A színészi pálya megajándékoz, ha akarod, ha nem. Kérdés, hogy mihez kezdj vele – interjú Koltai Róberttel

Koltai Róbert Jászai Mari-díjas magyar színművésszel, filmrendezővel beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Felnőtt lettem.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Nem tudok egyet kiemelni, mert a legtöbbet neki köszönhetem, és nemcsak, mint apámnak, hanem mint egy olyan csodálatos embernek, aki a négy elemije ellenére hihetetlen tehetséges és intelligens volt. Sportvezetőként élte az élete nagy részét, és én is lassan a véghajrába érek, de ilyen tehetségű versmondót, mint az én édesapám, nagyon keveset láttam színházi életem folyamán. Van egy vers, amit ő adott nekem, és amit a mai napig elmondok a fellépéseimen. Dacára annak, hogy mindenki a nemzetről beszél, áradozik, Petőfi Sándor Péter bátya című versét a kutya sem ismeri. Mindig megkérdezem a közönséget, de soha senki nem ismeri, ezért mindig el szoktam mondani. Édesapám többet között ezt hagyományozta rám.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni fiának és a jövő generációnak?

A színészi egy ilyen pálya: megajándékoz; ha akarod, ha nem. Kérdés, hogy mihez kezdj vele. Mindenki megtalálja – ha keresi, ha nem –, azt, ami utánam megmarad: filmek, színdarabok. Remélem, hogy van valami értelme annak, amit csináltam. 

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Soha nem gondolkodtam ezen, a barátaim közül van egy-két nő – például Molnár Piroska, akivel a főiskola óta barátok vagyunk –, de a legtöbb barátom férfi; a nőket viszont jobban kedvelem. Fiúosztályba jártam, jó volt; fiam koedukált iskolába járt, az is jó volt. A férfibarátságokról jut eszembe, hogy Kaposváron volt egy olyan darab, amelyben öten – Vajda László, Kiss István, Rajhona Ádám, Helyey László és én – voltunk főszereplők, és ebből már csak én élek...

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Elképzelni mindent el tudok, mert ez a szakmám, de hogy én viaskodjak vagy harcoljak – mármint fizikailag –, azt nem.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Nem tudok okosat mondani, de nem is akarok. Az, hogy éppen hogyan viselkedünk, állandóan változik, ahogy maga az ember is változik. Én például néha elbőgőm magam egy-egy teljesen ártatlan pillanaton – például, ha valaki egy szép mondatot mond valakinek, annyira meg tud hatni, hogy nem tudok megszólalni –, máskor viszont erősebb dolgokat is könnyedén átvészelek.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Ebben az a szerencsés fordulat, ha mindenki azt csinálja, ami jól áll neki, de azért mindenki próbáljon meg olyan dolgokban is segíteni, ami neki nem áll kézre.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Én inkább máshogy próbálok segíteni. A főzésnél már nagyon jól tudok sajtot reszelni; korábban nagyon sokszor lereszeltem a saját ujjamat, mert fordítva fogtam a sajtot, de most már megy. Egyébként inkább szurkolóként és fogyasztóként veszek részt a házimunkában.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Nem éreztem eddig problémának; még a koromat is elfeledteti velem a sok és jó munka. Mindig is sokat dolgoztam, de ez a nyár még azon is túltett; három hónapon belül négy-öt darabfelújítás vagy új bemutatónk volt: például Szegeden a Scapin furfangjai; Zalaegerszegen a Sose halunk meg; Salgótarjánban a Lovagias ügy; a Lázár Lovasparkban egy mesemusical Meskó Zsolt rendezésében, és a Körúti színházban is játszom vagy 3-4 darabban. Holnap például a párommal, Gaál Ildikóval, akivel három könyvet is írtunk – Sose halok meg? Az első 75, Az én kabarém, Végszót adok-veszek –, könyvbemutatót tartunk, ami már önálló kabaréestté változott. A színházi bemutatók között alig volt szünet, mégis úgy éreztem, nagyon jó. A Körúti színházban módom van sok fiatal színészt tanítani, akár előadás közben is. Tehát inkább a hasznát érzem a sok munkának, bár az utazás néha fárasztó. Ezért van, ahol eleve úgy kötjük meg a szerződést, hogy jönnek értem és hazahoznak – ez nem szünteti meg, de megkönnyíti a fáradtság elviselését.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

Ebben senki nem tud okos lenni, én sem, így csak annyit mondok: a jövő létrehozása és fenntartása.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Az ember még egy elhibázott dolgot sem tud újracsinálni. Ha meg jól csinálta, akkor igyekszik ahhoz tartani magát. Nem ugyanaz lennék, ha nem ezt az életet éltem volna. Szeretem az életet magát, elégedett is vagyok a magaméval, és nem értem a gyűlölködést – ez nagyon tud zavarni.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Az egész szakmám hősök és egyszerű emberek konfliktusairól szól. Felkelni reggel – ma már néha az is egy hőstett.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Sokkal több teljesült, mint amiről álmodtam. Nagybátyámra gondoltam, az ő életére, s ebből született egy film, ami még Amerikába is eljutott, és képviselte Magyarországot az Oscar-díjért.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Már az is nagyon jó lenne, ha a sok eltávozott, szeretett ember – családtagjaim, barátaim, művésztársaim – közöttünk lennének.

Mit jelent önnek az, hogy „szent”?

A születőben lévő előadást és a megszületett előadás fokozott vigyázását, őrzését; még akkor is, ha később továbbfejlesztjük. És a közönség.

NÉVJEGY – Jászai Mari-díjas magyar színművész, filmrendező, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

  • Budapesten született 1943. december 16-án.
  • 1968-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját a kaposvári Csiky Gergely Színházban 1970–1972 között a Pécsi Nemzeti Színház, 1972–1978 között ismét a Csiky Gergely Színház, 1978–1980 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1980-ban visszatért a Csiky Gergely Színházba, ahol egészen 1993-ig volt tag. 1993–94-ben a veszprémi Petőfi Színház színésze volt.1995-től a József Attila Színház vendégművésze, 2002-2005 között művészeti vezetője.
  • Az egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar színházművész; országos ismertséget azonban filmszerepei, illetve filmrendezései biztosítottak számára. A számára legfontosabb filmjei: Sose halunk meg (1993); Szamba (1996); Csocsó avagy éljen május elseje! (2001); Világszám! (2004). További filmszerepei: Ezek a fiatalok (1967); Bors, Beszélő köntös (1968); Bástyasétány hetvennégy, A dunai hajós (1974); Pókfoci, Ballagó idő (1976); Indul a bakterház (1980); A Revizor (1984); A nagy generáció, Egészséges erotika, Gyerekrablás a palánk utcában (1985); A Nagymama, Csók,anyu; Hajnali párbeszéd (1986); Napóleon, A legényanya (1989); Potyautasok, Tutajosok, Csapd le csacsi! (1990); A miniszter félrelép (1997); Ámbár tanár úr (1998); Hippolyt (1999); Budakeszi srácok (2006); Megy a gőzös (2007); Magic Boys (2012); Drága örökösök (2019-2020); Jóban-rosszban (2021).
  • Rendezőként, íróként jegyzett filmjei: A tökfilkó (1982); Sose halunk meg (1993); Szamba (1996); A miniszter félrelép (1997); Ámbár tanár úr (1998); Hippolyt (1999); Csocsó avagy éljen május elseje! (2001); Világszám! (2004); Megy a gőzös (2007); Magic Boys (2012).
  • Számára legkedvesebb színdarabjai: Öngyilkos (Kaposvár, 1987); Godot-ra várva (Kaposvár, 1988); Sose halunk meg (Zalaegerszeg, 2021).
  • Rendszeres szereplője volt a Rádiókabarénak. Emlékezetes tanárparódiái mellett leginkább az Illetékes elvtárs figurája kötődik hozzá.
  • Legfontosabb elismerései, díjai: Jászai Mari-díj (1976); Filmkritikusok díja (1976, 1980, 1994); Legjobb színész alakítás (Veszprémi TV fesztivál, 1977); Érdemes művész (1985); SZOT-díj (1987); Kritikusok Díja (1988); Legjobb színészi alakítás (Színházi Fesztivál, 1988); Színikritikusok díja (1988); Erzsébet-díj (1989); Karinthy-gyűrű (1998); Déri János-díj (1999); Súgó Csiga díj (2002); Dunaújváros díszpolgára (2005); Aranycsirke-díj (2005); A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2006); Story Ötcsillag-díj (2008); Pepita-díj arany fokozat (2017); Madách-díj (2020); Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (2020).

Antal-Ferencz Ildikó

 

Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Fotók: Lékó Tamás, Koltai Róbert színművész, rendező rajongói Facebook-oldala

www.koltairobert.hu 

Fortepan.huUrbán Tamás

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk