Aki ma képes arra, hogy kedves az embertársaival és tisztességesen végzi a munkáját, az számomra már hős – interjú Scherer Péterrel

Scherer Péter Jászai Mari-díjas magyar színésszel beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Vagány gyerek voltam, de nem voltam nagyon rossz. Butaságokat azért csináltam. Volt például egy elég kellemetlen balesetem: ráálltunk a mérleghinta végére csoportosan, körülbelül 6-6 gyerek, versenyeztünk, hogy ki tudja lenyomni a másik csoportot. Amikor mindenki leesett, gyorsan odaszaladtam, hogy ráálljak újra. A mérleghinta éppen lent volt, de ahogy fölé hajoltam, a másik oldalán ráállt valaki, és engem úgy fejbevert, hogy három öltéssel varrtak össze, majd három napig bent tartottak a kórházban megfigyelés alatt, agyrázkódással.  A másik történetem: bélyegszakkörre jártunk és egyszer így szólt a bátyám: üzenem a tanárbának, küldjön nekem valami rendes blokkot – bélyeget –, mert különben szétrúgom a seggét. Én olyan harmadikos lehettem, és átadtam az üzenetet. Nagy balhé lett belőle, mindkettőnket behívattak, apám kiosztott egy-két taslit, abban az időben ez még megszokott volt.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Apámtól nagyon sok mindent kaptam. Az összes latin közmondást fejből vágta, a legtöbbet én is csak miatta tudom. Elképesztően sokat olvasott és tudott, mérnök létére rengeteg komolyzenét is hallgatott. Ő egy olyan apa volt, amilyen mindig is szerettem volna lenni. Voltak persze hibái, fel tudta húzni magát nagyon, ahogy én is, de nem lehetett olyat kérdezni, amire fejből vagy a lexikonból három percen belül ne tudott volna válaszolni.  Ami tőle a legerősebben bennem van, az az, hogy egy nagyon becsületes ember, aki mindenért, amihez hozzájutott, megdolgozott. De tényleg mindenért. Ez komoly minta és példa. Azt mondta: „Peti, te ne ilyen legyél, te sokkal talpraesettebb vagy, neked sokkal jobb az üzleti érzéked, te nyugodtan ügyeskedjél, én nem tudok”.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyerekeinek?

Azt szokták mondani, az egyetlen igazi tanítás a létezés maga. Akarhatunk átadni bármit, de ahogy valaki létezik és jelen van, ahogy él és kommunikál, az mindennél erősebb. Én abban bízom, hogy én is át tudok adni valamit. A link, bulizós fiúból végül dolgos ember lettem, akinek a fizikai munka se derogál. De ha már kell egy üzenet is, legyen ez: az álmainkat illetően nem szabad megalkudni, érdemes megtalálni, amit igazán szeretsz csinálni, és abban türelmesnek és kitartónak lenni.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Én koedukált gimnáziumba jártam, de fiúkollégiumban laktam. Szerintem az egy jó kombináció volt. A gimnáziumban megismertem a lányokat, a fiúkollégiumban pedig hamar felnőtté váltam. A '70-es években az volt a legmerevebb kollégium, annak minden átkával és gyönyörűségével: szigorral, kötelező társadalmi munkával és időnként testi fenyítéssel a nagyobbaktól, ugyanakkor elképesztő barátságok is szövődtek itt. A fiúknál a szeparált együttlét – ilyen például a katonaság is  – olyan barátságokat tud teremteni, ami évtizedek múlva is megmarad. Mi például az egyetemi barátaimmal, akikkel katonák is együtt voltunk, minden hónap első hétfőjén találkozunk, a '80-as évek óta.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Olyat, hogy jogos lenne erőszak, nem; de olyat, hogy valakinek elpattan valami az agyában és nem tudja kontrollálni, amit tesz, de utána megbánja, olyat igen. De ez sem lehet jogos.

Ajánló: „Barátság csak lövészárokban van” – interjú Cserhalmi Györggyel

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Embere válogatja. Valahogy a feszültséget le kell vezetni. Ha valaki ezt sírással teszi, és ezzel nem mutat gyengeséget azok előtt, akik előtt erőt kellene mutatnia, szerintem rendben van. Az a lényeg, hogy a szívünk és az agyunk ne robbanjon szét. Például James Bond mindig megőrzi hidegvérét és sosem sír, de azt nem tudjuk, hogy mennyi a pulzusa és a vérnyomása, és mit mond neki a kardiológusa, miután megmentette a világot...

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Mint minden dologról, erről is azt gondolom: nem jó általánosítani. Ez alkati dolog. El tudok olyan férfit képzelni, aki szeret takarítani és rendet rakni, vagy elmosogatni. Van, akinek ez túl snassz, de közben rengeteg pénzt keres, a felesége elvégzi a házimunkát vagy fizetnek egy takarítót. Hasonlóan van olyan nő, aki imád háziasszony lenni, és büszke is erre, mert megbecsülik érte; és van, olyan is, aki ezt nem szereti, és azt mondja: „Nehogy már azért mert te vagy a férfi, ne csinálj semmit itthon”. Szerintem ezek a dolgok egyéniek és helyzetfüggőek.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Nekem nem derogál házimunkát végezni. Nem állítom, hogy egész évben ezt csinálom, de például tegnap én teregettem ki a mosott ruhát, hogy mire visszaér a család többi része, megszáradjanak a holmik. És mindezt úgy csináltam, ahogy apukámtól tanultam, ahogy „a csillag megy az égen” – vagyis szépen. És ez is tud jó érzés lenni, ahogy az is, hogy ma egész délelőtt a kertben dolgoztunk, fát metszettünk és a pingpongasztal helyét – amit tavaly együtt építettünk Marci fiammal – közösen letakarítottuk. És további terveim is vannak a nyaraló körül; most, hogy nincs semmi színházi melóm.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Most, hogy a koronavírus miatt megállt az élet, egyáltalán nem. De egyébként úgy vagyok vele, hogy sajnos én egy igazi munkamániás vagyok. Nehezen tudok nemet mondani, bárki befűzhet egy jó kis filmmel, színdarabbal, vagy épp egy interjúval… Nemrég egy Hernádi Gyula-emlékfilmet készítettünk; a legrosszabbkor jött a felkérés, de nem volt szívem nemet mondani rá, mert nagyon szerettem és tiszteltem Gyula bácsit, és utólag nagyon örülök, hogy megcsináltuk. És ha már Gyula bácsit megemlítettem, idézek tőle valamit, passzol ide: „Teljesen mindegy, hogy könyvelő, hentes vagy színész valaki, ha hivatást tud teremteni abból, amit csinál, azonos belső értékeket hordoz.”

Ajánló: „A hősök akkor jelennek meg, amikor a történelmi idők a felszínre hívják őket” – interjú Kassai Lajossal

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

Erről Karinthy mondásai jutnak az eszembe. Ez volt a mottója a házassági meghívónknak: „A házasság két ember szövetsége olyan problémák megoldására, amelyek  házasság nélkül fel sem merültek volna”. Aztán van még egy, ami a szerelemről szól: „A szerelem egyfülű kosár. Olyan nehéz, hogy csak ketten bírják el könnyedén, de mivel egy füle van, hol az egyik cipeli, hol a másik.”

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Sok mindent igen, de biztosan nem teljesen mindent. A lényeges dolgokat hasonlóan vagy ugyanúgy csinálnám. Három gyerekem van, de lehet, hogy ötöt hoznék össze, annyira szeretem, hogy vannak.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

A hős a drámairodalom szerint kemény, és olyan belső és külső tulajdonságokkal rendelkezik, amelyekkel emberfeletti tettet tud végrehajtani, és ezzel a közösség érdekeit is szolgája. Szükség van ma rájuk, de nem biztos, hogy úgy, ahogy az amerikai filmekben láthatjuk. Fene tudja, hogy kell ma hősnek lenni... Szerintem aki ma Budapesten képes arra, hogy nyugodtan közlekedik, kedves az embertársaival és tisztességesen végzi a munkáját – az számomra már hős. És vannak rendkívüli hősök is, például az orvosok és tudósok, akik a koronavírus idején mások egészségéért dolgoznak.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Igen, a színészet gyerekkori álmom volt és teljesült. A nagycsalád már felnőttkori álmom, azt majd a következő életben majd kicsit megnöveljük. Gyerekkoromban álmodoztam egy Jaguár E modellről, a '60-as, '70-es évek sportkocsijáról – az még nincs.

Ajánló: Az udvariasságot, a tiszteletet és az alázatot szeretném átadni, de nem tanokkal, hanem példamutatással – interjú Erdei Zsolttal
Kattints ide: Körkérdés rovat! Nézd meg, kikkel készítettünk interjút, ajánljuk, hogy olvasd el, és ha tetszett, kérjük, oszd meg másokkal is!

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Hadd meséljek el valamit. Egyszer Weöres Sanyi bácsinak tették fel ezt a kérdést, és ő azt válaszolta: egy nagy fehér kutyával... És még valami eszembe jutott: Erdélyben van egy Miska bácsi nevű édes öregúr, ott, ahol hét éven keresztül házat béreltünk. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy van. Az válaszolta: „Mán nem igazán jól, most má' 77 vagyok.” Mire megkérdeztem tőle: ha idejönne egy jótündér, és kívánhatna tőle, hány éves szeretne lenni? Miska bácsi kis gondolkodás után azt válaszolta: „Hetven.” Ez csodálatos, nem?

Michelangelóval vagy Leonardo da Vincivel szívesen találkoznék, ugyanis a reneszánsz nagyon megragadott; 15 évesen láttam a Sixtusi-kápolnát, és utána elkezdtem kimásolni Michelangelo képeit. És még valaki eszembe jutott: Poncius Pilátus. Ugyanis 13 éven keresztül játszottam őt a Mester és Margaritában...

Mit jelent önnek az, hogy „szent”?

Tolsztoj szerint (ez Pilinszky írásából tudom): „Az az ember, akinek célja saját boldogsága, rossz; az, akinek célja a mások véleménye, gyenge; az, akinek célja a mások boldogsága, erényes; az akinek célja az Isten, nagy. ” Mi lehet a célja annak, aki szent? Mindenképp nagynak kell lennie. És kell valami önfeláldozás, amire egy átlag halandó nem képes. Aki nem félti a saját életét, mert az ügy, amit szolgál, mindent legyőz. Talán ő a szent.

NÉVJEGY

  • Jászai Mari-díjas magyar színész.
  • Ajkán született 1961. november 16-án.
  • Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte. 1986-tól 1995-ig az Arvisura Színházi Társulat tagja volt. 1995-től 1997-ig szabadfoglalkozású. 1997 óta a Bárka Színház tagja, 2002-től a Krétakör Színház színésze, 2009-től a Nézőművészeti Kft minitársulat egyik alapító tagja.
  • Több mint 50 magyar játékfilmben, több mint tíz tévéfilmben szerepelt; szinkronszerepeinek száma 25 fölötti, és több hangoskönyvet is készített.
  • Legfontosabb díjai: A fővárosi önkormányzat díja (1995), Színikritikusok díja (1995), A filmkritikusok díja (1999), A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2007), Jászai Mari-díj (2009), Televíziós Kritikusok Díját (2106), Magyar Filmdíj (2019).
  • Nős, három gyermeke van.

Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Fotók: https://www.youtube.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk