„Abból legyen sok, aki adja és kapja a pofont, ne abból, aki csak lesi a verekedést” – interjú Koncz Gáborral

Koncz Gábor Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésszel, színházi rendezővel beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, amelyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Még általános iskolás koromban engedtem magam kiállítani az énekkarból. Hamisan énekeltem, a tanár meghallgatott és kiállított. Én ebbe belenyugodtam, és aztán egy életen keresztül szenvedtem attól, hogy nem tudok felzárkózni azokhoz, akik értik és élvezik a zenét. Az életemből lényegében kimaradt ez a terület, mert önfejű voltam és azt állítottam: egy ember nem tudhat mindent. Ezért mindig nemet mondtam, amikor zenés műsorokba hívtak. Egy gyártásvezető külön korrepetitort ígért, de én azt válaszoltam neki: értsd már meg, Othello nem szteppelt!

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

A tradíciók. Nem lehet felrúgni az ezeréves nevelési és paraszti ösztönöket, akaratot és tartást. Ezek mind nagyon fontosak egy ember életében. A gyerek pedig figyeli az apját, mint a szentet.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyerekeinek, unokáinak?

A becsület. Ami ma nem divat, de vannak emberek, akinek ez fontos; ide tartozom én is, és ide tartoznak a lányaim és az unokáim.

Ön szerint jó a koedukáció, vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

A fiúkat úgy kell oktatni mint a fiúkat, a lányokat pedig úgy mint a lányokat. Még véletlenül sem szabad összekeverni a kettőt, mert az könnyen pszichoszexuális zavarokhoz vezethet, amit én legalább annyira károsnak érzek, mint a celebkultuszt.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Igen. Tudomásul veszem, de nem kedvelem.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Egy kapcsolatban tudni kell, hogy ki a gazda, különben az a kapcsolat eleve halálra van ítélve. Ez nem jelenti azt, hogy nem becsülöm, és nem hallgatom meg a páromat, de a döntés jogának az enyémnek kell lenni.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Segíteni kell mindenképpen egymásnak, ha ez elkerülhetetlen, de különben hagyni kell, hogy mindenki végezze el a maga dolgát.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Ha a párom valami miatt beteg vagy elutazik, akkor én ugyanúgy el tudok mosogatni. Ezzel nem kell nagyképűsködni a nőknek, hogy ezt csak ők tudják, a férfiak is ugyanúgy meg tudják csinálni.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Így érzem jól magam. Addig élek, amíg dolgozom.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

Csak a gyerek!

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Igen.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Olyan emberekre volna szükség, úgy kellene nevelni még a színészeket is, hogy abból legyen sok, aki adja és aki kapja a pofont, és nem abból, aki csak lesi a verekedést. A legendákra viszont nagy szükség van; a Dózsákra, a Rákócziakra. A fiataloknak kellenek ezek a legendák – valakik, akikhez mérhetik magukat, nem pedig az aluljáróban a csőlakókhoz. Ők azért lettek legendák, mert bátrak voltak. Ma a bátorság nem divat; a bátrakat nem ültetik, de még gyomként sem teremnek.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Az lettem, ami akartam.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Isten. Ugyanis most amikor IV. Bélát játszottam, azt mondtam az érseknek: „Tudod arra a kérdésre keresem a választ, hogy annak idején, a tatárokkal vívott háborúmban miért nem segített engem az Isten?” Ugyanúgy megkérdezné ezt Tőle Koncz Gábor is. 

Mit jelent önnek az, hogy „szent”?

Olyan embert, akire felnézek, és akit követni tudok. Keresztény vagyok, nagyon is, de nem bigott.

Mennyire változott meg az élete a koronavírus-járvány hatására?

Ha túlélem, megkérdezheti újra.

NÉVJEGY

  • Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész, színházi rendező, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
  • Mezőkeresztesen született 1938. július 8-án.
  • A színészi pálya iránti érdeklődése a mezőkövesdi kollégiumban támadt fel. Az intézmény igazgatója egy Kisfaludy-darabban rábízta a király szerepét, mert egy „nagydarab” fiúra volt szüksége. Sikere lett, ami döntő szerepet játszott abban, hogy a színi pályát választotta hivatásául. Elsőre felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, amelynek elvégzése után két évig vidéki színházakban játszott, ám filmszerepeinek köszönhetően ismerhette meg az egész ország. Előnyös fizikai adottságokkal rendelkező, határozott, közvetlen személyiség, színpadi és filmszerepeiben azonban hitelesen formált meg egyéniségétől távolabb eső figurákat is.
  • 1962-ben elkezdett filmezni, azóta számtalan magyar művész- és közönségfilmben játszott meghatározó szerepet.  A 2000-es években különféle televíziós sorozatokban (Kisváros, Barátok közt, Régimódi történet) szerepelt.
  • A filmezés mellett rendszeresen játszik színházban is. Várkonyi Zoltán igazgatása alatt a budapesti Vígszínház társulatát erősítette. Mestere halála után, Ádám Ottó hívására a Madách Színházba szerződött. Mindkét teátrumban kitűnő darabokban jutott fontos szerepekhez. A Budapesti Játékszínben rendezőként is bemutatkozott. 2003-tól a Turay Ida Színház társulatának tagja. A Soproni Petőfi Színház és a Turay Ida Színház örökös tagja.
  • 2007-ben Kaszkadőr nélkül címmel jelentette meg önéletrajzi könyvét.
  • Elismerései: Filmkritikusok díja (1964); Jászai Mari-díj (1968); SZOT-díj (1971); A filmszemle díja (1981); Az újdelhi fesztivál legjobb férfi alakítása (1981); Érdemes művész (1982); MSZOSZ-díj (1994); Kossuth-díj (1997); Radnóti Miklós antirasszista díj (2006); A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2007); Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (2009); Pécsi Sándor-díj (2011); Bilicsi-díj (2014); A Magyar Filmakadémia életműdíja (2019).
  • Családos. Két felnőtt gyermeke és két unokája van.

Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó

Cikkajánló: „A hősök akkor jelennek meg, amikor a történelmi idők a felszínre hívják őket” – interjú Kassai Lajossal
Kattintsanak ide: Körkérdés rovat! Nézzék meg, kikkel készítettünk interjút, ajánljuk, hogy olvassák el, és ha tetszett önöknek, kérjük, osszák meg másokkal is!

*

Írják meg, kire lennének kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írják meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennének kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Fotók: http://www.konczgabor.hu/

Küldés
Hozzászólások (1)
  • ...

    Ildy0310

    2020. április 19 15:22
    Érdekesen emberi szemléletű gondolatok, de a Biblia szerint nem az a keresztény, aki embereket követ, hanem az, aki az Isten igéjét (szavát) követi. Tudjuk, hogy minden út Rómába vezet, de Isten igazságának követésében csak egy út létezik, amit a Bibliából tudhatunk, Jézus Krisztus. Ez nem valami bigott vallásosság, hanem Isten igazsága, amit szabadon választhat az ember. A tradiciókat emberek találták ki, és annak útját emberek kövezték ki, ami nem az Isten igazságának az útja. Mert bizony, hogy "Van út, amely az ember előtt egyenesnek látszik, de végül a halálba vezet." Péld.16,25-ben mondja az Írás.
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk