanúi vagyunk, mind a civil, mind a közéletben – néha szenvedői, néha okozói… Tehát ha akarom, ha nem, el kell képzelni az ilyen helyzetet. Ha pedig ezzel valaki gyerekkorában – és rendszeresen – találkozik, akkor sajnos még el is fogadja, hogy ez az élet velejárója.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Igen, ez egész biztosan így van, egy férfinak akkor kell igazán férfinak lennie és megmutatni, hogy van tartása. De amikor a vészhelyzet elhárult, a férfinak is ugyanúgy joga van sírni, akár összeomlani; mi is emberek vagyunk, a mi lelkünk is ugyanúgy tud sérülni, és a mi idegrendszerünk is ugyanúgy össze tud roppanni, mint egy nőnek. De ha szükség van a férfi karakterisztikájára egy nehéz helyzetben, akkor neki higgadtnak kell tudnia maradni.

Ajánló: „A család, a házasságom az alapjai mindennek” – interjú Szilágyi Áronnal

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Enyhén régimódi gondolkodású vagyok. Az apa-anya, férj-feleség családmodellben nekem megvannak a hierarchiák, amelyben természetesen csodálva az anya és a háziassszony munkáját, lojalitását és türelmét, magamat csak egy másik feladatkörben tudom elképzelni: én vagyok a családfenntartó, aki gondoskodik arról, hogy a család megélhetése biztosított legyen.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

A házimunka jelentős részéből nem tudom, és nem akarom kivenni a részem. Ez persze nem jelenti azt, ha ő fáradt vagy nem ér rá, akkor én ne tenném meg, ilyenkor egymás segítése határozza meg, ki mit vállal. Így van ez a bevásárlással, főzéssel, takarítással, de alapvetően nem tartoznak a napi tevékenységeim közé; oda tartozik viszont a gyermek fürdetése és nevelése. Olyan értelemben viszont nincsenek előírt feladatok, hogy például mindig ugyanaz készíti el a reggeli kávét – aki hamarabb leér. A bevásárlást nagyrészt a feleségem végzi, mert ő műanyagmentesen vásárol, én pedig nem vagyok ennyire zöld, de mindig segítek neki a cipekedésben, ha szükséges.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Lassan ötvenéves leszek, és úgy érzem, nagyon sok komoly, nagy terhelést elbírtam már, így a hétköznapi stressz nem szokott lemeríteni, nagy teherbírású vagyok. A nehézséget manapság a család távolléte jelenti, ez egyre nehezebben viselhető el a számomra. Régebben nagyon sokat dolgoztam és utaztam, és nem tűnt fel annyira ez a hiány, de most, hogy már javában a „B oldal forog”, sokkal fontosabbá vált számomra a velük töltött idő.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

Mivel második házasságomat taposom, átíródott nálam ennek szerepe. A szerelemnek és az együttélésnek a lényege nem változott: hogy együtt, egységben és boldogan le tudja élni az életét egy pár, az egy csodálatos dolog, amire törekedni és amit védeni-óvni kell, de maga a házasság fogalma kevésbé jelenti nekem ugyanazt, mint amit 18 évesen gondoltam róla. Akkoriban tényleg elhittem, hogy ha két ember egymásra talál, akkor az a boldogság megmaradhat egy életen át. Irigylem is azokat, akiknek ez sikerül, én ebben nem voltam ilyen sikeres, de boldogan élek a második házasságomban is, ahogy az elsőben is boldog voltam; de ha a jelenlegi feleségem nem ragaszkodott volna ahhoz, hogy házasságban éljünk, nekem úgy is teljesen megfelelt volna, mert számomra a lelki kötelék most már sokkal fontosabb a jogi köteléknél.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Valószínűleg igen, de nem azért, mert mindig jól döntöttem volna. Makacs ember vagyok, és kiállok a döntéseim mellett; különösen, ha ezek rám nézve jártak negatív következménnyel. Nagyon remélem, hogy az én döntéseim és tetteim nem ártottak senkinek, és nem bántottak meg senkit, ha viszont rám nézve voltak hátrányosak, akkor vállalom azokat, és viszem tovább egy életen át. Hozzáteszem: a stratégiai döntések, amik megszülettek az életemben, azok megfontoltak voltak, nagyon ritkán döntöttem hirtelen indulattól vagy hirtelen gondolattól vezérelve.

Ajánló: „Gyerekkorom egy részét feláldoztam a sportért, ezt szeretném most bepótolni” – interjú dr. Kiss Gergellyel 
Kattints ide: Körkérdés rovat! Nézd meg, kikkel készítettünk interjút, ajánljuk, hogy olvasd el, és ha tetszett, kérjük, oszd meg másokkal is!

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Az élet tele van hétköznapi hősökkel, és nem kell szupermennek vagy denevérembernek lenni ahhoz, hogy valaki akár a saját környezetében valami hőstettet hajtson végre. Vannak a sport nagy hősei, akikről példát lehet venni, vannak a közélet hősei; én legutóbb a mentősöket láttam hősöknek. De bárki lehet hős, ha csak arra ébred, hogy ma valami jót fog tenni a környezetével, a világgal. A kis napi hőstettek azok, amiért érdemes élni mindenkinek.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Szinte minden, köszönhetően annak, hogy ahol én felnőttem, badarság lett volna olyan borzasztó nagy dolgokat álmodni. Én is sokkal tovább jutottam, mint gondoltam volna, mert én is inkább realisztikus álmokat dédelgettem. Nem gondoltam volna tízévesen, hogy olimpiai bajnok leszek, fel sem merült annak a lehetősége, hogy én egy köztiszteletben álló, jómódú, háromgyermekes családapa leszek. Az, amivel én most rendelkezem, álomszinten soha nem jelent meg nálam. Életemnek abban a szakaszában, amikor már józan ítélőképességgel tudtam döntéseket hozni, mindig lépésről lépésre építettem fel az álmaimat, terveimet. És persze volt jó pár szerencsés együttállás: találkozás az első feleségemmel, a sportággal, az edzőmmel, a sportágon belül szakágváltás – ezek nem feltétlenül az én érdemeim, inkább jókor voltam jó helyen. És előfordult ennek fordítottja is: 1994-ben olyan szituációba kerültem, amikor jött egy olyan üzleti lehetőség, amivel nem éltem, és aki élt vele, azóta többszörös milliárdos. Nem tudom mi lett volna, ha akkor másképp döntök, valószínűleg nem lettem volna olimpiai bajnok. Mindenesetre, amiket tervként elképzeltem, és amiért tettem és dolgoztam, abból többet is megvalósítottam.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Nagyon közel álltam ahhoz, hogy Robert de Niróval, egyik kedvenc színészemmel találkozzak, aki egy napon született velem, és aki épp egy nappal előttem látogatott el abba a hamburgi olasz étterembe, amely az egyik kedvencem, és ahova rengetegszer jártam. Vele nagyon szívesen találkoztam volna, és azóta is akárhányszor látok egy Robert de Niro filmet, mindig eszembe jut, hogy egy napon múlt a találkozásunk.

Rajta kívül nagyon sok fantasztikus emberrel sikerült találkoznom: Paul McCartney-tól kezdve a sportvilág összes nagy legendáján át az angol királynőig. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is ezekkel az emberekkel egy asztalnál ülve fogok beszélgetni. És néha még most is olyan furcsa nekem, hogy a kőbányai kissrác többször járt már a Buckingam-palotában, és találkozott olyan személyiségekkel, akiket azon a telepen felnőtt emberek csak a tévéből csodálhattak.

Ajánló: „Bokszzsákként kiválóan helytállok” – interjú Kovács András Péterrel 
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Mit jelent önnek az, hogy „szent”?

A szent szóról nekem az jut eszembe, hogy nehéz megmaradni szentnek emberként, gyarlók vagyunk, sok hibával és negatív tulajdonsággal. Én magam sem élek szent életet. A vallás, mint olyan, nehezen kivitelezhető az életemben, olyan értelemben, hogy az a fajta tiszta élet, ami ahhoz kell, hogy az ember lelki békében éljen – ennél sokkal zaklatottabb és világibb életet élek. Viszont szent ügyeket szívesen képviselek, minden olyan ügyet, ami a közjót szolgálja, ha ilyennel megkeresnek, általában segítek.

NÉVJEGY

• Olimpiai, világ- és Európa-bajnok magyar ökölvívó. 

• Budapesten született 1970. augusztus 17-én.

• 1985-ben kezdett bokszolni, 1988-ban már junior Európa-bajnok volt. 1989-ben megnyerte az országos bajnokságot és a Dobó István nemzetközi ökölvívó versenyt, Kölnben és az Atom kupán 2. helyezett lett. 1990-ben ismét magyar bajnok volt. A világkupán, Dublinban ezüstérmes lett. Az év végén a legjobb magyar ökölvívónak választották. 1991-ben nyert Bangkokban, a Francia-nagydíjon, az országos bajnokságon, az Európa-bajnokságon, az Atom kupán, Berlinben és a világbajnokságon is. Ebben az évben mind a 30 mérkőzését megnyerte és Az év magyar sportolója címet is elnyerte. 1992 júniusban ismét magyar bajnok volt. Az olimpián az elődöntőig jutott. Az ötkarikás játékok után 54 kilóban szerepelt.

• 1993-ban Velencében egy versenyen, amit megnyert, eltörött az ujja, emiatt az országos bajnokság és a világbajnokság kihagyására kényszerült. Az Európa-bajnokságon bronzérmes lett. 1994-ben ismét győzött Velencében. A bangkoki világkupán bronzérmes lett. 1996-ban megnyerte az Európa-bajnokságot, majd az olimpián is aranyérmet szerzett. Az olimpia után súlycsoportot váltott. 1997-ben a BC Flensburg színeiben küzdött és második lett a csapatbajnokságon. Októberben Budapesten világbajnoki arannyal fejezte be amatőr pályafutását.

• 1997. december 13-án Hamburgban mutatkozott be a profik között, a francia Ahmed Laint KO-val győzte le. 1999 májusában a Nabaloum Dramane elleni mérkőzésen a WBC nemzetközi bajnoka lett. 2000 júniusában Steve Robinson legyőzésével profi Európa-bajnok lett. 2001 januárjában Antonio Díaz kiütésével megszerezte a WBO világbajnoki címét. Következő mérkőzésén, június 16-án Julio Pablo Chacon kiütötte a 6. menetben, ezzel elveszítette világbajnoki övét. Ezután egy mérkőzést megnyert, de 2002 márciusában bejelentette visszavonulását. Utolsó összecsapására 2002. április 20-án került sor. Eredményei: 22 győzelem (11 KO) és 1 vereség (KO).

• 2002-től a WBO mérkőzésellenőre. 2003 decemberétől a Magyar Ökölvívó Szövetség (MÖSZ) menedzser-igazgatója. 2004 novemberétől a WBO alelnöke. 2005-től profi mérkőzésvezetőként is tevékenykedik. 2007-től a MÖSZ-hivatásos tagozata szakmai bizottságának elnöke lett. 2007 márciusától a MÖSZ tiszteletbeli elnöke lett. 2008-tól a MÖSZ profi tagozatának elnöke. 2008-tól a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnökségi tag. A MOB londoni olimpiai előkészítő bizottság vezetője volt. 2013 szeptemberében lemondott MÖSZ tiszteletbeli elnöki posztjáról. 2014 novemberétől a Ferencvárosi TC ökölvívó szakosztályának vezetője. 2017 májusában beválasztották a MOB felügyelő bizottságába.

• 2002-ben Boxutca néven éttermet nyitott.

• A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Jószolgálati Nagykövete. Az RTL Klub, a SportKlub és a Lánchíd rádió állandó munkatársa. 2011-től az MTV sugározta egy olimpiai magazinját. A 2016-os labdarúgó Európa-bajnokság alatt az M4 Sport televíziós műsorvezetője volt.

• Három diplomával rendelkezik: IBS nemzetközi gazdálkodás, közgazdász 2004; TF Sportmanager 2014; TF Felsőfokú Szakedző 2020.

• Díjai: Az év magyar ifjúsági sportolója választás, harmadik helyezett (Telesport)(1988); Kiváló ifjúsági sportoló (1988); Az év magyar ökölvívója (1990, 1991, 1994, 1995, 1996, 1997); Az év magyar sportolója (1991, 1996); Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszt (1992); A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1996); Kőbánya díszpolgára (1996); Az év magyar férfi sportolója választás, 2. helyezett (1997); Köztársasági Elnöki Arany Emlékérem (1999); Az év profi bokszolója (EBU) (2000); A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2002); MOB fair play-díj (életmű kategória) (2015).

• Nős, három gyermeke van.

Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó

*

Írják meg, kire lennének kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írják meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennének kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Fotó: magyarnemzet.hu

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk